A dackorszak a kisgyermekes szülői lét egyik embert próbáló időszakasza. Az érzelmi kitörések, a földön fekve hisztizés és a folyamatos „NEM!” válaszok még a legedzettebb szülőket is próbára teszik. Amikor a bolt közepén tombol a gyerek egy nyalóka miatt, a kétségbeesett szülő fejében egyetlen kérdés visszhangzik: a dackorszak meddig tart és mégis mikor lesz már ennek vége? A jó hír az, hogy a dackorszak nem tart örökké, és a gyermek fejlődésének egy teljesen természetes, sőt szükséges állomása.
1,5-2 év: A vihar kezdete és az önállósodási vágy
A dackorszak általában 18 hónapos kor körül kezdődik, amikor azt vesszük észre, hogy egyre több a nem. Ebben az időszakban a kisgyermek elkezdi felismerni, hogy ő a szüleitől független létező, önálló lény, saját akarattal. Megjelenik benne az erős akarat és a vágy, hogy irányítsa a környezetét, ám a kommunikációs és mozgási képességei még nem érték utol az elképzeléseit. A tomboló dührohamok mögött legtöbbször a tehetetlenségből fakadó frusztráció áll.
Mit tehet a szülő? Ne vegyük személyes támadásnak a kitöréseket! A büntetés vagy a kiabálás ebben a korban hatástalan, hiszen a gyermek még nem képes szabályozni az érzelmeit. A legjobb taktika a figyelemelterelés, a biztonságos környezet megteremtése és az egyszerű, rövid mondatokban megfogalmazott határok kijelölése.
2,5-3,5 év: A dackorszak csúcspontja
Ez a szakasz jelenti a valódi mélyvizet. A hároméves gyermek már nagyszerűen beszél, és pontosan tudja, mit akar, de az önuralomért felelős agyterületei még erősen fejletlenek. Egy rossz színű tányér, a rosszul elvágott banán vagy a cipőfűzés elutasítása pillanatok alatt akkora érzelmi cunamit válthat ki, mintha összedőlt volna a világ.
Mit tehet a szülő? Adjunk a gyermeknek korlátozott választási lehetőségeket! Ahelyett, hogy megkérdeznénk, mit szeretne felvenni, ajánljunk fel két pólót („A kék vagy a piros legyen?”). Ez megadja neki az önállóság érzését. Dühroham esetén próbáljuk a legnehezebbet: maradjunk nyugodtak. Öleljük meg, – de csak, ha engedi- vagy maradjunk a közelében, és elég annyit mondani: „Látom, hogy most nagyon mérges vagy”.
4-5 év: A csillapodás és a megértés szakasza
A legtöbb kisgyermeknél 4 éves kor körül a dackorszak heves tünetei fokozatosan alábbhagynak. Az óvodai közösségbe való beilleszkedés, a fejlődő beszédkészség és az érzelmi szabályozás érése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermek már képes legyen elmondani, mi bántja, ahelyett, hogy a földre vetné magát. Noha a szófogadatlanság és az érvelés még megmaradhat, az irracionális hisztik száma egyre inkább lecsökken.
Mit tehet a szülő? Tanítsunk neki megküzdési stratégiákat! Gyakoroljuk a mély levegővételt, beszélgessünk az érzésekről nyugodt pillanatokban – és semmiképpen sem dühroham közben, mert akkor nincs befogadóképes állapotban a gyerek. Dicsérjük meg, ha egy konfliktust kiabálás nélkül sikerült megoldania.
Úgy érzed elakadtál és semmi nem segít? Kérd kollégáink segítségét díjmentesen! Két munkanapon belül válaszolnak.
A dackorszak 5 éves korra a legtöbb családnál lecseng. Bár szülőként embert próbáló időszakról van szó, érdemes észben tartani: a dackorszak nem a rossz nevelés bizonyítéka, hanem az egészséges személyiségfejlődés jele. A gyermekünk most tanulja meg meghúzni a határait és feldolgozni a negatív érzelmeket. Ebben úgy tudjuk a leginkább segíteni, ha következetesek vagyunk és megpróbáljuk nem átvenni mi is a feszültségét, hanem megőrizzük a nyugalmunkat.
Forrás: kismamablog.hu
