Mit tud az a 8%, akinek sikerül az újévi fogadalmát betartani?

Mindig megfogadjuk hogy idén újévi fogadalom nem lesz, aztán mégis teszünk. Pedig sokszor megtapasztaltuk már, hogy a kivitelezésük korlátozottan vagy egyáltalán nem sikerült, éppen ezért le is mondunk róla. Aztán január első hetében ott ülünk az érzésben és gondolatban, hogy mégis meg kellene ezt-azt változtatni. 

Hogy nem a levegőbe beszélek: az amerikai lakosság nagyjából fele tesz egy vagy több újévi fogadalmat, ezek között az ivás, a dohányzás abbahagyása, a testmozgás, a pénzügyi kérdések és a fogyás a leggyakoribbak. Nem hiszem, hogy a magyarok fogadkozásai nagyon eltérnének ezektől. Felmérés szerint az amerikaiak 41%-a már az első hónapban feladja, alig 8%-a teljesíti be a vállalását.

Erővel, önfegyelmezéssel, nagy vállalásokkal és kontrollal próbálkozva nem a belső vezérel, hanem a „nem bukhatok most el” nyomasztása. Valójában az emberek nem azért buknak el, mert nincs fegyelmük, hanem azért mert kevéssé arra fókuszálnak, ami a cselekvés mögött van, amivel szakítani akarnak. 

Kérdése van a fogadalmakról? Ügyfélszolgálatunk két napon belül ingyenesen válaszol.

Maradjunk például az alkohol vagy más drog példájánál: ha valaki úgy azon gondolkodik, hogy kevesebbet kellene használnia, akkor ő már „valahogyan” látja annak nem kívánt következményeit az életére. És ez a pont, amikor „megdolgozhatjuk” azt a gondolatot, hogy az adott szer az nem egy rossz szokás. Hanem sokkal inkább egy eszköz: a szer segít az esti ellazulásban. A szer segít egy beszélgetés megindításához. A szer segít a kavargó gondolatok csillapításában. A szer teszi lehetővé, hogy „elviseljem házasságomat”. A szer van ott, ha szomorú vagyok a kapcsolataim miatt. A szer a jutalom a hét végén, a munka után („megérdemlem”). De a szer helyére nyugodtan betehetjük az evést is, vagy akár a vásárlást, pornónézést, stb. – természetesen a segít kifejezést, az előbbi felsorolásban idézőjelbe is tehettem volna. Hiszen úgy segít, hogy közben átveszi a kontrollt, „ő” kell a kívánt célhoz.

Tehát, amikor valaki azt mondja, hogy január elsejétől kevesebbet vagy egyáltalán nem használ szert, vagy nem vásárol a neten, nem néz pornót, akkor mit is mondott? Azt, hogy nem iszik, nem eszik, nem vásárol, nem néz pornót. De attól még, hogy kiveszi a rendszeréből az adott szert vagy viselkedést, attól fog-e változni mindaz, amire azt használja vagy csinálja? 

Természetesen javulhat egy kapcsolat, életvitel, stb., attól, hogy valaki elindul az újévi fogadalom útján, semmiféleképpen nem szeretnék senkit lebeszélni. Itt és most csak az úton járás erősítése érdekében írom azt, hogy ha például egy munkanap végén ott áll valaki, benne pedig áll a feszültség, és nem tudja megkezdeni annak elbeszélését mondjuk a társának, hogy miben van, akkor hiába nem iszik, attól még az, ami miatt ivott, az nem múlik. Tehát az a megélése, hogy bár nem iszik, de „nem lett jobb”. És ez az a pont, amikor a folytatás motivációja elkezd gyengülni, és az újévi fogadalom nem éri meg az 1 hónapot se.

Az abbahagyás nem kudarc, hanem információ. Láthatóan nem a szer vagy a viselkedés okozza a problémát, hanem az, ami annak hiányában fennáll. Ha minden úgy megy, ahogyan eddig, kezdve a napok rendjétől a kapcsolatok dinamikájáig, akkor minden valószínűség szerint ugyanaz az érzés lesz a végeredmény is – legfeljebb szárazon. 

Ezért célszerű a szer vagy a viselkedés mögé nézni: pl. mire van szüksége akkor, amikor iszik, eszik, használ, vásárol, néz? Milyen érzései vannak akkor? Milyen élethelyzetek előzik meg a fogyasztást? Milyen érzéseket nyújt a szer? Ezek a kérdések oda érkeznek, ahol a probléma és a kihívás van. És az ezekre adott válaszok erősítik az úton járást is. Nem pedig az „erőből nyomom a szárazságot” mentális gimnasztikája. 

A változáshoz – és egy újévi fogadalom mögött ennek szándéka van – az szükséges, hogy ne csak a fegyelemre támaszkodjunk, hanem az újraalkotott napi tervekre és rutinra is. Ha valaki hazamegy a munkából, és a rutinja ugyanaz marad, mint korábban, akkor az agyának már adja is az információt, hogy „itt van az ital ideje”, és elindul a küszködés azzal, hogy ne tegye, amit nem akar. El fog fáradni benne. Rutin és új napi/heti terv kialakításához kell egy kis idő: ez nem az jelenti, hogy több hét, hanem hogy nem 1 nap. Az első feladat tehát a környezet megtisztítása.

A következő szakaszokban a fej megtisztítása jön. Olyan gondolatokkal való foglalkozás – akár hivatásos segítővel közösen –, amelyek felerősítik a használatot, vagy amelyek megelőzik. Foglalkozni a szorongással és a rágódó gondolatokkal. 

Ezt követi a társas rendszer átgondolása, azaz egy támogatói közeg felépítése – melyek azok a helyzetek, melyek nem szolgálják a változást, és melyek azok a körök, amelyek kifejezetten. És ha mindez halad a maga útján, akkor ennek a vége a változás lesz, az újévi fogadalom játszva és érdeklődve teljesítése.

Ez tehát egy folyamat, és ebben nincs egyedül. Vannak és lehetnek sorstársai ebben, ahogyan a segítői szakma képviselői is kísérhetik ezen az úton annak minden szakaszában. Az út nem lesz nehéz, és nem lesz könnyű, az út olyan lesz, amilyenre Önnek most szüksége van. Ehhez pedig „csak az erő és akarat” parancsolata helyett tervezésre, kíváncsiságre és türelemre van szüksége.

A szerző addiktológiai konzultáns. Ha további tartalmakra, tanácsokra vagy segítségre lenne szüksége, úgy a szerző Facebook-oldalán megtalálja azokat.