Két héttel a nagy karácsonyi ajándékozás, a finomabbnál finomabb ételek és italok elfogyasztása után hasonlítsuk össze a magyarországi ünnepi szokások és a környező országok ünnepnapjait!
Néhány országban, miként nálunk is (különösen faluhelyen) a hagyományos karácsonyi ünnepi szokások közt főhelyen van a kántálás. Főként a gyerekek csinálják, de a felnőttek is szívesen beszállnak a házról-házra járásba, aminek során énekelve, rigmusokat mondva, jókívánságokkal látják el a ház népét. Cserébe a gyerekek almát, diót, süteményeket aprópénzt, meleg teát, a felnőttek forralt bort, egy kupica pálinkát kapnak. Ez azért is természetes, hisz ezekben az énekekben jó egészséget, bőséges termést és szerencsét kívánnak az új esztendőre. Ezért aztán nem illik elzavarni a kántálókat, mert a hiedelem szerint ez balszerencsét hozhat.
A románoknál a legelterjedtebb, de a szlovákoknál és Horvátországban is sok helyen vannak kántálók. Ahol iskolai, vagy templomi kórus van, ott általában karácsonyi hangversenyekkel helyettesítik a régi ünnepi szokások sorát, és szinte mindenütt állítanak egy betlehemi, Jézus születésére emlékeztető kis kunyhót.
Ünnepi szokások szomszédainknál
Nézzük meg országonként, milyen ételek, italok készülnek Karácsonyra! Hiszen valahol a sok hús dominál (Románia), és valohol inkább a halat kedvelik (Ausztria, Horvátország). Megjegyzem, hogy a karácsonyi halászlé főzése csak nálunk, a románoknál, illetve Horvátország északi, (magyarlakta) részén szokás.
Ausztriában a könnyű, húsmentes vacsora dominál: tiszta húsleves grízgaluskával, a főétel rántott ponty, vagy pisztráng ecetes-hagymás krumplisalátával. Desszerként a vaníliás kifli, a linzer és a Stollen nevű gyümölcsös kalács népszerű. A felnőttek forral bort isznak (Glühwein-t pontosabban, ami egy fűszerezett, aromás bor, az üzletekben készen árulják, csak melegíteni kell), a gyerekek finom puncsot kapnak.
A szlovén karácsonynál a desszertek, a finomabbnál finomabb töltelékű rétesek (struklji), és a gyümölcskenyér viszi a prímet. Na és a potica, ami egy olyan tésztás édesség, aminek csaknem 80 féle ízesítése ismert. Szenteste a hagyományos, egészséges böjti ételeket (burgonyaleves, zabkása és tőkehal polentával) fogyasztják. Karácsony napján aztán előkerül a sertéshús (sütve, főzve és ragu formájában is). Régi szlovén hagyomány, hogy az asztalt úgy telerakják étellel, hogy ne jusson hely a poharaknak.
A horvátországi Badnjak (Szenteste) vacsora előtt előveszik a Luca-napján szép cserépedénybe ültetett búzát, és egyben ez a karácsonyi asztal díszítése is. A vacsora szárított tőkehallal kezdődik, amit előételként krumplival, fokhagymával, és olívaolajjal esznek. A halászlé csak a magyarlakta területen szokás. (Tapasztalatból tudom, hogy Pélmonostoron, Bezdánban, és Kopácson nagyon finom halászlét főznek az ott élők.) Majd következnek a sült vagy grillezett tengeri halak párolt mángoldos krumplival (blitva). A húsmentes vacsoránál a mediterrán hangulat uralkodik, a tengeri ízek dominálnak. Befejezésként mini fánkot (fritule) és kuglófot tálalnak fel. Mivel anyai nagyszüleim horvátok voltak, ezeket a finom kuglófokat és fánkocskákat már gyerekkoromban megszerettem, hisz nagymama fantasztikusan jókat készített, nemcsak karácsonykor. A felnőttek vörösbort és pálinkát (rakija) ittak.
A szerbek hasonlóan a horvátokhoz a tengeri halakat eszik leginkább. Ami érdekes, hogy kenyeret sütnek, amiben elrejtenek egy fóliába csavart pénzérmét, és akinek ez jut, az a következő évben szerencsés ember lesz. Ami érdekes, és eltérő a többi szláv néptől, hogy itt nem ajándékozáscentrikus a karácsony.
Érdekes a román karácsony is, ahol az előkészületek, különösen faluhelyen már december 20-án Ignác napján disznóöléssel kezdődnek. A főétkezés nem Szenteste, hanem karácsony napján van, és a húsos ételek a jellemzők.
A töltött káposzta töltelékét sok helyen nemcsak káposztalevélbe, hanem szőlőlevélbe is „csomagolják”. Előtte előételként kocsonyát (Piftie) kínálnak, aztán jöhet a kolbász, hurka, frissen sültek, késő délután és este pedig a hidegtál kolbásszal, szalonnával és sonkával. Valójában olyan, mint nálunk egy disznótoros vacsora, itt is inkább a közösségi evés sok zsíros étellel, miközben várják a kántálókat, akiket ugyancsak megetetnek. Desszertként süteményt, diós és kakaós kalácsot kínálnak. Vörösbort és a hagyományos cujkát (szilvapálinka utánzat) isznak.
Ősi hagyomány szerint tizenkét fogásos (a 12 apostolra emlékezve) az Ukrán böjti vacsora, ami hús és tejtermékmentes. A főétel az édes gabonakása, amiben mák, dió, méz, mazsola ,búza vagy rizs kerül. Ez az étel az életet, az egészséget és a gazdagságot jelképezi. Sült és párolt halat esznek. Szeretik a pontyot, de készítenek tengeri halakat is. A párolt káposztát gombával készítik, és finom a céklából készült borscs-leves is, amibe ilyenkor nem kerül hús, és tejföl sem. A verenyiki a burgonyával, káposztával, vagy túróval töltött derelye. A vacsora végét a szárított gyümölcsökből mézzel édesített kompót zárja. Mindezekhez a különféle ízesített vodkát isszák, és mivel az ukránok szerint a tószt nélküli ívás részegeskedés, ezt elkerülendő, ivás előtt mindig mond valaki egy „pohárköszöntőt”. Az őseikre emlékezve mindig tesznek az asztalra egy csipet sót és egy darab kenyeret is.
A szlovákok nagy része hagyományosan böjtös ételeket fogyaszt. A vacsorát egy érdekes desszerttel kezdik, ami egy mézbe mártott vékony ostya egy gerezd fokhagymával. A fokhagyma náluk az egészséget védő szimbólum. Ezután jöhet a káposztaleves gombával,a főétel a rántott ponty krumplisalátával. Természetesen, aki nem böjtöl, az ehet rántott húst is. A vacsora végén a hagyományos szlovák juhtúrós sztrapacskát, vagy az édességet kedvelők mákos gubát, illetve mézes tekercset esznek.
Ahány ház, annyi szokás, tartja a közmondás. Ez így természetes.
Végezetül egy személyes élmény a mi karácsonyunkról, ahol 11-en ültük körbe a szentestei asztalt. Volt köztünk a magyaron kívül német, izraeli és dán is. Az asztalra – az általam készített hallén kívül – almás-narancsos kacsasült, krumplipüré, lilakáposzta került. Mivel 7 ifjú felnőtt is – aki az édesség láttán azonnal gyermekké lett – ült az asztalnál, a desszert volt a fő szám. Ez a dánok kedvenc karácsonyi édessége, a Risalamande volt (mandulás rizspuding ). Elkészítése a mi tejberizsünkkel kezdődik. Párom 1 kg rizsből és 3 liter tejből főzte, melyhez kis darabokra vágott jó sok mandulát adott. 4 dl felvert tejszínnel varázsolta még selymesebbé a tejberizst, s a legvégén 7 szem egész mandulát kevert hozzá óvatosan. Akinek sikerült szétrágás nélkül felmutatni az egész mandulaszemet, az ajándékot kapott. Így történt nálunk is, így nem csoda, hogy a 6 liternyi finomság pillanatok alatt elpárolgott. Karácsonyi terítő, téli varázstea, fűszerezett forralt bor, dán teasütemény és pezsgős pohár volt az ajándékok között. Noha sokan voltunk, sokfélét gondolva a Karácsonyról, mindannyiunkat a szeretet köteléke tartotta össze.
