Ha nyár, akkor töltött paprika! Így lesz tökéletes a tiéd is!

A magyar konyha egyik nagy nyári kedvence a lecsó mellett a töltött paprika. Sok is bennük a közös a paprika-paradicsom vonalon túl is.
Mindkettő a Balkán felől érkezett hozzánk, és mindkettőjük népszerűségének megágyaz az édes nosztalgiafaktor. A régi gyerekkori nyarakon a nagyi ugyanúgy megfőzte, mint a tábori menza konyhásnénije. Egy szó mint száz: egyik nélkül sincsen nyár. Mióta viszont hozzáférésünk van a világ összes receptjéhez is, nem lehet nem észrevenni, hogy ott, ahol van paprika, ott bizony meg is töltik Észak-Európától a Balkánig, az Ibériai félszigeten vagy éppen Ázsiában. Ettől mi még ezt a hagyományos polgári konyhát idéző, középsűrű, édes paradicsomszószban úszkáló, hússal és rizzsel töltött, közepesen fűszeres változatot szeretjük – és ezt is készítjük leggyakrabban.
Segítségre van szükséged a receptekkel kapcsolatban? Kérdezz ügyfélszolgálatunktól, két napon belül ingyen válaszolunk!
A sűrű, savanykás szószban sült spanyol, vagy gőzölt, hidegen fogyasztott török változat mellett azonban a magyar verzióra is igaz, hogy ahány ház,annyi szokás. Általánosságban azonban igaz, hogy a laza, édeskés szósz, és a generál töltelék – amihez hasonló megy a töltött káposztába vagy épp a töltött karalábéba is, kisebb változtatásokkal, persze – a nyerő, meg persze a vastagabb húsú, a piacon direkt a műfajnak dedikált, TV, vagyis tölteni való paprika, amibe a rizses-húsos keverék kerül. Ezt vesszük alapnak, és adunk pár tippet, hogy olyan legyen, hogy nem csak a nagyi, de a menzás Marika is elégedett lenne vele.
Fűszeres szósz: itthon sokáig nemzeti sport volt a paradicsom befőzése. A laza, könnyű paradicsomlevet pedig egész évben használtuk. Ez adja a töltött paprika alapját is. Ha nincs már otthon ilyenünk, akkor egy lazább passátával pótoljuk, és ezt nyugodtan vizezzük is fel kicsit. 1-2 kanál cukor kerüljön bele – az olasz paradicsomos tésztákban nincs helye, a töltött paprikában van! A bazsalikom és az oregánó most maradjon ki, de a zellergumó vagy zellerlevél ízléshez mérten kötelező – a hazai töltött paprikák szószának egy az egyik legkarakteresebb ízjegye.
Krémes szósz: furcsa vagy nem, egy nyeset vaj a kész ételben csodakrémessé varázsolja a szószt anélkül, hogy nagyon sűrítené vagy eltolná az ízét.
Laza töltelék: nagyon kiábrándító, mikor a töltött paprika tölteléke kemény: hagyjuk el belőle a tojást, és egy kis vízzel tapasszuk össze a hozzávalókat, így sokkal könnyedebb marad a végeredmény.
Töltött paprika

Felszerelés
- 1 nagy lábos vagy kondér
Hozzávalók
A mártáshoz:
- 400 g passata (vagy üveges paradicsomlé)
- 1 ek cukor
- 2-3 levél zellerlevél vagy egy gerezd zeller
- 1 db közepes fej vöröshagyma
- 8 dl alaplé vagy csontlé
- 2 ek sertészsír (olajjal helyettesíthető)
- 2 ek finomliszt
A töltelékhez:
- 500 g darált sertéshús
- 8 db közepes TV paprika
- 1 fej vöröshagyma
- 1 ek sertészsír (olajjal helyettesíthető)
- só és bors
- 2 gerezd fokhagyma
- 200 g főtt rizs (na erre jó a gyors rizs is, másra nem nagyon)
Elkészítés
- A szószhoz előveszünk egy nagy lábost.
- A zsírt/olajat felforrósítjuk, hozzáadjuk a lisztet, finoman rántást készítünk belőle. Felöntjük az alaplével, majd hozzáadjuk a passátát. (Ha mégis van békebeli, folyós házi paradicsomlevünk, akkor kevesebb alaplé/csontlé kell bele, viszont emeljünk a paradicsom mennyiségén)
- Sózzuk, cukrozzuk, beletesszük a zellert és a megpucolt vöröshagymát egyben.
- 20-30 percig kis lángon főzzük.
- Közben egy kisebb serpenyőben megfuttatjuk a finomra vágott hagymát és fokhagymát.
- Egy tálban kikeverjük a rizst, a darált húst, a hagymákat, sózzuk, borsozzuk, pici vizet adunk hozzá, hogy összeálljon.
- A paprikákat megmossuk, kicsumázzuk, és megtöltjük a húsos masszával. Ha marad töltelék, adjunk hozzá egy fél tojást, és készítünk belőle golyókat.
- A töltött paprikákat tegyük bele a paradicsomszószba, és lefedve, kis lángon, időnként finoman megrázva készre főzzük – ez kb 40 perc.
- Tálaláskor eltávolítjuk belőle a zellert és a vöröshagymát. Hagyományosan főtt krumplival vagy kenyérrel kínáljuk.
