„Aki tudja, szedje a sátorfáját, és költözzön külföldre” – tanácsolja Pukli István egykori pedagógus, iskolaigazgató. Pukli a 2016-os tanártüntetések idején vált ismertté, ő lett a Tanítanék Mozgalom vezéralakja, később azonban felhagyott a közéleti szerepvállalással és a tanári pályával is szakított. Családjával jelenleg Dániában él. Tapasztalatiról a Magyar Hangnak számolt be.
Pályaelhagyó pedagógusból dániai takarító
Pukli a feleségével közösen a három gyerekük érdekében döntött a külföldre költözés mellett. „Azt akartuk, hogy minőségi oktatáshoz jussanak, és ezért bármilyen árat hajlandók vagyunk megfizetni. Tökéletesen mindegy, mi a munkám, a lényeg, hogy legyen esélyük egy normális felnőttkorra” – mondta a lapnak. A budapesti Teleki Blanka Gimnázium egykori igazgatója jelenleg takarítóként dolgozik Dániában. Tapasztalatai alapján anyagilag ez jobban megéri, mint Magyarországon iskolát igazgatni.
Mint elárulta, miután megérett az elhatározás, nem volt nehéz az országváltás, meglepően gyorsan és zökkenőmentesen ment. Azt ugyanakkor elismeri, hogy „most vannak nehezebb pillanatok”.
Ki fog holnap tanítani?
Pukli a magyar oktatás jövőjéről is kifejtette véleményét. Úgy gondolja, hogy „a helyzet nem fog javulni, így aki tudja, szedje a sátorfáját, és költözzön külföldre. Felelős szülő, ha megteheti, nem is dönthet másként”. Szerinte a pedagógusoknak is fel kell ismerniük, hogy a saját családjuk a legfontosabb, az ő érdekeiket kell szem előtt tartaniuk. „Rengeteg olyan állás van, amiért több pénzt fizetnek, mint a tanításért” – tette hozzá.
Pukli esete nem egyedülálló. A Miután felmondtam blog azért indult, hogy összegyűjtse a pályaelhagyó pedagógusok történeteit, itt rengeteg hasonló bejegyzés olvasható. Van, aki Ausztriában kezdett új életet, más még jóval a státusztörvény előtt döntött a külföldre költözés mellett, és végül sikerült elhelyezkednie óvónőként. Kezdők, fiatalok és sok évtizedet tanárként dolgozók vallanak arról, hogy miért döntöttek a pályaelhagyás mellett. Egy általános iskolai tanítónak pl. a státusztörvény bevezetésének híre volt az utolsó csepp a pohárban, de sokan számoltak be rendszerszintű problémákról, csalásról, megalázó, megfélemlítő munkahelyi környezetről, amelyek miatt lehetetlen volt tovább maradniuk.
A blog célja, hogy minél több ember számára világos legyen az, hogy az oktatásban most van baj, nem majd 10-20 év múlva. Tanulságos történetek, érdemes beleolvasni egy-egy bejegyzésbe.
