Legutóbb a közösségi média figyelem- és nyugalomelrabló hátterével foglalkoztam, és ott hagytam abba, hogy legközelebb megnézzük milyen megoldások vannak egy ingercsökkentő környezet kialakítására.

Az ingercsökkentő környezet kialakítása

Aztán egy idő után azon kaptam magamat, hogy mennyi mindent elveszítek így a reggelből. Például a felkelés nyugalmát és intimitását. Mit értek ez alatt? Magát a reggelt. De mi az, hogy reggel? Hát ez az! Ezzel a kérdéssel sokáig volt gondom nekem is, mert annyira hozzászoktam már ahhoz, hogy az ágyban történő telefonnyomkodás miatt rendszeresen késve indulnak a napjaim, hogy a kávét már rohanva iszom, az öltözködés kapkodó, hogy valamit otthon felejtek a rohanásban, hogy el is felejtettem: a reggel nem a telefonpörgetés monotonitását jelenti. A telefon naponta 1 órát vett el a reggelemből. Ebbe az 1 órába nemcsak a képernyőidőt kell számolni, hanem azt a teljes órát, amikor a reggel nem úgy telik, ahogyan telhetne, hanem rohanásban, puffogásban vagy sietésben. Tehát stresszben. Nincs már idő a reggeli tornára, nincs átgondolása a napnak, nincs könnyedség. És ez így ment hosszú időn át.

Miért adnám át a nyugalmam?

Továbbá az elindítását követően sem tartom a telefont a kezemben, nem emlékeztetem ugyanis az agyamat, hogy telefon a kézben, mi lenne, ha megnyitnám…

Többet szeretnél megtudni a közösségi médiáról? Keresd ügyfélszolgálatunkat, kollégáink két napon belül válaszolnak. A szolgáltatás ingyenes.

Mint írtam is, az elején ez nehéz volt, de a 30 perc idővel nemcsak megugorható lett, hanem el is kezdtem növelni az időt is. Nem azért, mert munkát akartam volna adni magamnak, hanem nagyon megváltoztak a reggeleim, és még tovább akartam bennük maradni. Tetszett, amit kaptam, elégedettséggel töltött el. Reggel leülve ma már végig gondolom az előttem álló napot, időpontokat; aztán azt, hogy mi az, ami nehéz lenne a napban, mi az, amit nagyon várok, mi az, amit inkább el kellene belőle engednem. Ennek felismerését az tette lehetővé, hogy telefonmentes a reggelem, lett időm és terem átgondolni dolgokat. Ez az ingercsökkentő környezet lényege.

Reggeli telefon nélkül

Reggeli és kávé közben szintén nincs telefon a tenyeremben – csak az étel vagy a bögre. Ma már az ébredés után 40-45, sőt néha 60 perc is eltelik anélkül, hogy a telefonhoz nyúlnék. Amikor aztán ez megtörténik, akkor sem kezdek el rajta dolgozni. Nem zuhanok bele, nem lesz a tenyerem a munkaasztalom, és csak a legszükségesebbekre, vagy rövid csetekre válaszolok. A munka az nem reggel, hanem a munka a munkaidővel kezdődik.

És ha már munkaidő. Nagyon sok nehézséget okozott nekem, hogy egyszerre több mindent csináltam munkavégzés közben, azaz esetemben több oldal és dokumentum volt megnyitva, innen oda, onnan ide ugrottam – és közben persze ránéztem a Facebookra. Ennek milyen következményei lettek? Egyrészt lelassult a munkavégzésem, hiszen amikor kiléptem egyik oldalról, majd visszatértem oda, újra fel kellett vennem a fonalat, elolvasni az utolsó bekezdést, gondolataimat visszaterelni. Ez lassítja a haladást, ez már időbe telik, nem megy egyből. Másrészt volt, hogy több napon át nyitva maradtak oldalak, és mire elolvastam volna őket, már a gondolattól elfáradtam, hogy azok ott vannak. Harmadrészt igazából egyik munkára se tudtam kellően figyelni, minden munkát többször kellett ellenőriznem, hogy megfelelő-e. Ezek így együtt nekem már nagyon sok időköltség volt, amit nem akartam tovább fizetni.

A változások hamar jelentkeznek

Ami változást tettem azok a következők: egyszerre csak egy dologban vagyok benne, egynek adok figyelmet, továbbá a Facebook nincs megnyitva. Ha valami fontos (lenne), akkor úgyis kapok arról hírt, vagy szólnak. Mit kaptam így? Például időt. Hamarabb végzek a munkákkal, koncentráltabb vagyok, és így több időm van magamra a munkán kívül. Nincs rajtam az a képernyő-nyomás, hogy „uramisten, mennyi ablak ki van nyitva” vagy annak érzése, hogy „már azt se tudom miben vagyok”.

Mindehhez a közösségi média munka közbeni kizárása is kellett, és ami azt illeti nem is nagyon igénylem. Annyit minden olyat kapok a felszabadult időben, amit valójában szeretnek csinálni, hogy a közösségi médiát is arra használom csak, amire kell. 

Beállítottam magamat, mégpedig, hogy mennyi időt töltök el Facebookon, és ha azon kapom magam, hogy csak pörgetek az időlimiten belül is, akkor tudom, hogy itt az idő kilépni. Használom tehát a Facebookot, de csak arra, amire nekem kell. Csoportok, események és szakmai oldalak megtekintése, üzenetekre és kommentekre válaszolás, szakmai oldalam kezelése, infokeresés – ezek a fontosak nekem, a hirdetések, a reels-videók kevéssé. Pedig nehezen mondtam le az utóbbiakról, mert imádom például az esküvői zuhanó torta videókat. Az algoritmus fel is ismerte, hogy korábban mennyit időt töltöttem el ezekkel, aminek a következménye az lett, hogy dobálta őket, és el is rabolta az időmet. 

De, ami az enyém, azt vissza is tudom szerezni. Ennek küldetésére biztatok mindenkit, mert amire emlékezni fognak a hétből, a hónapból, az évből vagy az életből, azt úgysem a Facebook-pörgetés fogja megadni. Ebben segít az ingercsökkentő környezet.

A szerző addiktológiai konzultáns. Ha további tartalmakra, tanácsokra vagy segítségre lenne szüksége, úgy a szerző Facebook-oldalán megtalálja azokat.