Kösz, nem! Száraz Novembert tolok, és élvezem – Böcskei Balázs írása

Olyan emberrel még nem találkoztam, aki azt mondta volna: kár volt belevágnom a Száraz Novemberbe – írja sorozatunk harmadik részében Böcskei Balázs addiktológiai konzultáns, aki saját élményeiről ír, közben sokunkat érintő témákat boncolgat. Az előző rész itt olvasható.

Mint az talán már sokak számára ismert, a Kék Pont immáron több éve hirdeti meg a Száraz Novembert, mellyel célja a következő: „A mértékletesség erényének és az öngondozás gyakorlatának elmélyítése az alkohol iránti sóvárgásban megtalált tanulságok által. Fontos cél a testi és lelki megújulás, az önismeret fokozása, a vágyak megregulázása, valamint az italozás okozta problémák korai felismerése”. Ajánlják ezen a részvételt annak, „aki legalább hetente egyszer vagy annál többször iszik és szeretne többet megtudni az alkoholhoz fűződő viszonyáról”.

Száraz November: érdemes belevágni

Hangsúlyozom az általános tapasztalatot: „érdemes volt belevágni”. Elsőre sokan kételkednek ebben, de utóbbiak inkább azok köréből kerülhetnek ki, akik soha nem tapasztalták meg, nem próbálták ki, vagy eleve úgy gondolják, hogy nekik nem is menne a Száraz November. Ez utóbbi egyúttal egy fontos jelzés is lehet: miért is megy ez nehezen? Miért gondolja így, és milyen érzések kerítik hatalmába, ha csak belegondol, hogy 1 hónapig nem ihat?

Egyszerre ugyanis nem lehet igaz az az, hogy „nekem nincs gondom az itallal, én bármikor meg tudom állni”, illetve az „el nem tudom képzelni, hogy alkohol nélkül táncoljak/beszélgessek/találkozzam a haverjaimmal”. Akinek nincs gondja az alkohollal, az meg tudja állni, és el is tudja ezt képzelni.

A Száraz November pont annak lehetőségét hordozza, hogy megtapasztaljuk azt, hogyan is állunk ezzel a „dologgal”.

Sok tanulsággal szolgálhat, csak néhány ezek közül: van-e sóvárgás a szárazság idején? Milyen helyzetekben jelentkezik erősen ez a sóvárgás? Milyen érzések vannak ilyenkor, és melyek azok a szituációk, élmények, amikor különösen úgy érzi, hogy „most nagyon innom kell valamit”.

A Száraz November képbe helyezi, és tükröt tart az alkoholfogyasztásnak. Egy tanulás, mégpedig önmagunkról tanulás. Ennek eredményeképpen az sokakat meg is indított a józanság és az absztinencia felé, ugyanis olyan életminőség-váltást tapasztaltak meg, amit soha nem hittek, vagy gondoltak volna. Furcsa is lenne mindezt hinni vagy gondolni akkor, ha valaki soha nem tapasztalta meg.

Milyen életminőség-váltást éltek meg, akik belevágtak?

Párat sorolok a teljességigénye nélkül. Kezdem a csökkenő ingerlékenységgel. Az alkohol és a másnaposság hatására előálló hatékonyság-visszaesés, illetve a napszakoknak vagy napoknak az elúszása nagyon fel tudja húzni az embert. Késve kelés, rossz közérzet, kieső munkaórák, feladatok halmozódása – ezek mind ismerősek lehetnek annak, aki rendszeresen és kontroll nélkül iszik. A kontroll nélküliség alatt azt értem, hogy „valahogy” mindig többet iszik, mint szeretne vagy tervezett. Az ingerlékenység, a türelmetlenség és az előbbiek miatti bosszankodás például nincs a Száraz Novemberben.

Ebből következően az ezekhez kapcsolódó szorongás sem. Nincs izgulás, nincs a „hogyan élem túl ezt a napot/hetet” aggodalma, vagy „odaérek-e gyerekért” stressze. Nem kell megélni a „meg tudom-e tartani az értekezletet” bizonytalanságát, vagy az „érződik-e rajtam, hogy tegnap, ittam” félelmét. Az ezektől való félelem és szorongás nélkül élni, az pedig a megfizethetetlen tapasztalatok egyikei.

Szárazságban javuló májfunkciókkal lehet számolni. Az alkohol ugyanis gátolja a máj azon képességét, hogy feldolgozza a tápanyagokat és átalakítsa a méreganyagokat. Megérdemli mindenki, hogy ne bántsa máját, hogy hagyja annak végezni a dolgát, hogy a májunk segítsen nekünk, és ne pedig szenvedjen miattunk.

Saját tapasztalatom alapján, aki belevágott Száraz Novemberbe, és csinálta is, kivétel nélkül arról számolt be, hogy (ha nem is az első éjszakákon, de) sokkal jobban aludt. Kipihenten és frissen ébredt, tartotta a napközbeni vállalásait és napirendjét, ismeretlen érzés lett számára a fáradtan ébredni nyűgössége.

Mindannyian tudjuk, hogy a túl sok alkohol hatással lehet a szívritmusra és a vérnyomásra. A gyakori, rendszeres ivás magasabb vérnyomással jár, a szívbetegség és a szívroham kockázata kifejezetten magas. Ismerjük a népi bölcsességet, hogy a vörösbor jót tesz a szívnek. Ez lehet, de csak annak, aki alkalmi ivó. A napi és rendszeres fogyasztás nem jót tesz, az a szívelégtelenség esélyét növeli.

Tapasztalatom volt, hogy baráti társaságomban többen számolják a kalóriákat mikor isznak, azaz hogy melyik italban mennyi van. Azt isszák, amiben a legkevesebb van. Aki rendszeresen iszik, az hiába számolja, hogy az egyes italban mennyi van, az ugyanis így is több ezer kalóriát pakolhat hetente magára – függetlenül, hogy mit is iszik. A Száraz Novemberben az alkoholt vízzel vagy zöldséglével helyettesítők – némi mozgással kiegészítve, hiszen „valahogy” a mozgáshoz való erő is megjön ilyenkor – rövid idő után súlycsökkenésről számolnak be.

És amiről érdemes szót ejteni: aki belefog, annak érdemes az 1 hónap után megnézni mennyivel több pénze maradt. Vagy hogy pénzét immáron olyanra költötte, ami nem további pénzzavart okozott neki, hanem örömet. Gyerekre, magára, ruhára, edzésre, könyvre, kirándulásra, mozira, szabaduló szobára, masszázsra, stb. Nem tud vicces lenni az „én jó pár Lada árát elittam már” humora. Bár igaznak igaz állítás: hiszen elitta, és se Lada, se pénz.

Mindez csak néhány érv, és ezek nem dumák, hanem megtapasztalt valóság. Aki próbálta, az mind megtapasztalta.

Ezért se hagyjuk, hogy az ilyenkor szinte kötelezően érkező olyan kommentek, mint a „minek, 1 hónapig, mire jó az?!” vagy „persze, 1 hónapig semmi, aztán az ünnepekkel meg sem állás az ivásban” eltántorítsanak bennünket. Ezek ismerős mondatok lehetnek sokaknak, főleg akiknek a környezetében az alkoholra vonatkozó elhárító mechanizmusok tökélyre vannak fejlesztve.

A Száraz November mint a kampány önmagában természetesen nem töltheti be a cselekvés helyét. Viszont érintetteket cselekvésre motiválhat, illetve afelé tolhat. Megint saját élményem, hogy többen a Száraz Novemberrel indultak el, illetve haladták tovább. Mert a fentebb írtakat nem egy 1 hónapig, hanem tartósan meg akarják már élni. Jót tettek magukkal ezzel az 1 hónappal, és jót akarnak tenni magukkal továbbra is.

Van, aki az egy hónapnyi szünet alatt átgondolja ivási szokásait, és van, aki tagadása ellenére is „tudja”, hogy ez a kampány neki is szól, őt szólítja meg. És bele is áll, hogy lássa mi van az alkoholon innen, milyen az, ha száraz. És erre kéri családtagját, társát is, együtt csinálják, együtt segítik egymást. Sok kockázati ivó ilyenkor azon „kapja magát”, hogy elfogadja az 1 hónapos kihívást, azzal pedig vállalja, hogy alkoholfogyasztására és önismeretére vonatkozó felismerésekre is jut.

A Száraz November azért lehetőség, mert az abban való részvétel nem hordozza mindazokat a „nehezékeket”, ami például egy intézményrendszerhez vagy bármilyen küszöbű ellátás felé fordulás (akár) hamis hiedelemből fakad. A „szolgáltatás” ingyenes és könnyen elérhető.

A Száraz November egy olyan lehetőség is, melynek során az ember – és nem feltétlenül egy alkoholbeteg – másképp tapasztalhatja meg saját maga érzelmi világát és igényeit is. Számos példa van arra, hogy sokakat egy-egy ilyen alkoholmentes hónap vitt közelebb ahhoz, hogy másként kapcsolódjanak magukhoz, családjukhoz, környezetükhöz. És nem egy, egyébként tagadásban lévőt (pl. „oké, sokat iszok, de nem vagyok függő”) hív meg a hónap annak felismerésére, hogy az érintettnek nem csak egy hónapig kell(ene) száraznak lennie.

Tekintve, hogy Magyarországon az alkoholisták számára vonatkozó számok leginkább csak tájékoztató jellegűek, az ilyen figyelemfelhívó, „pihentető”, megszólító, szinte küszöb nélküli kampányok jelentősége túlmutat magán. A Száraz November egy olyan kapu, amelyen belépve kis lépéssel nagy változások érhetőek el.

Mert mindenki megérdemli az egészséget, az öngondoskodást és az új tapasztalatokat!

Higgye el, megérdemli! Száraz Novemberre fel!

A szerző addiktológiai konzultáns