Aki az RTL újévi köszöntőjét nézte, az úgy csusszant át 2025-be, hogy Pásztor Erzsi színésznő szilveszteri pezsgővel a kezében mint Janka néni, az „ország alkoholistája” köszöntette őt.
Ezen a ponton sokan felnevethettek, kezdhették is mesélni a Pásztor Erzsi képmásával ellátott mémeket, és így akár le is maradhattak a rögtön utána következő mondatról. A színésznő ugyanis így folytatja: „Ugyan már! Negyven éve nem iszom.” És ez ám az igazi lényeg.
A Szomszédok Janka nénije sokak kedvenc karaktere. Különösen azok a részek népszerűek, amikor Janka néni megkínáltatja magát, kidumálja magának az italt, vagy egyre-másra dobja be a rövideket a beszélgetések közben. Küldözgetjük egymásnak a videókat, rosszabb pillanatainkban rákeresünk, felvidítjuk magunkat Janka néni „spiccességével”. Talán még mondogatjuk is magunkban, hogy „ez nem a mi ügyünk”. Lehet, hogy nem, és kívánom is, hogy közvetlenül ne a miénk legyen. De lehet, hogy mégis, vagy éppen a családunké, a szomszédé vagy a baráté.
Pásztor Erzsi amellett, hogy szerepéből adódóan falig eltolja a karaktert, azaz már-már karikatúra-szerűen ábrázolja az alkoholzavarban szenvedő embert, amellett be is mutatja, hogy milyen „eljárásokat” használ egy inni akaró ember.
Ebben a jelenetben például kellemesen nyájas „ferikémmel” megszólítással indít, kérdezve, hogy nincs-e valami ital a háznál. Vágási Feri vízzel, illetve tejjel kínálja, Janka néni viszont inkább egy „korty hideg sörre” vágyik. Kellemes mosollyal jelzi is ezt, mint aki csak a jót akarja. Egy kortyot, na.
Ugye olyan, hogy egy korty sör, olyan nincs. Pikoló már a vendéglátóhelyeken se jellemző. Az otthoni poharak lehetnek akár kétdecisek, de az ilyen szituációkból jellemzően inkább egy pohár jön ki. És ha már így megnyitottuk a doboz sört, akkor már „ne buggyandjon ott meg, töltsd hát ki magadnak a maradékot is”. Ilyenkor előfordul, hogy a vendéglátó azt mondja: „én nem kérem”. Semmi baj, mert jön is a felmentő „sereg”: „Jó, akkor töltsd ki nekem, megiszom majd én”. Így lesz egy kortyból egy üveg vagy egy doboz.
Aztán itt van a következő: Janka néni az „adsz egy kortyot inni” kérdésével nyit, ami valójában egy felszólító mondat. Jutka már ugrik is, és neki is természetes, hogy Janka néni alkoholt kér. Tehát ebben a jelentben két ember kell az iváshoz. Egy ember, aki megkínáltatja magát, és egy másik, aki partner ebben. „Persze” – mondja Jutka. Egy nem kívánt helyzet fenntartásához két emberre van szükséges, így lehet ez az életben is. Van egy alkoholproblémával küzdő barát, társ, férj vagy feleség, és a másik oldalon egy barát, társ, feleség vagy férj, aki maga is elfogadhatja vagy támogathatja ezt a problémát. Ilyen például, amikor nem beszél róla, nem hozza fel, és ha az érintett kér, ő vesz, vásárol. Ezzel a probléma súlyosbodik, a negatív következmények pedig tornyosulnak. A másik út az „erről beszélnünk kell” pozíciója, a megtagadása a kínáltatásnak, vagy az alternatívák megfogalmazása. Igen, tudom, ez nagyon nehéz, könnyebb erről írni, mint megcselekedni. Tapasztaltam ennek nehézségét aktív függőként, amikor más próbált rám így hatni. És tapasztalom azt az addiktológiai konzultáns munkában, hogy a probléma nyugodt asztalra helyezése nem megy olyan könnyen a családon belül. És éppen ilyenkor és ezért kell segítséget kérni akár egy addiktológiai konzultánstól abban, hogy egy hozzátartozó hogyan tud úgy segíteni, hogy mindenki számára is biztonságos, reális és megfelelő legyen.
Visszatérve és folytatva a Janka néni-jelenetet, a kedves nő magyarázattal is él arra, hogy miért nem bírja a vizet. Hisz az „annyira klóros”. Lehet, hogy klóros a víz, annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy látva Janka néni viselkedését a többi Szomszédok részben, esetében ez egy elhárító mondat is (lehet). Az inni akaró mindig és könnyen talál indokot: ha nem klóros a víz, akkor meleg van, ilyenkor a fröccs jobban elveszi a szomjúságot, mint a víz. Vagy hányszor hangzik el az, hogy „mindenhol olvasható: egy-egy pohár (vörös) bor, csak jót tesz a vérkeringésnek”. Aztán ott van a „csak egyet iszok” mondata is. Jutkánál tényleg csak egyet, és aztán a szomszédban is egyet, és még otthon is egyet. Na jó, otthon azért lehet kettőt is, hiszen már nem megy sehova. Ezek a mondatok nem az időjárásról, a vérkeringésről vagy a szabad idő eltöltésről szólnak, hanem az italról. Természetesen nem mindegy, hogy ki mondja: más ezeknek a céljuk egy alkoholhasználati zavarral küzdő ember esetében, és más annál, akinek nincs alkoholproblémája.
Az előbbi link alatt van egy további jellemző jelent, mégpedig amikor Janka néni megérkezve felkiált, hogy „nem üres kézzel jött ám”. És mit hozott? Természetesen alkoholt. Nem ajándékot hozott ő, hanem valamit, amit aztán meg lehet bontani. Írtam már arról, és podcast-adást is készítettünk, hogy valóban az alkohol lenne-e mindig a megfelelő ajándék (a válasz az, hogy nem!). Janka néni most abban is segített, hogy lássuk: akinek problémája van az alkohollal, de ő ezt nem problematizálja, az amikor ital-ajándékot hoz, azt gyakran magának hozza.
„Jó ez a pálinka, inkább ebből még egyet!” – mondja ebben a jelenetben Janka néni. Csak az tudja igazán, aki ebben érintett, hogy egy-egy ilyen dicséret mögött, valójában még egy pálesz meggivásának a szándéka van. Nem kell mindenhol az kisördögöt keresni, de sokan vannak azok, akik pontosan tudják miről beszélek.
Az sem ritka, hogy a használati zavarral küzdő pontosan tudja, hogy amit kérne az nincs a presszóban (ma már inkább kávézók vannak), például tej, ezért, ha már „így” alakult, kér egy félvodkát. És persze egy sört is, mert le kell valamivel kísérni, nehogy már rossz legyen a gyomornak. Janka néni is így jár el itt. Felmutatja, hogy igazából neki nincsen semmi gondja az alkohollal, ő most se azt inna, sőt, egy nagyon is kímélő italt (tejet) kérne, de lám, önhibáján kívüli ok miatt nem tud így eljárni. Ez valójában egy játszma a környezettel.
Megannyi további példát tudnánk sorolni Janka néni jelenetekből, és ami ennél is súlyosabb, és kevésbé vicces, hogy saját környezetünkből is. Janka néni jelenetek viszont segítőek is lehetnek, ehhez kíván ez az írás is hozzájárulni.
Janka néni szókapcsolatból nem csak a „Janka”, hanem a „néni” is fontos. Sok idősödő nő és férfi küzd azzal, hogy életükben nehézségek vannak. Hirtelen szabadidő a nyugdíjas kor elérésével, ami fel tudja borítani az addigi életritmust, és gyakran a túl sok felszabadult idő krízist eredményez („Most mit csináljak?!”). Aztán nagyon sokan idősödve aggódnak az egészségükért, és ezt a visszatérő szorongást alkohollal csillapítják. Ellentmondásos helyzet: az egészségéért aggódik, de kezelésre egészségkárosítóval próbálkozik. A magány is gyakran feloldást kíván, sokan nyúlnak ennek érdekében az alkoholhoz. Aztán vannak azok, akik év(tized)ek óta isznak.
A Janka néni (és akkor mondjuk ki, Janka nénik és XY bácsik) italozása mögött komolyabb krízisek és nehézségek is lehetnek. A kínálás, a tukmálás vagy a tudomásul vétel helyett indokoltabb lenne kérdezni őt: van-e bármi, ami mostanában foglalkoztatja, gondot vagy kihívást okoz? Van-e olyan probléma, ami már régóta fennáll, és aggódik miatta? Tudunk-e valamiben segíteni nekik, ami könnyítené a mindennapjait? Nem biztos, tehát hogy az alkoholról kell rögtön kérdezni és beszélni, az alkohol mögött ugyanis más problémák és küzdések vannak, fókuszáljunk azokra.
Aki a fentiekben, mint egy érintett ismert magára, azoknak azt kívánom 2025-re, hogy ne veszítsék el a figyelmet maguk iránt. Ha azt érzik és tapasztalják, hogy gond van, kérjenek segítségeket. És igaz ez a hozzátartozókra is.
Mert aki kérdez, az válaszokat és segítséget kap.
A szerző addiktológiai konzultáns, ha további tartalmakra, tanácsokra vagy segítségre lenne szüksége, úgy a szerző Facebook-oldalán megtalálja azokat.
