9 éve nem ittam alkoholt. Élek még? (SPOILER: Jól vagyok.)

Magyarországon kétmillió ember alsó hangon alkoholista. Érdekes módon mégsem azért aggódnak, aki iszik, hanem sokszor azon rökönyödnek meg, ha valaki nem iszik.

Nagyjából 15 éves koromban fedeztük fel az osztálytársaimmal, hogy ha több alkoholt iszunk, megváltozik a viselkedésünk. Emlékszem, egy nyári táborban voltunk, és a nagyok csendes pihenő alatt kilógtak a kisváros egyik kiskocsmájába. Elég szabadelvű volt a táborvezető, nem kellett nagyon bújkálni. Szóval a nagyok közül valaki mondta a barátnőmnek, hogy menjen ő is, ő meg elhívott engem. Korábban is ittam már alkoholt, mondjuk családi eseményeken egy fél deci bort, de ez volt az első eset, hogy inni mentem. Azt se tudtam, mit kérjek, valaki ajánlotta a rumos kólát.

Mondtam, az nekem is jó lesz.

Simán kiszolgáltak, nem volt gond. Ez még a kilencvenes évek. A pohárban fél deci rum, kábé kettő kóla. Másfél órát lehettünk ott, négy ilyen italt ittam meg. Aztán visszamentünk a táborba, szédültünk, dülöngéltünk – talán kicsit rá is játszottunk. A tanárok nem vették észre (vagy nem érdekelte őket, ők is ittak esténként a szemünk láttára), a többi diák egy része rosszallóan csóválta a fejét, más része nevetett, az viszont látszott, hogy egyfajta távolság lett azok között, akik ebben nem vettek részt. Voltak, akik tartani akarták aztán ez, de többen voltak, akik – talán a tiltott gyümölcs iránti vágy által vezérelve – át akarták hidalni.

Aztán elkezdődött az új tanév, már nagyok voltunk, és egyre többször szerveztünk kisebb-nagyobb bulikat, ahol fontos szerepet töltött be az alkohol. Viccelve mondtuk magunkról, hogy mindenki alkoholista. Nem volt ez nehéz, mert korábban is sokszor találkoztunk a sulin kívül is, csak átalakult. Egyre csökkent a távolságtartók száma, a következő évre szerintem a 30 fő körüli osztályból talán ha 5-en voltak azok, akik nem ittak. Nekik sokszor el kellett viselniük a piszkálódásunkat, hogy miért nem isznak. Telt az idő, és mire elértünk az érettségi szünet időszakába, legalább heti rendszerességgel berúgtunk. Aztán jött az egyetem, és heti több alkalommal. Alkoholista idők.

Aztán jól úgy maradtunk.

Persze nem mindenkiből lett alkoholista. Az viszont biztos, hogy sokunknak a szórakozás, kikapcsolódás, problémakezelés, feszültséglevezetés, sztresszoldás fontos kiegészítője (vagy eszköze) lett az alkohol nagyobb mennyiségű fogyasztása. Emlékszem, egyszer – még egyetemistaként – az volt az újévi fogadalmam, hogy az újévben kevesebbet iszom, és többet tanulok. Ez azt jelentette, hogy mondjuk csak hétvégéken rúgtam be, és tényleg készültem a suliban. Nagyon büszke voltam akkor, az egy jó év volt, gondoltam akkor.

Aztán, amikor már nem jártam iskolába, hanem munkahelyem volt, felnőtt pénzem, a piálás is könnyebb lett, hiszen volt rá fedezet bőven, nem a diákhitelből kellett megoldani. Ráadásul fura beosztásokban dolgoztam, kora reggel vagy délután, szóval meg is tudtam oldani. Sokat ittam. Aztán ahogy lettek felnőtt problémák, ezekre is a jól bevált alkoholban kerestem a fogódzót. Mígnem 30 éves koromra ott tartottam, hogy minden nap ittam, sokszor a munkában sem voltam tiszta, rendszeresen előfordult, hogy a munkaidő végén már bent a kollégákkal elkezdtük, tartottunk töményet az irodai mélyhűtőben.

Aztán eljutottam egy szintre, ahol azt éreztem, hogy vagy ő vagy én.

Nem ment a mértéktartás, nem ment a rendes viselkedés alkoholizáláskor. Rengeteg dolgot csináltam, amire másnap nem emlékeztem, ismeretlen helyeken tértem magamhoz, vagy nem tudtam, hogyan kerültem oda, ahol vagyok. Beszálltam egy idegen autójába, mert azt képzeltem, egy barátom az, de nem tudtam értelmesen beszélni, úgyhogy elvitt a világ végére, aztán kirakott. Sokszor megsérültem, egyszer úgy bevertem a fejem egy részeg eséskor, hogy agyrázkódásom lett, és a fejemen a mai napig van egy hupli ott. Folyamatosan szégyelltem magam, és amiért szégyellnem kellett magam, az az volt, amit az alkoholos befolyásoltságom alatt csináltam. Ez volt akkor, amikor azt mondtam, hogy vagy ő vagy én.

Elmúltam 40, majdnem 9 éve nem iszom. Igen, élek. Ez volt életem legjobb döntése, sőt könnyen lehet, hogy életem döntése. Azt választottam, hogy nem ő, hanem én. Én vagyok a fontosabb.

Sokan meglepődnek. Kétmillió alkoholista országában milyen érzés nem inni? „Vezetsz? Gyógyszert szedsz? Beteg vagy?” Gyakran tesznek föl ilyen kérdéseket. Tőlem telhetően válaszolok. Néha megértik, de gyakrabban firtatják. „Egy sör nem árt meg! Milyen férfi vagy? Nem szeretem az ilyen végletes dolgokat!” Ilyeneket mondanak. Rájuk hagyom. Én ezt választottam. Jól tettem. Nem fordulok vissza.

Segítségre van szükséged? Fordulj ügyfélszolgálatunkhoz, munkatársaink 2 munkanapon belül válaszolnak.