Az együttélés formáját tekintve egyre lazábban gondolkoznak manapság a romantikus kapcsolatban álló fiatal párok. A „nem számít a papír” mondással kapcsolatuk erősségét hivatottak kikiáltani és képviselni, ám nem árt tudniuk milyen jogi előnyökkel járhat a házasság intézménye, és az hogyan viszonyul az együttélés más formáihoz. Írásunkban összeszedtük, hogy a házasság vagy az együttélés előnyösebb-e jogi szempontból.
Ki számít élettársnak?
Élettársnak kell tekinteni minden olyan – akár azonos nemű – párt, akik közös háztartásban élnek (amely albérlet is lehet), valamint érzelmi és vagyoni közösséget alkotnak. Ennek kinyilatkoztatásához nincs szükség tehát sem szerződéskötésre, sem nyilvántartásba vételre. Az élettársi kapcsolat feltétele még, hogy egyik fél se álljon házasságban, bejegyzett élettársi életközösségben vagy kapcsolatban. Továbbá a két fél ne legyen egymással egyenesági rokon vagy testvér.
Azonban természetesen lehetőség van arra, hogy az érintettek az élettársi kapcsolatot közjegyző előtt bejelentsék. Ez a nyilatkozat bekerül az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába, ily módon lesz a párnak egy közokirata az élettársi kapcsolatról.
Létezik még egy együttélési kapcsolati forma, amelyet kimondottan az azonos nemű párok számára találtak ki. A bejegyzett élettársi kapcsolat hivatalosan elismert kapcsolati forma, azonban az így számon tartott párokat sem illetik meg a házastársi jogok.
Vagyoni kérdések
A házasság fennállásának ideje alatt az egyik fél által vagy közösen szerzett vagyontárgyak a felek osztatlan közös vagyonát képezik. Ha a házasság előtt volt együttélés, akkor ez a törvény annak az időszaknak a kezdeti időpontjától érvényes. Megosztás esetén ezeket a javakat egyenlő arányban kell a két fél rendelkezésére bocsátani.
Az élettársak ezzel szemben nem alkotnak vagyoni közösséget, önálló vagyonszerzőknek tekinthetők. Így a saját vagyonukkal önállóan rendelkezhetnek. Az együttélés megszűnésekor azonban, bármely élettárs jogilag követelheti az együttélésük alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Például ha a felek az együttélés alatt vettek közösen egy ingatlant, akkor az annak megszerzésébe belefektetett vagyonnal arányos összeg illeti meg őket.
Ha a házasok vagy az együtt élő párok nem az érvényes vagyonjogi rendszert szeretnék kapcsolatukban érvényesíteni, akkor arra külön szerződést kell, hogy kössenek.
Eltartás, gyerektartás
Eltartásra jogosult lehet – a kapcsolat megszünte után – mind a volt házastársak, mind az élettársak egyik fele. Az élettársi kapcsolat esetében azonban csak akkor, ha van közös gyermek, illetve a kapcsolat legalább egy évig fennállt. Ehhez a jogosultnak bizonyítania kell, hogy önhibáján kívül nem tudja magát eltartani. Ezt okozhatja fizikai korlátozottság pl. betegség, vagy hogy az együttélés alatt az illető háztartásbeliként működött és gyereket nevelt.
Gyerektartás tekintetében a szülői státusz létrejötte eredményez tartási kötelezettséget. Ez házasok esetében automatikusan létrejön. Élettársi kapcsolatban élőknél a gyermek apjának az anyakönyvvezetőnél kell nyilatkozatot tennie, hogy övé a születendő gyermek. A polgári törvénykönyv szerint a gyermek 18 éves koráig tartásra szorul. A továbbtanuló nagykorú maximum 25 éves koráig részesülhet gyerektartásban.
Öröklés
A házastársak egymás törvényes örökösei az egyik fél elhunytát követően. Az özvegyet minden vagyontárgyból megilleti egy gyermekrész. Tehát ha az elhunytnak két gyermeke volt, akkor a házastársával együtt a vagyontárgyak három felé fognak osztódni. Az özvegyet megilleti még az utolsó közös lakhelyük feletti haszonélvezeti jog. Élettársaknál nincs törvényi szabályozás, ott végrendelkezni kell. Kivéve a bejegyzett élettársak esetén, ugyanis ők törvényes örökösei lehetnek egymásnak.
