Paulik János: a futballklub a srácok második családja

– A bajnoki címre és az első osztályba való feljutásra most még nincs esélyünk – nyilatkozta a Hóvége.hu tudósítójának Paulik János mester –, de megszilárdítjuk a helyünket, és jövőre behúzzuk az első helyet.

Nyírvasvári diadal született Ópályiban

Presztízsrangadóra került sor április 7-én Ópályiban, a nagy ellenfél Nyírvasvári látogatott a helyi arénába, a szépszámú közönség előtt megtartott derbin hallatlan izgalmak közepette előbb a Pályi szerzett vezetést, majd rúgott két kapufát is, de nem tudta tovább növelni az előnyt. A szünetben aztán valami történhetett a vasváriak öltözőjében, ahol Paulik János elnök és tréner képletesen szólva minden bizonnyal vért itatott fiaival. A második félidőt végigtámadva tudtak fordítani a rangadón, s noha a helyi nézők a szünetben még azzal nyugtatták magukat, hogy nem olyan harapós a Vasvári, mint ősszel volt, mégis fiaskó, 1:2 lett a vége. Győzött a Nyírvasvári, s megerősítette helyét a Szabolcs megyei másodosztályú bajnokság élmezőnyében.

– A bajnoki címre és az első osztályba való feljutásra most még nincs esélyünk – nyilatkozta lapunk tudósítójának a 41 éves Paulik János mester –, de megszilárdítjuk a helyünket, és jövőre behúzzuk az első helyet. Nincs más út számunkra, csak fölfelé menni.

A meccset követő beszélgetésen hangzott el, hogy a srácok második családja a faluban a futballklub. Az edző, aki civilben a helyi boltos, 2012 óta tüsténkedik a futballban, de mára ez lett a legnagyobb élő közösség Nyírvasváriban, hiszen az utánpótlásban hetven 18 év alatti gyerek sportol. Paulik úr az U19-esekkel kezdte, s rögtön második helyen végeztek az ifjúsági bajnokságban. Akkor jött rá, hogy ért a fiatalok nyelvén. – Utánpótlás csapatainkban ma több abszolút szegénységből érkező gyerek is kergeti a labdát – mondta az edző –, volt, aki tőlünk kapta az első stoplis cipőt, mert otthon nem tudták neki megvenni. Roma gyerekek is mindig voltak velünk, most is játszanak az ifiben. Az öregebbek között is akadtak páran, mi neveltük őket. Ma is itt vannak körülöttünk, szívvel-lélekkel szurkolnak a csapatnak. Mellettük játszanak nálunk egyetemisták is, egyikük testnevelés szakra jár, edző akar lenni.

Paulik János: jó a kapcsolatunk az önkormányzattal, támogatnak

Paulik János a saját és a bérelt bolt, illetve a neje által üzemeltetett bolt és italbolt felfuttatása mellett azért kezdte a futballt is felfuttatni, mert ő maga is igazolt nyírvasvári futballista volt tizennégy évesen. Védekező középpályás poszton állt helyt, aki persze a sport mellett informatika szakon érettségizett, majd a nyíregyházi főiskola gazdálkodás szakán kereskedelem és marketing szakon szerzett diplomát. Tudta, hogy valószínűleg nem lesz belőle nagy játékos, de a játék szeretete a szenvedélyévé vált.

– Igen jó a kapcsolatunk az önkormányzattal, támogatnak bennünket, magára vállalja például a falu a rezsiköltségeket, az öltözőtakarítást is. Olykor bálokat szervezünk, amelyeken külső támogatóinkat próbáljuk elérni, gyűjtjük az 1 százalékokat, az iparűzési adó tíz százalékát is föl lehet a csapat javára ajánlani. Nyírvasváriban közel kétezren élének, sok a kiköltöző Nyírbátorból, van ipari és mezőgazdasági munka, a romák közül is egyre többen dolgoznak. – A családomnak nagyon sokat köszönhetek! Ha nincs a megfelelő otthoni környezet, a párom támogatása, akkor lehetetlen ilyen minőségben elvégezni ezt a munkát! Két leányom van, egy 12 meg egy 4 és féléves, nagyon bízom benne, hogy a kicsi focizni fog, és viszi tovább a hagyományt.

A pályi gyepen a játékosok és a családtagok – feleségek, barátnők és szülők – önfeledten ünnepelték a győzelmet (Vasvári Mátészalka egyik, Ópályi a másik oldalán van, a távolság 25 kilométer). Egyikük vidáman megjegyezte, így, hogy győztek, sokkal jobb nekivágni a hazafelé vezető útnak. A győzelmet egyébként Nyírvasváriban sem kell megmagyarázni.

(Tudósítónktól.)