Reggeli pontyozás kemény politizálással – Zoli bácsi blogja
Amikor kora reggel leérsz a Balaton partjára, és nézed a felkelő nap sugarait, a hullámoktól mentes csendes vizet, az Aranyhíd azt juttatja eszedbe, hogy ha ma sem fogsz semmit, akkor is elmondhatod, hogy a nyugalom szigetére érkeztél.
És bár ketten is megelőztek, egy gyors üdvözlés után megkezdődhet a kicsomagolás. Előkerülnek a botok, a halkiemelő-szák, a hátizsákból az etetőanyag, a csalik sokasága. Én már az indulásnál behúzom az X-t a fogási naplóba (még véletlenül se érje szó a ház elejét). Az egyikre gumikukoricát teszek, a másikra Pop-up kerül, mert mostanában inkább erre harapnak leginkább a pontyok. Felkerülnek a kapásjelzők, beülök a kényelmesen állítható horgász székbe, aztán előkapom a telefont, hogy megtudjam mi történt az elmúlt pár órában az országban, szerte a világban. Kapásra várva elmélázok, amikor megüti a fülem a két korábban érkezett ugyancsak 70-es beszélgetése.
Itt vagyunk a nyár kellős közepén, Várjuk a nagy ugrást, a magyar gazdaság repülőrajtját.
Felállok, hogy megmozgassam a lábaimat. Eszembe jut az idegsebész doktorom megjegyzése, miszerint az emberi test nem arra van kitalálva, hogy órákat üljek egy horgászszékben. Teszek pár lépést, néhány nyújtó gyakorlat után odasétálok hozzájuk, és a bemutatkozás után elmondom, hogy óhatatlanul is meghallottam a beszélgetésüket, és engem is nagyon érdekelne ez a repülőrajt késése. Nem hallottad a Miniszterelnökünk nyilatkozatát? Mondja Laci, a nyugdíjas egyetemi oktató: „Hosszú a kifutópálya, és 10 millióan vagyunk a gépen, legyünk türelemmel!” Jót röhögünk ezen a baromságon, mert egyikünk sem akarna elrepülni, viszont szívesen látnánk az egész kormány repülését. De csak oda. Az meg mindegy hogy hova! Kiderült hogy mindhárman jóval 70 felett járunk, és hasonlóan borzalmasnak tartjuk a magyar gazdaság helyzetét.
Szerencsére az első fél órában a pontyok sem zavartak be a diskurzusba, és közben egyre többen lettünk. És még tavaly, akadt aki egy-egy ilyen beszélgetésben védelmébe vette a kormányt, most nem volt senki. Aztán a féder botom hajlása megakasztotta a beszélgetést (igaz csak egy gyönyörű, majdnem fél kilós bodri vette fel az ananász ízesítésű Pop-upot). Gyors csalizást követően folytattuk a csevegést.
Szinte mindenről szó esett, ami érdekli az embereket, pedig korban szakmai végzettségben és képzettségben nagyon különbözőek voltunk. Bár senkinél nem érződött, hogy megélhetési gondjai lennének, mégis sokat beszéltünk az emberek elszegényedéséről. Hisz mindenki tudott a környezetében élő olyan emberekről, családokról, akiknek napi megélhetési gondjaik vannak, miközben a kormányközeli gazdagok kirívóan költekeznek, urizálnak, dicsekednek a luxus-lehetőségeikkel.
Egyre nagyobb a felháborodás az emberekben, látva azt hogy az elmúlt 15 évben mennyi pénz érkezett hazánkba az Európai Uniótól, mindeközben a tőlünk jóval elmaradottabb Bulgária, Románia fejlődött. Mi pedig, a valamikor büszke magyarok az Unió legszegényebb és legkorruptabb országa lettünk! Ha lett volna ennek az országnak egy hazáját, népét szerető és tisztelő miniszterelnöke, és egy kormányzáshoz értő becsületes kormánya, ma Közép-Európa vezető gazdasági hatalma lehetnénk, fejlett egészségügyi, és oktatási rendszerrel!
Csodát lehetett volna tenni Magyarországból! Ehelyett a haveroknak osztogattak.
Soha meg nem térülő Budapest-Belgrád vasútvonal építését kezdték el, megvásárolták teljesen feleslegesen a Vodafone-t, stadionokat építettek méregdrágán. 600 milliárdot költöttek irodaházra, hagyták eljátszani az MNB csaknem 600 milliárd forintos vagyonát. Képtelenek kezelni az inflációt, különösen a nyugdíjasokat sújtó élelmiszerinflációt! Még a háborúban álló Ukrajnában is jóval alacsonyabb az infláció!
Joggal háborított fel bennünket, hogy miközben Ukrajna a létéért harcol, ők milliárdokat költenek a szomszédos ország (és az EU) vezetőinek lejáratására! Mit eredményezett mindez számunkra? Ma Európa-szerte nincs becsülete a magyar kormánynak, nem kedvelnek bennünket. Abban az országban, ahol a rendszerhasználati díj nagyobb mint maga az energia ára, ott hülyének nézik az embereket!
Összességében az volt a véleményünk, hogy egyre nagyobb a társadalmi elégedetlenség, és érezhetően növekszik azoknak a száma, akik le akarják válltani a jelenlegi kormányt.
Közben megjöttek a pontyok is. A kettő pikkelyes majdnem 7 kg volt!
