Itt a nyár, kezdődik a teraszozás szezonja. De jó ez nekünk?

A naptár szerint itt a nyár, ami jellemző módon nem annak az időszaka, amikor a nagy fogadkozások és döntések születnek – legalábbis esetemben ez volt a jellemző sok-sok éven át. A nyár az úgynevezett „teraszozás”, azaz az „üljünk ki valahova, igyunk meg valamit” kellemessége, a fesztiválok, a nyaralások és szabadságolások ideje. Annak, akinek problémája van valamiféle szerrel, gyakran mondogatja ilyenkor azt magának, hogy „ezt a nyarat még megcsinálom”, aztán szeptembertől „kicsit visszaveszek”. Ez utóbbi megjegyzésben van egy halogatás, amelynek az ára és a kockázata meglehetősen magas tud lenni (erről a „még nem” alapállásról korábban már írtam). Aztán a „kicsit visszaveszek” fordulatával még az is gond, hogy meglehetősen kásás: azaz mit is jelent visszavenni, és legfőképpen mi is az, hogy „kicsit”. 

Senkit sem szeretnék lebeszélni a nyári élmények kereséséről vagy megéléséről, sokkal inkább csak arra bíztatom az érintetteket, hogy gondolkodjunk el közösen azon, hogy az alkoholra/kábítószerre van-e szükségük, vagy arra a hangulatra, amit azok adnak? Érdemes a kérdés mögé nézni, és rápillantani arra, hogy milyen motiváció áll a szerhasználat mögött.  A motiváció valójában az érzelmek („huhh, ez jól esik” vagy „hű, de jól jönne egy kis nyugalom”) és a cselekvés (még egy italt/spanglit) közötti kapcsolat. Ez utóbbi az agy azon részeit érinti, melyek az örömkeresést, a gátlást, a figyelmet és a memóriát irányítják. Tehát az érintett valójában nem az italra/spanglira vágyik, hanem arra, amit az ad. Ha viszont azt, amire szüksége van, csak az utóbbiak által tudja megadni magának, akkor sajnos kap azzal mást is. 

A nyár az sok hétből és sok estéből áll. Sok teraszozás. A nyár nem csak azt jelenti, hogy el lehet magunkat teljesen engedni, hanem azt is jelenti, hogy több a kockázat. Ilyenkor könnyebben talál az ember egy „ejtőző” havert, egy szabadságon lévő közeli-távolabbi barátot/ismerőst. Ilyenkor a várost járva könnyebben beleszalad az ember olyanba, aki ugyanabban van, mint az, aki vágyik valamire, vagy valamitől való megszabadulásra, és ez csak a szer által lehetséges számára – legalábbis ezt gondolja, ezt éli. Szóval nyáron a kockázatok erdeje sűrűsödhet.

Vegyük csak a nyaralást. Ez a szó egy nem függő számára jelentheti a szabadságot, a pihenést és az édes semmitevést. Egy függőben azonban fenyegető érzéseket is kelthet. A nyaralás ugyanis egy függő esetében olyan fenyegető szabadságérzésekkel is járhat, melyek közül az alábbiakban csak párat említek: a nyaralás alkalmával a hétköznapi szer- vagy viselkedési függőségek napi vagy „beállított” ritmusa és szokásai kibillennek. Egy hét folyamatos teraszozás. Ezzel nem a könnyedség, hanem a szorongás növekszik. Vagy a nyaralások idején a függőség és az ahhoz kapcsolódó cselekedetek eltitkolása sokkal nehézkesebb.

Kérdéseid vannak? Segítségre van szükséged? A Hóvége ügyfélszolgálatán két napon belül, ingyenesen adunk neked információt!

A függő például egész napokat együtt tölt családtagjaival, barátaival, vagy egy fürdőhelyen idegenekkel. Szem előtt van, mindenki tekintete előtt csinálja azt, amit a hétköznapok zsongásában el tud rejteni. Aztán a nyaralás alkalmával fenyegető lehet az is, ha a beszerzések akadályba ütköznek. Mindig menni kell egy boltig, vagy nincs közel egy-egy árusítóhely. Ilyenkor jönnek az állandó magyarázkodások, hogy mikor hova megy, és legfőképpen miért. Kerülheti ilyenkor az igazmondást, mondva csinált indokokat szül. Ezek megint nem a könnyedtség órái – se neki, se hozzátartozójának. Az is nyugtalanító tud lenni, hogy a nyaralás idején a kontrollálhatatlanságnak még nagyobb a tere. Ilyenkor nincs mi mögé elbújni, nincs olyan dolog, ami által késleltetni lehetne a fogyasztást vagy a viselkedést (pl. munka vagy napi kötelezettségek figyelmeztetése) Az előbbiek csak néhány azon érzelmi és fizikai lehetőség közül, melyek fenyegető érzésként jelentkezhetnek egy függő nyaralásában. 

Ugyanakkor az sem ritka, hogy egy függő a nyaralás alkalmával „véletlenül” pont olyan programokat szervez, melyek nem akadályozzák szerhasználatában vagy viselkedési addikciójában. Ilyen lehet például, hogy tartózkodik a nagyobb túrázosktól, nem kíván jelentős idő- és térbeli távolságra kerülni az alkoholárusító helyektől. Előfordulhat az is, hogy „gondosan ügyel” arra, hogy a nyaralás eleve olyan helyre essen, ahol „ha akarná” is kikerülhetetlen lenne a szerhez jutás. Egy függő esetében a nyaralás idején a „miért ne lehetne egy kicsivel többet inni” mondata sem ritkaság, egy hét teraszozás, ugye. És ez egy gyakori hárító mondat. Akárcsak az „én egész évben dolgozom, legalább ilyenkor lehessen már délelőtt is inni” magyarázatával sem a pihenés felszabadultságát indokolja meg. Ha a fentieket vagy ahhoz hasonlókat tapasztalt magán vagy hozzátartozóján, akkor érdemes lehet elmozdulni a segítségkérés felé.

Hogy kinek milyen nyara lesz, az nem az esős napok számától függ, hanem sokkal inkább attól, hogy ki-ki hogyan dönt saját magáról és a lehetőségeiről.

A szerző addiktológiai konzultáns. Ha további tartalmakra, tanácsokra vagy segítségre lenne szüksége, úgy a szerző Facebook-oldalán megtalálja azokat.