A komposztálás a legjobb dolog, ami a háztartásban keletkező szerves hulladékkal történhet. Ez egy természetes újrahasznosítási folyamat, amelynek segítségével csökkenthetjük a szemetünket és javíthatjuk a talaj minőségét. Feltéve, ha jól csináljuk. Számos tévhit él a köztudatban a komposztálásról, például hogy macerás, időigényes és szaglik tőle a ház. Elmondjuk, hogy ez miért nincs így, és ha már itt vagyunk, röviden ismertetjük a komposztálás szabályait is.

Tévhit: Nincs pénzem, időm egy komposztálót megépíteni

Műanyag vagy dróthálós komposztládát készen lehet venni a boltban megfizethető áron, de még jobb, ha maradék faanyagból dobjuk össze. Nem bonyolult feladat, de akár dróttal összeillesztett, hengerré formázott horganyzott hálóval is dolgozhatunk, ha épp az van otthon. A saját komposzt be fogja hozni a komposztáló vagy a felhasznált anyagok árát, mert kevesebbet fogunk tápanyag-utánpótlásra költeni.

Kisebb kertbe felesleges

A komposztáló számára ideális hely félárnyékos, szélvédett, könnyen megközelíthető. Ha van a kertünkben ilyen rész, akkor gond nélkül komposztálhatunk. A kisebb kert kisebb komposztálót igényel, ezért is megéri házilag csinálni, hiszen így az udvar méretéhez, a benne lévő növényekhez tudjuk igazítani a nagyságát. Érdemes kisebb, jól szellőző, de zárt komposztálót használni, mert így gyorsabban végbemegy a folyamat.

A jól karbantartott komposzttal javítható a talaj minősége és kiváló tápanyagot biztosíthatunk a növényeknek – ez mérettől függetlenül minden kertben jól jön.

Lakásban élek, oda nem való

Ha csak teraszunk, erkélyünk van, még mindig vásárolhatunk beltéri komposztálót, manapság már egészen pénztárcabarát áron kapni a barkácsáruházakban. Szaporodnak a közösségi komposztálók is, illetve létezik egy alkalmazás, melyen keresztül komposztbefogadók és komposztdonorok is lehetünk. Regisztrálhatunk magánszemélyként vagy szervezetként is, majd térképen láthatjuk, hogy merre vannak olyan személyek, akikhez elvihetjük a komposztunkat. És azt is, hogy kik azok, akik gyűjtik a zöldhulladékot, és szívesen leraknák valahol – írja a greendex.hu. Mit nyerhetünk vele? A kellemetlen kukaszag eltűnik lakásból, hiszen nincs olyan, ami berohadna a szemetesebe.

Macerás folyton a komposztálóhoz rohangálni

Ez nem lesz probléma, ha a komposztálót a lehető legközelebb helyezzük el a konyhához. Ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor a konyhai hulladékot még mindig gyűjthetjük zárható kukába vagy nagyobb edénybe. Néhány naponta elegendő lesz üríteni, ez igazán nem nagy fáradság.

Mi kerülhet a komposztba? Zöldség- és gyümölcsmaradványok, héj, tojáshéj, kávézacc, teafű, a szobanövények elhalt részei, illetve a natúr papír. A hamu is mehet bele, ha fával tüzelünk.

A komposzt büdös

Ahogy fentebb írtuk, a komposztba szerves hulladék kerül. Ha a komposztálási folyamat egészségesen megy végbe, azaz a hulladék nem rohad, akkor nem kell tartanunk a kellemetlen szagoktól. (Ezért is fontos, hogy a komposztálót ne sötét, hideg, nyirkos helyre tegyük, különben könnyen beindulhat a rothadás.) Ha ez sem nyugtat meg minket, akkor csak szerves, növényi hulladékot rakjunk a komposztálóba, így biztosan nem fog szaglani.

Nehéz eldönteni, hogy mikor van „kész” a komposzt

A komposztálás számtalan előnnyel jár: kevesebb lesz a szemetünk, a komposzt maga fokozza a talaj minőségét, serkenti a növények növekedését, kiválóan alkalmas tápanyag visszapótlásra. Kérdés, hogy mikor lesz jó, azaz mikor lehet felhasználni. Ennek megállapítása egyszerű az ún. zsázsateszt segítségével. Annyi a dolgunk, hogy egy kevés komposztot tálba teszünk, vetőmagot szórunk rá, megöntözzük, majd letakarjuk. Locsoljuk naponta. Ha a néhány nap alatt kicsírázó magok egyenetlenül fejlődnek, akkor még nem elég érett a komposzt. Sötét színűnek, morzsalékosnak kell lennie, de ha rossz szagúnak érezzük, valami egészen biztosan félrecsúszott.

Ezzel el is érkeztünk a következő ponthoz.

A komposztálás szabályai

Egyszerűbbek, mint azt sokan gondolják. A legfőbbek:

• Válasszuk ki a megfelelő helyet! Se túl nedves, se túl napos, a legjobb a félárnyékos. Legyen könnyen megközelíthető.
• Lélegezzen! A sikeres komposztáláshoz a levegőben lévő oxigénre is szükség van, emiatt szellősen kell hagyni a komposztunkat.
• Az élőlények a barátaink! A különböző mikroorganizmusoktól egészen a földigilisztáig, ők mindannyian segítenek abban, hogy a zöldhulladékból komposzt legyen.
• Arányok. A zöld és barna növényi maradványok 3:1 aránya számít.
• Figyeljünk a komposzt nedvességtartalmára! A túl vizes rohadni kezd, a túl száraz be sem indul.
• Megfelelő hőmérséklet. A komposztálási folyamat hőfejlődéssel jár, ami nem egységesen történik a komposztban. Emiatt kell időszakosan átforgatni.
• A türelem komposztot terem. Normál esetben a komposztálás szabályai szerint ez közel 1 éves folyamat, de a diólevél esetében ez akár másfél év is lehet (növekedési hormonok felszívódása miatt).
  
  Mi nem kerülhet a komposztba? Vegyszeres vagy vegyszerrel szennyezett zöldhulladék, szennyvíz, húsevő állatok alma, vegyszerrel kezelt déligyümölcsök, nagyobb ágak, fatörzsek, virágzó gyom, műanyag, fém, olajos ágú növények.

A gondos tulajdonos nemcsak kerítésen belül tartja rendben a portát, hanem azon kívül is. Az egyik legfontosabb teendő a ház előtti árok karbantartása – mi még?