Megvallom, a sportolás időskori negatív hatásai nálam is jelentkeztek. Csípő, térd és gerincsérv műtétek után immár sokadik alkalommal tölthettem néhány hetet a számomra legjobb Rehabilitációs intézetben Hévízen a Honvéd Kórházban. Csodálatos környezetben modern technikai eszközök, berendezések, a magas színvonalú szakmai munka egy igazi „generál-felújítást” jelentett számomra is.

A hosszú hétvégén engedélyezett eltávozást természetesen a Balatonnál töltöttem. Útközben megvettem az etetéshez szükséges főtt kukorica-búza-kendermag keveréket és késő délután 10-12 rakétával a szokásos helyen megszórtam a nádas melletti területet. Miközben az egyik bottal fogtam néhány éhes bodorkát azon gondolkodtam, hogy holnap reggel ezek mellé pontyokat is fogni  kellene. Valóban, negyed hatkor már vízben is volt az egyik készségem a tüskén egy narancs- csoki ízesítésű popáttal.

Józsi a nyírségi vállalkozó rábeszélésére feltettem a másik botra egy süllőző szerelést a tőle kapott élő küsszel. Közben a pontyozó szereléket a nádastól 7-8 méterrel balra dobtam, a kishalat pedig közvetlen a nád mellé, ahol rablásokat láttam. Valójában a tegnapi etetést a kishalak is fedezték f Mondanom sem kell, hogy (miközben kettő ” retúr-pontyot” akasztottam) 40 perc elteltével igazi süllő kapás következett. Ahogy a nagykönyvben meg van írva szép lassan elkezdte nyelni süllőm a kishalat. Kapott még egy kis henk-szálat (zsinórt), amikor elérkezettnek láttam az időt a bevágásra. Egy perces fárasztás után már szákolta is cimborám a 47 centis szép fehér húsú halat, ami 2 deka híján 1,30 kilót nyomott. Aztán 10 óra után pár perccel megjött az 53 centis jó másfél kilós tesója is. Ahhoz képest, hogy előző este még pontyokról ábrándoztam, egyértelmű sikerként könyveltem el a két süllőt! Mivel Ildikó elvágta az ujját a halpucolás rám várt, így kora délután befejeztem a horgászást. Indulás előtt megérkezett kézilabdás barátom Lehel Géza, akinek javasoltam, hogy próbálja meg az „én süllőző helyemen”. Mint estére kiderült Ő is fogott két hasonló méretűt. Gézától kaptam egy jó ötletet a süllő tisztítására és  filézésére, amit a ChatGPT segítségével gyorsan megoldottam. Ennek lényege, hogy a süllő koponyája körül jó mélyen bevágást csinálunk egy éles filéző késsel, majd a pikkellyel együtt leszedjük a húsos részt. Mivel a süllő bőre elég vastag könnyen beirdalhatjuk, a filéző késsel, pedig szépen levághatjuk a húst a bőrről. Este lesétáltunk a mólóra, ahol egy kisebb tömeg jött össze, pedig semmi különös nem történt.  Sokan horgásztak, köztük kisgyerekek, fiatalok, idősebbek egyaránt. Beszélgettünk, sztoriztunk, én élmény-beszámolót tartottam és megmutattam a  délelőtti süllők képeit. Valaki megjegyezte hogy nem csak a csodálatosan szép, szinte a nyárias idő csalta ki az embereket a mólóra, hanem talán az is hogy újra tudunk őszintén, vidáman mosolyogva beszélgetni. Valószínű hogy április 12 egy másfajta tisztulás is hozott. Ez pedig a kisebb csoportok beszélgetéséből is egyértelműen kiderült.

Másnap reggel újra korán kezdtem és újból 2 süllő és egy 50 centis balin került a szákba, illetve a  bilincsre. 

Délutánra újra megtelt a móló mindkét oldala. A Fövenyesi mólón már több mint 15 éve nem köt ki hajó. A móló előtti hirdetőtáblán még mindig egy 2010-es BAHART kikötői rendelete van kifüggesztve, amelynek értelmében bármilyen vizi jármű csak vészhelyzetben, illetve arra az időre köthet ki , amíg az utasok ki-, illetve beszállnak. A strandon van három étkező hely is (étterem, büfé, pizzázó) és hétvégéken megjelennek a vitorlások is, akik a tulaj ” társadalmi rangja, beosztása, vagy éppen mellénye) alapján kötnek ki. Van aki udvariasan szól, hogy szedjük ki a horgász-készségeinket, amíg elmennek ebédelni. Van, aki nagyképűen kiordít a hajójából, hogy szedd már ki mert elsodorja a hajó a botjaidat. ilyenkor aztán elkezdődik az adok-kapok. Most is egy ilyen eset történt, amikor is az egyik anyuka megkérdezte a hajóvezetőt, hogy tudja e hogy itt nem lehet kikötni. Erre gúnyos mosoly mellett annyit mondott, hogy igen, és egy vállrándítással továbbment. Pár héttel ezelőtt hallottuk, amikor egy vitorlás telefonon hívta egyik társát azzal érvelve, hogy itt nem kell kikötői díjat sem fizetni, a horgászokkal, pedig nem kell foglalkozni! Ezt a társaságot végül a szó szoros értelmében „elhajtottuk”. Most viszont felhívtuk a Balatoni Vízirendőrséget, mert úgy ítéltük meg, ez ugyanolyan szabálysértés, mint amikor valaki autójával a tilosban parkol! Most különösen azért volt bántó két vitorlás kikötése, mert azon az oldalon 10-12 gyermek horgászott, akiket ezek a vitorlások flegmán elzavartak. Mivel a gyerekek szülei nem voltak tájékozottak a kikötő használatát illetően kértük a rendőrök segítségét.   Mint kiderült mi sem, hisz az ügyeletes rendőrtiszt közölte velünk, hogy ez ugyan egy használaton kívüli kikötő és az ő applikációjában az szerepel, hogy a BAHART ezt a kikötőt pár éve ingyenes használatra átadta a Balatonudvari önkormányzatnak. Azonban az önkormányzat nem foglalkozott azzal, hogy egy helyi rendelettel szabályozza a kikötő használatát. Sem a horgászat, sem pedig a vitorlás-kikötések szempontjából. Így a rend őre szerint jogosan kötnek ki, ahogy mi itt valójában jogosan horgászhatunk. Az már nem érdekelte Őket, hogy egy kikötőben van egy kikötési szabályzat, esetleg egy kikötő-mester, aki felügyeli a kikötés rendjét. Bár másnaptól telefonon kerestem polgármester urat, üzenetet küldtem számára, hogy milyen ügyben hívtam, visszajelzés nem érkezett.

Mondanom sem kell, hogy elég élénk vita kerekedett ebből, és a horgásztársak javaslatára levelet írok a tihanyi körjegyzőnek, a Kormányhivatalnak, amelyet tájékoztató jelleggel elküldök a MOHOSZ vezetésének, kérve, hogy az ügy számunkra kedvező elbírálásában legyen a segítségünkre. Ez azért is fontos, hisz a strand-szezon kezdetével teljesen kiszororulunk a mólóra, hisz Fövenyesen más lehetősége nincs a horgászoknak.

Természetesen a következő cikkemben megírom a fejleményeket, hisz ez a népszerű kikapcsolódás nem csak a nyugdíjasok, hanem kortól, nemtől minden horgászni vágyó ember közös ügye. 

Végezetül egy különleges halétel, a Halkocsonya receptje, ahogy én csináltam.

Nagyon sokszor előfordult, hogy a megmaradt hallét egy tálban a hűtőbe tettem, ami másnapra nagyszerűen megkocsonyásodott. Másnap megkóstolva, nagyon ízletesnek találtam. Egyetlen zavaró volt benne a hal-szálka. Ekkor elhatároztam, hogy a következő hallét filézve készítem, és amikor elkészült a hagyományos halászlém, kivettem a ponty, és afrikai harcsa halszeleteket és 3 kis bográcsba tettem pár darab halfilét, majd felöntöttem a leszűrt halászlével. (A többit természetesen halászlé formában megettük.) A kihűlt hal-kocsonya alapot hűtőbe tettem, és másnap reggel friss fehér kenyérrel igazi kocsonya módjára megettük. Én az utolsó falatokra pár csepp citromlét facsartam, és ez egy igazán magyaros-mediterrán ízt eredményezett!  

Jó szívvel ajánlom még a májusi meleg napokban is minden édesvízi halat szerető ínyencnek!