Akármennyire is próbálunk tudatosak lenni pénzügyekben, bizony megesik, hogy a tervezettnél többet hagyunk a kasszánál. Na de miért? Részben rajtunk áll, részben pedig azokon, akik minden eszközt bevetnek, hogy vásárlásra csábítsanak. Mit tehetünk, ha nem akarunk túlkölteni? Mondjuk.
Ki jobban, ki kevésbé, de aggódunk az anyagiak miatt. Odafigyelünk arra, hogy időben rendezzük a számlákat, igyekszünk fékezni a kiadásainkat, lehetőségeinkhez mérten próbálunk spórolni, némi vésztartalékot képezni. Előfordul azonban, hogy egy-egy bevásárlásnál, netes rendelésnél kicsúszunk a keretből, és egy kevéssel (vagy sokkal) többet költünk. Ennek egyik oka, hogy emberek vagyunk, akik nem mindig ésszerűen döntenek.
Hogyan költünk, hogyan döntünk?
A költéseinket a szokásaink is befolyásolják: kutatások szerint bankkártyával hajlamosabbak vagyunk többet költeni, mint készpénzzel. Nagyobb összegben vásárolunk, nagyobb borravalót hagyunk, és rövid ideig érzékeljük, mennyit adtunk ki – egy érintés az egész, már mehetünk is tovább.
Az üzleteknek, webáruházaknak, a különböző szolgáltatóknak megvannak a trükkjeik, amelyekkel igyekeznek megszabadítani minket a pénzünktől. (Arról, hogy internetes vásárlásnál mire kell figyelnünk, itt írtunk.) Nem titok, megpróbálnak az érzelmeinkre is hatni. Márpedig ritkán végződik jól az a pénzügyi döntés, amit az érzelmeink alapján hoztunk meg.
Miért nem vagyunk ésszerűek az anyagiak terén?
Amikor pénzt költünk, arra gondolunk, hogy ezért mit kapunk (pl. egy csokit). Azt nem vesszük figyelembe, hogy emiatt később miről mondunk le (pl. ha heti 3-szor vásárolunk egy szelet csokit, egy hónap alatt kijönne belőle egy mozijegy ára). Vegyük hozzá azt is, hogy nem mindig tudjuk pontosan meghatározni egy bizonyos dolog értékét, helyzettől függ, hogy egy 3000 forintos valamit drágának vagy olcsónak tartunk.
Egy dolog, hogy nem vagyunk mindig ésszerűek, az pedig egy másik, hogy nem is mindig lehetünk. Mondtad már valaha, hogy már csak azért is? Csinálunk ilyeneket, mindenki. Akkor van gond, hogy ez minden egyes bevásárlásnál így van.
Oké, de hogy jön ez a túlköltéshez? Mindjárt mondjuk.
Miért költünk többet?
Egyrészt, mert a körülöttünk lévő világban a kereskedők, marketingesek mindent megtesznek ezért. Másrészt, mi magunk vagyunk azok, akik a külső késztetések hatására döntünk. (Pl. mert jön egy e-mail, ami arról tájékoztat, hogy a kosárba helyezett termékből már csak 5 darab van készleten.) Mi az, ami miatt nagyobbra nyitjuk a pénztárcát?
- Nem egyformán tekintünk a kiadásokra. Engedékenyebbek vagyunk magunkkal, amikor szórakozásról van szó (pl. kell a HBO Go, a Netflix, a YouTube Premium IS), mint a napi kiadásoknál (pl. vagy kakós csiga, vagy fánk, kettő együtt már sok, nem vesszük meg). Pedig mindkét esetben a pénzünk elköltéséről van szó, és az elsőnél ráadásul sokkal nagyobb összeggel leszünk szegényebbek.
- Elcsábít az ingyenesség. Ez a webshopoknál lehet ismerős: „már csak 3000 forint kell az ingyenes szállításhoz” típusú szöveg hatására még egy dolgot bepakolunk a kosárba, pedig nem tervezünk ennyiért vásárolni. Ugyanez történik azoknál az „ingyenes” kezeléseknél, amelyek után kencéket, további szolgáltatások igénybevételét próbálják ránk erőltetni.
- Másként éljük meg a fizetést. Ne csak a bankkártyákkal példálózzunk, ott vannak a kaszinók a zsetonokkal, a fesztiválok a karszalagos-fizetős megoldásokkal – mintha nem is pénzt költenék.
- Az értékelés viszonylagossága. Kétszer is meggondoljuk, hogy a 7000 forintos nadrág mellé veszünk-e 3000 forintért pólót, viszont egy 60 000 forintos kütyűhöz szinte gond nélkül hozzácsapjuk a kiegészítőt 5000 forintért.
- Körítés, elvárások. A kaszinókban minimum James Bondnak érzi magát az ember, a plázákban minden üzlet vásárlásra hív. Még a sarki Pennyben is szól a rádió, ami elmondja az akciókat, hogy miért éri meg azt a terméket megvenni, és mit lehet belőle főzni. Olyan környezetet teremtenek nekünk, ahol valamilyennek érezzük magunkat, valamire elkezdünk vágyni, és emiatt előbb-utóbb költünk, méghozzá többet, mint akartunk.
- Nehéz megállni. Tudjuk, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a drága dolgot, de kéznél van a bankkártyánk. Azzal az adott pillanatban nem foglalkozunk, hogy emiatt a hónap végén már nem engedhetjük meg magunknak, hogy a barátainkkal tartsunk szórakozni.
Mit tegyünk?
Az egyik legfontosabb dolog, hogy kiismerjük magunkat és tudjuk, mi az, ami túlköltésre sarkall. Ha tudjuk, könnyebben felismerjük, és ha már felismertük, tehetünk is ellene – pl. azzal, hogy legközelebb nem veszünk meg pluszban egy akciós terméket, amire nincs szükségünk, csak mert olcsó(bb).
Forrás: (Dan Ariely-Jeff Kreisler: A (túl)költekezés pszichológiája, royalcashflow.hu)
