Farkas András levezette, miért szamárság, hogy a nyugdíjak megadóztatására készülnek
A nyugdíjak megadóztatásáról szóló hír elsőként augusztusban jelent meg a sajtóban, majd rövidesen már arról is volt számítás, hogy ez mennyivel csökkentené a nyugdíjakat. Sőt, cikkek tucatjai jelentek meg, rémisztőbbnél rémisztőbb képet festve a jövőről. Egy probléma van: az egész kitaláció.
A nyugdíjak megadóztatásáról szóló (kamu)hír forrása egy Simonovits András közgazdásszal készült podcast (Della) volt, ami 24.hu-n jelent meg. Simonovits az induló nyugdíjak rendszerének felülvizsgálatáról és a magasabb nyugdíjak csökkentéséről beszélt, amit aztán sikerült teljesen félremagyarázni. Különösen szomorú, hogy erről a képtelenségről még a köztévé is beszámolt – nem bontották ki az igazság minden részletét.
Mi hangzott el a beszélgetésben?
A nyugdíjszakértő az interjú elején azt fejtegette, miért lenne szükség az alapnyugdíj jelentős emelésére. Mint elmondta, az átlagnyugdíj 240.000 forint, de ez óriási különbségeket rejt. Mit értünk ezalatt? Magyarországon öregségi nyugdíjat kb. 2 millió ember kap. 63%-uknak a nyugdíja 245.000 forintnál alacsonyabb (mintegy 1,3 millió nyugdíjasról van szó). 120.000 forintnál kevesebb az ellátása kb. 180 ezer nyugdíjasnak.
Ehhez képest vannak, akiknek havi szinten több millió forintot fizet ki az állam nyugdíj címén. Becslések szerint a legmagasabb nyugdíj elérheti a havi 2–4 millió forintot. Az ilyen kiugróan magas összegek mögött rendszerint hosszú, magas jövedelmű életpályák állnak. Pl. volt állami vezetők, bírók, vagy olyan vállalkozók, akik évtizedeken át a legmagasabb járulékokat fizették. Ők azok, akik a nyugdíjrendszer csúcsán helyezkednek el, messze a többség felett.
Ezeknek a milliós nyugdíjaknak köszönhetően az olló évről évre nő. Vegyük pl. a novemberi nyugdíjkorrekciót: ha valakinek 120.000 forint a havi ellátása, az ebben a hónapban kb. 26.000 forint kiegészítést kap, míg akinek 400.000, az 70.000 forint. Ugyanez ez az aránytalanság köszön vissza a 13. havi nyugdíjnál, és az újabban lebegtetett 14. havinál is.
Visszakanyarodva a nyugdíjak megadóztatására, Simonovits azt találta mondani, szerinte a nyugdíjrendszer túl bőkezű a nyugdíjmegállapítás során, ezért a frissen megállapított nyugdíjak összegét vissza kellene fogni. Szerint a magas nyugdíjakat erősebben, az alacsonyakat kevésbé kellene csökkenteni, hogy a szegényebbek ne járjanak rosszabbul. Úgy véli, a megoldás a degresszió erősítése lenne.
Mi az a degresszió?
A nyugdíjszakértő megpróbálta leegyszerűsíteni a fogalmat. Azt mondta, úgy képzeljük el, „olyan a degresszió, ami most is működik nagyon kicsit, hogy a legmagasabb nyugdíjakat 10-20 százalékkal megadóztatják, mielőtt kihirdetik. Ezt a degressziót lehetne fokozni.” Ebből jött a nyugdíjak megadóztatásának tévképzete.
A helyzet tisztázása érdekében érdemes megismerkedni a nyugdíjszámítás alapelveivel. Farkas András nyugdíjszakértő a Portfolón megjelent cikkében részletesen elmagyarázta, miről is van szzó: a nyugdíj megállapítása során a ledolgozott éveket, vagyis a szolgálati időt veszik alapul, illetve, hogy életünk során mekkora kereset után fizettünk járulékot. Utóbbi a számított havi nettó életpálya átlagkereset. A degressziónak csak és kizárólag az életpálya átlagkereset számítása során van szerepe – mutat rá a nyugdijguru.hu alapítója.
Nyugdíjszámítással kapcsolatos kérdése van? Forduljon ügyfélszolgálatunkhoz, kollégáink 48 órán belül választ adnak.
A degresszió egy számítási elv, amit a magyar nyugdíjrendszer a nagyon magas keresetekből számított nyugdíjak összegének korlátozására használ. Lényege, hogy a rendszer mérsékelni igyekszik a nyugdíjak közötti aránytalanul nagy különbségeket, amelyek a magas keresetekből adódnának.
Ahogy írtuk, a nyugdíjszámítás alapja a hosszú szolgálati idő alatt elért, valorizált havi átlagkereset. Ez az átlagkereset egy bizonyos küszöbértékig (az úgynevezett nyugdíjszámítási alap bizonyos sávjaiig) teljesen beszámít a nyugdíjalapba. Ekkor lép be a degresszió: ha az átlagkereset meghaladja a jogszabályban rögzített magas sávhatárt, a határ feletti részt a rendszer már nem számítja be teljes egészében. A többletkeresetnek csak egy csökkenő hányadát veszi figyelembe.
A lényeg tehát ez: a degressziónak semmi köze sincs az adózáshoz, mivel az a nyugdíjszámítási módszertan része. Vagyis a nyugdíj megállapításakor van szerepe, nem pedig a már megállapított nyugdíj utólagos megadóztatására szolgál.
