Nincs egy Frontin nálad? De van! Kérsz egyet?
A Xanax, a Frontin és társaik Magyarországon is nagyon elterjedtek, de mit is jelent ez tulajdonképpen?
Détári Lajos ismert labdarúgó 1994-ben a Neuchâtel Xamax FCS játékosa volt. Gyerekként általa tudtam meg, hogy van egy ilyen egyesület, és hogy az egy svájci csapat. Tizenegyéves voltam, nagyjából erre az időszakra esett, hogy idővel ennek a focicsapatnak a nevéről már nem Détárira gondoltam, hanem egy rózsaszín tablettára. Egyszer ugyanis elkaptam egy anyám és barátnője közötti beszélgetését, melyben elhangzott, hogy egyik rokonunk Xanaxot szed. Lehet, hogy ha a Xamax egyesület nevével nem találkoztam volna, akkor a mondat se tapadt volna meg bennem (aligha, lásd alább), mindenesetre a mai napig itt van előttem a konyhai jelenet, és hogy én mindezt az előszobában játszva hallottam.
Ahogyan anyám száját elhagyta a Xanax kifejezés, az ugyanis nem ugyanaz volt, mint amikor azt mondta, hogy Algopyrin. Az a hangsúly, ahogyan ő a gyógyszer nevét kiejtette, az nem olyan csengésű volt, mintha azt mondta volna, hogy XY-nak gyakran fáj feje, ezért szed rá valamit. Most is éles még a kép bennem, mintha ott maradtam volna annak érzésében, hogy anyám vajon mit is akart, mit is mondott tulajdonképpen ezzel a közléssel. Hogy a rokonunknak lenne valami baja? Vagy hogy ez a Xanax nevű gyógyszer veszélyes? Vagy éppen azt, hogy az valami csodaszer? Nem kérdeztem meg, a közlés gyermeki fejjel vett furcsasága blokkolta bennem a bátorságot. A zavarom azonban fennmaradt.
Ma már persze tudom, hogy miért.
A jelenetnek van egy további üzenete: ne gondolja egyetlen érintett se, hogy egy gyerek nem érzékeli, „úgysem érti” a felnőttek beszélgetését vagy a fejük felett zajló eseményeket. Ez utóbbi lehet a szerhasználattól kezdve a szülői veszekedésen át egy megváltozott szülői hangszínig bármi. A gyerekek bár nem értik úgy, mint a felnőttek, de érzékelik, hogy valami „más”, „valami nincs rendben”. És a legnehezebb nekik az, ha magukra maradnak az ilyenkor a bennük lévő érzésekkel. Amikor nem tudnak magyarázatot adni a történésekre, vagy csak annyiban, hogy magukban látják a hibát, magukat okolják; hogy biztos ők tettek valami rossza, ami most „ez” van.
Nem az a probléma például, ha két szülő egymással vitázik, hanem az, hogy egy gyerek nem tapasztalja meg, hogy a viták természetesek, és azokat fel lehet oldani. Hogy a szülők képesek felelősséget vállalni, a társ felé megadni a másik ember érzelmi igazságát („ő így élte meg”), bocsánatot kérni a bántó mondatokért, és megérkezni az ölelésbe. Tehát, hogy egy gyerek megtapasztalhassa azt, hogy lehetséges a nézetkülönbség, de közben az érzelmi puhulás is.
A vita éppúgy, mint a vita feloldása.
További információra van szüksége a gyógyszerekkel kapcsolatban? Ügyfélszolgálatunk ingyenesen nyújt információs segítséget!
Egy szerhasználati zavarral bíró szülő környezetében sem az az élet bontakozik ki egy gyereknek, ami abban az esetben történne, ha az anya vagy apa józan lenne. Felnőttkorba beérkező következményei vannak annak, ha egy szülő szerhasználati zavarral bírt. Ezért is fontos, hogy az alkoholista szülők felnőtt gyerekei is foglalkozzanak magukkal, saját (érzelmi) történeteikkel. Azzal, hogy miként alakította a magukról való gondolkodást az, hogy valamely családtag alkohol által „kapcsolódott” hozzá; hogy a szülő annyira volt jelen, amennyire az alkohol engedte. Aktív függőség hiányában is a segítségkérés az alkoholista szülők felnőtt gyerekeinek éppúgy lehetséges és érdemes, mint a szerhasználati zavarral küzdőknek, mert azoknak az éveknek nyomai lehetnek jelenbeli döntésekben. De csak addig, amíg fel nem ismeri azokat a hiedelmeket, melyeket anno el kellett sajátítani a „nyugalom” érdekében.
Az tehát „nyugodtan” lehet egy illúzió, hogy akár szerhasználat a kérdés, akár egy szülők közötti vita, azt a gyerek „úgysem érti/látja”. Érti és látja ő, csak a korának és érzelmi/értelmi kapacitásainak megfelelő szinten értelmezi…Én is „értettem” tehát, hogy rokonunk Xanax (vagy Frontin) szedése valami olyan, ami nem megnyugtató.
Frontin, Xanax – hol és mennyi?
Szemelyácz János a Magyar Addiktológiai Társaság 2024. novemberi konferenciája alkalmával említette, hogy
2023-ban 80 millió szem Xanax fogyott Magyarországon.
Ebben a számban a feketepiacról történő fogyasztás nincs benne, és nem tartalmaz olyan, Magyarországon elterjedt egyéb benzodiazepin-származékokat (lásd Frontin vagy Rivotril), amelyek szintén ott lapulnak a táskákban.
Nem véletlen írtam ezt utóbbi kifejezést. Okkal és joggal (de nem eleget) beszélünk a hazai alkoholfüggőségről, de ha mondjuk felszállnánk egy helyi buszra vagy vonatra, és mindenkinek ki kellene ürítenie a táskáját, akkor nagyobb összeggel fogadnék arra, hogy jó pár táskából „folyna ki” a fent említett tablettákból jó néhány levél. A benzodiazepin-származékok elterjedése nagyon jelentős Magyarországon, lényegében sokan alapértelmezettnek veszik, hogy ha „van egy kis stressz”, bekapják. Frontin a táskában, és ott lapulnak fürdőszobában piperecuccok mögött. De néha már-már természetes, hogy a „kint van asztalon”, egymásnak adogatunk („Nincs egy Frontindod?”). Mintha csak egy tollat kérnénk aláírni valamit.
Ezeknek a tablettáknak a nem ellenőrzött, és nem (ön)szabályzó használata (súlyos) függőséghez vezethet. Szedésük idővel nagyfokú toleranciát vált ki a szervezetben, azaz ugyanazon hatás eléréséhez emelni kell a dózist. Az altató, a nyugtató és a szorongáscsökkentő céllal beszedett benzodiazepin típusú gyógyszerek esetén is észrevétlenül és könnyen kialakul a függőség, majd válik tartóssá. Hogy adott esetben függőségről lehetne beszélni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint annak érzete, hogy az érintett anélkül próbálja meg kezelni az alvás- vagy stressz problémáját. Vagy hogy mennyire erősödik benne tovább a feszültség, ha éppen akadályoztatva lenne abban, hogy bekaphasson egyet.
Ezzel pedig foglalkozni kell. Tablettától problémák még meg nem oldódtak, a szedés következményei viszont idővel súlyosbodnak. Tisztában vagyok azzal, hogy a problémáknak milyen súlya, nehézsége és mélysége lehet – az anyagi kérdésektől kezdve a kapcsolódási viszonyokig. Én is tudok sóhajtozni az olyan sorok kapcsán, mint ami „a” New York Timesban jelent meg egy alkalommal, miszerint a „a stressz nem kívülről ránk mért teher. A stresszel mi terheljük saját magunkat.” Ja, hogy minden ilyen egyszerű lenne?! Akkor ezek szerint nem is rossz a kapcsolata vagy a családi rendszere annak, aki stresszes; nem is bántják őt, és nem is fáj neki a múlt; nem érzi rosszul magát munkahelyében, nem szorítja a pénzhiány; hogy ő csak így gondolkodik ezekről…Hát persze, ha minden ilyen könnyű lenne, ha minden így lenne.
De nem így van. Ebből azonban nem következik, hogy a problémák a tablettáktól múlnak. Ami múlik a problémák a jelenben történő megoldásának lehetősége. A Frontin és más tabletták takarásában enyhül a probléma megélése és láthatósága, de nem erősödik a megoldása. Ami erősödik, az a függőséggel járó következmények.
A leállás a lelki folyamatokkal való foglalkozás és (ön)támogatás mellett az adagok szakszerű csökkentését is jelenti. E kettő párhuzamossága pedig a segítségkérés felé mutat.
A szerző addiktológiai konzultáns. Ha további tartalmakra, tanácsokra vagy segítségre lenne szüksége, úgy a szerző Facebook-oldalán megtalálja azokat.
