Tradícionális, családi vagy olcsó és hasznos receptek, itt mind megtalálhatók a Hóvégén. Ha más konyhai trükkök érdekelnek, finomhangolnád egy-két főzős ismereted, képességedet, jó helyen jársz. A jó rizs nem szerencse kérdése. Ott kezdődik, hogy megérted, mi történik a szemek felszínén, amikor víz éri őket, s ott folytatódik, hogy fegyelmezetten végigviszed ugyanazt a három dolgot. Mosás, pontos arány, finom gőzölés. Ha ebből bármelyiket elsunnyogod, a végeredmény ragacsos lesz. A szemek szétesnek, a csillogó pergő helyett kapod a nedves puliszkát. Ezért kell komolyan venni a „miért kell megmosni a rizst” kérdést, mert a mosás a főtt rizs minőségének első, kihagyhatatlan feltétele.
A ragacs oka a szemek felszínén
A rizsszemet hántolják, csiszolják, közben mikropor és felületi keményítő réteg rakódik rá. Amikor hideg vízben átmosod, ezt a lisztes réteget oldod le. Ha nem mosod le, a szemek külső keményítője az első forró percekben kocsonyává oldódik. Bevonatként összeragaszt mindent, a fölös por pedig tejfehérré zavarosítja a főzőlevet és felfutó habot ad. A jó mosás egyszerű, de következetes. Sok hideg víz, bő tál, kézzel erős körkörös dörzsölés, leöntöd a zavaros vizet, újratöltöd. Ezt ismétled, amíg a víz már csak enyhén opálos. Nem kell kristálytiszta, de három–öt váltás általában kell. Vannak kivételek, risottóhoz (arborio, carnaroli) és tejberizshez szándékosan nem mosunk, mert ott pont az oldódó keményítő adja a krémet; előgőzölt (parboiled) rizsnél a mosás kevésbé kritikus, de a por és a szagok miatt egy gyors öblítés akkor is jót tesz. Ha a csomagolás kifejezetten „dúsított – ne mosd” jelzést visel, azt tartsd tiszteletben. A felületi vitaminréteget mosnád le.
Áztatás, arány, hő
A mosás után jön az áztatás. Nem vallási szertartás, fizika. A szem belseje vizet kap, a keményítő-kristályok előhidratálódnak, ezért főzéskor nem marad krétás mag. A basmati meghálál 20–30 perc áztatást, ettől hosszabbra nyúlik, pergőbb lesz; a japán közepes/kerek szemű rizs (sushi-rizs) 20–30 perc áztatástól fő egyenletesre; a jázminnál elég gyakran a rövid mosás, mert az aromáját hosszú áztatással tompíthatod. Barna rizsnél az ezüsthártya miatt az áztatás különösen hasznos: egy óra is elfér, cserébe egyenletesebb lesz. Az arányokat ne találgasd, mérj. Ugyanazzal a csészével mérd a rizst és a vizet. Basmatinál nagyjából 1 rész rizshez 1,5 rész víz; jázminnál 1:1,25–1,3; japán „gohan” stílus esetén 1:1–1,2 (a rizs előáztatva és jól lecsöpögtetve), barnánál 1:1,8–2, hosszabb főzéssel. A sót ne utólag szórd a tetejére: oldd a főzővízben durván 1% tömegarány körül kellemes. Egy bögre rizshez kb. 1 csapott teáskanál, így ízben is egyenletes lesz. Ha pergő, diós karaktert akarsz, a mosott, lecsepegtetett szemeket kevés olajon vagy vajon előpirítod – piláfszerűen bevonod zsírral –, majd felöntöd a pontos mennyiségű, már forró vízzel. A víz legyen forró, mert így rövidebb az a szakasz. Amikor a szemek félig duzzadtak és sérülékenyek.
Edény, fedő, gőz
Vastag fenekű lábas vagy öntöttvas, alugrill belső, pontosan illeszkedő fedő. Ez a két tárgy dönti el, hogy lesz-e visszacsöpögés és kontrollálható-e a gyöngyözés. Forrásig közép láng, onnantól a lehető legkisebb, folyamatos, alig hallható bugyogás. Nem nyitogatod, nem kevered, nem „nézel rá csak egy pillanatra” – minden fedőfelrántás elengedi a gőzt, az idő és arány borul. Ha mégis szeretnél biztosra menni, tehetsz a fedő alá lazán egy tiszta, száraz konyharuhát, ami megfogja a kondenzcseppeket és szárazabban tartja a felületet. gázlángnál figyelj, ne érjen a textil a lánghoz.
Amikor letelt az idő, nem tálalsz. Elzárod, és 10–15 perc pihentetés jön fedő alatt. A hő kiegyenlítődik, a gőz bejárja a közepeket, a felület megszikkad. Csak ezután lazítod fel a rizst villával vagy pálcikával, oldalról, óvatos mozdulatokkal. Ha salátához vagy köretként hidegen tálalnád, tepsire borítva gyorsan, egy rétegben hűtsd le. Ha a rizst langyosan, nagy kupacban hagyod, a szemek a saját gőzükben tovább párolódnak és összeragadnak.
Pergő hosszúszemű, illatos jázmin, ragyogó japán, makacs barna
A basmati olyan, mint egy vékony pengéjű kés, 20–30 perc áztatás után 1:1,5 aránnyal, alacsony lángon, pihenéssel lesz pergő. A jázmin udvariasabb, gyors mosás, rövid vagy nulla áztatás, 1:1,25–1,3 arány. Ne vidd túl a pihentetést, különben a puha, illatos szemek összemosódnak. A japán közepes, kerek szemű rizs más világ. Ott a cél nem pergés, hanem selymesen összetartó, mégis különálló falat. Alapos mosás, 20–30 perc áztatás, 1:1–1,2 arány, gőzözél, hosszú pihenés. Ha sushit készítesz, utólag megy rá az ecetes-cukros-sós keverék, nem főzéskor. A barna rizs türelmet kér. Jelentősen hosszabb áztatás, több víz, több idő. Cserébe diós, rugalmas szemeket kapsz. Vannak ételek, ahol szándékosan nem mosunk. Sőt sok folyadékban „kavarjuk ki” a keményítőt: risotto, arancini, rizspuding. A kérdés tehát nem az, hogy általában miért kell megmosni a rizst, hanem az, hogy mit akarsz a tányéron látni. Pergőt vagy krémet.
Te máshogy készíted? Kérdésed maradt? Keresd Ügyfélszolgálatunkat, segítünk.
Buktatók és finomhangolás
A leggyakoribb baki az alulmosás, a kapkodó áztatás, a rossz arány és a túl erős láng. Ha a teteje puha, az alja ropog, kevés volt a víz vagy túl magas volt a hő. Egy kevés forró vízzel visszazárva, pár perces gőzöléssel menthető. Ha minden pép, túl sok víz vagy sok keverés volt; ilyenkor hirtelen tepsire borítva, vékony rétegben, gyorsan hűtsd le, és pirítsd át kicsit – nem lesz tökéletes, de köretnek még visszahozható. Habos túlforrásnál egy kiskanál olaj segít a habképződés ellen, de ez pótlás, nem megoldás.
Vízminőség számít, nagyon kemény vízben a szemek a felületen előbb „lezárnak”, belül maradhat a krétás mag. Ha ilyet tapasztalsz, használj szűrt vizet, s adj kevés plusz pihenőt. Ha az arzén kérdésétől tartasz, létezik olyan technika, hogy bő, forrásban lévő vízben főzöl (tészta-módszer) és leszűröd; ez csökkenti a felületi szennyeződések egy részét, de ízben és tápanyagban más végeredményt ad, mint az abszorpciós módszer. Indukción vagy vékony falú edénnyel még fontosabb a csendes hő: ami lobog, az már rég rossz, ami gyöngyözik, az fő.
Végül a legszelídebb, mégis legkeményebb szabály, a rizs a fedő alatt hallgat. Nem nyúlkálunk, nem nézegetjük. A munkát előre végzed el a mosó tál fölött, a mérlegen és a csap mellett. Ha ott pontos vagy, a lábasban már nem történik semmi drámai. A szemek türelmesen különválnak. A módszer nem bonyolult, csak következetes. És amint rááll a kezed, minden tál rizs olyan lesz, mint amilyennek lennie kell. Pergő vagy krémes – de soha többé ragacsos véletlen.
