Kipróbáltam a 30/30-as szabályt, és valami váratlant tapasztaltam meg

A 30/30-as szabály a pénzügyi tudatosságról szól, célja, hogy ne vegyünk meg olyan dolgokat, amikre nincsen szükségünk.
Mi a 30/30-as szabály lényege?
A 30/30-as szabály a nem sürgősségi kiadások visszafogását (pontosabban a jobb átgondoltságot) lehetővé tevő gondolkodásmód. Koncepciója a következő: ha szeretnék venni valamit, ami 10 000 forintba kerül, akkor nem vásárolom meg azonnal, hanem fontolóra veszem, hogy megengedhetem-e magamnak, tényleg van-e rá szükségem, illetve valóban pont azt a dolgot akarom-e. Erre adok magamnak 30 órát.
Addig agyalok rajta, aztán vagy megveszem vagy nem veszem. De semmiképp sem vehetem meg korábban, mint a 30 óra, és amikor döntést hozok róla, akkor az végleges. Minden nem létfontosságú kiadásnál használható ez a gondolkodásmód, és minél nagyobb a szóban forgó ár, annál nagyobb ez a biztonsági időkorlát. Sőt. Ha az ár 20 000 forint, akkor az időkorlát 60 óra, ha 30 000, akkor 90 óra. Ha pedig 40 000 fölött van, akkor 30 nap!
A módszert egyébként azért nevezik úgy, hogy 30/30-as szabály, mert az amerikai eredeti szerint az alapár 30 dollár, a várakozás 30 óra és így tovább. Magyarul nyugodtan mehetünk tízezresenként, de akár meg is bonthatjuk, például ha 28 ezret akarunk költeni, akkor várhatunk 60+8=68 órát is, miért ne? A lényeg úgyis az, hogy vegyük fontolóra, szükségünk vane rá és megengedhetjük-e magunknak.
Mire érdemes használni?
Olyan kiadásokra, amik nem életbevágóan nagyok, de nem is elhanyagolhatók. És olyan tárgyakra, amik a túléléshez ugyan nem elengedhetetlenek, de mondjuk megkönnyítenék egy napi rutin elvégzését.
Én például régóta akartam egy új monitort az irodámba. Előtte is volt használható monitorom, tehát nem arról volt szó, hogy enélkül nem tudom elvégezni a munkámat, de rájöttem, hogy könnyebben tudok nagyobb képernyőn írni, gyorsabban tudok szerkeszteni, mégpedig azért, mert több ablakot látok egyszerre, nem kell átváltsak folyton. Mivel a monitor 40 ezer forintnál többe kerül, a 30/30-as szabály felső határát fogom rá használtam, és 30 napig gondolkodtam a döntésemen. Utána megvettem a monitort, és azóta is jó egészséggel használom. Azt tapasztaltam, hogy így nem volt bűntudatom amiatt, hogy költöttem rá. Sőt kifejezetten elégedett vagyok magammal, hogy jól átgondolt döntést hoztam.
Próbáld ki te is!
Hasznosnak találtad ezt a cikket?
Küldd el másoknak is: