Így ismerd fel szülőként: a borderline személyiségzavar

A borderline személyiségzavar összetett kórképpel írható csak le, és általánosságban gyakori, hogy sok más társbetegséggel egyszerre van jelen pl. a depresszióval, a pánikkal, a szorongással, a nárcizmussal stb. Felnőttek esetében is nehéz a diagnózis felállítása, és sok kutatás szerint a pszichiátriákon túlzásba is viszik a borderline címkézést, azaz rásütik olyan esetekre is, amelyekkel adott esetben az ellátás hiányosságai miatt nem foglalkoztak eleget. Így könnyen belátható, hogy gyermekek esetében még nehezebb a zavar megállapítása. Emiatt általában 18 éves kor alatt nem is adható ez a diagnózis, kivéve ha a tünetek megfelelő hányada nem áll fenn legalább egy éve. Ennek ellenére cikkünkben majd mutatunk néhány olyan tünetet, amelyeket észlelve a gyermeken, lehet, hogy érdemes elgondolkodni a szakemberhez forduláson.

Mi a borderline személyiségzavar?

A borderline személyiségzavar a pszichiátriai diagnózisok között az egyik legbonyolultabb, mivel a neurózis és pszichózis határvonalán helyezkedik el. Ez a zavar a személy érzelmi és viselkedési stabilitásának jelentős zavarát jelenti. Következményeként a személy kapcsolatai és életvezetése súlyosan érintett lehet. A borderline személyiségzavar kialakulása gyakran összefügg a korai gyermekkor tapasztalataival és az adott egyén genetikai „előre huzalozottságával”, de más környezeti hatások, mint például a családi dinamika és a szülők mentális állapota is jelentős szerepet játszhatnak létrejöttében.

Mik a tünetei, és hogyan diagnosztizálható?

A borderline személyiségzavar diagnózisához az Amerikai Pszichológiai Társaság által kiadott DSM-5 kritériumrendszerének megfelelően öt tünetnek kell megvalósulnia a kilenc lehetséges tünetből. Ezek fennállása egyébként mindig bizonyos időtartamhoz kötött. Ezen tünetek közé tartozik a kétségbeesett erőfeszítés az elhagyatás elkerülésére, a szélsőséges kapcsolati minták (idealizálás és leértékelés), az instabil énkép és önértékelés, az impulzív viselkedés, és a rendszeres öngyilkossági kísérletek vagy önkárosítás. Továbbá jellemző tünetek lehetnek az érzelmi instabilitás, a krónikus üresség érzése, a hirtelen harag és a paranoid gondolatok. A borderline-nal élőknek gyakran nehezükre esik a társas kapcsolatok fenntartása. A diagnózis felállítása általában pszichológiai és pszichiátriai értékelések alapján történik. Ez magába foglalja a szakemberrel történő „beszélgetést” és bizonyos pszichológiai tesztek eredményeit is. Célja a tünetek azonosítása és a megfelelő kezelési stratégia kialakítása. Ne feledjük, hogy a diagnózis felállítását minden esetben csak szakember végezheti. Ennek megfelelően mi se bocsátkozzunk címkézésbe, mert az nagy valószínűséggel csak hátrányokkal járhat.

Hogyan jelenik meg a borderline személyiségzavar gyerekeknél?

A borderline személyiségzavar gyermekek és serdülők esetében különösen összetett problémákat jelent. Ezek szoros kapcsolatban állnak többek között a szülő-gyermek dinamikával, valamint sok esetben kisgyermekkorban elszenvedett traumákkal és abúzusokkal. Így a borderline tünetei gyakran már a serdülőkor előtt megjelennek, és jelentős hatással vannak a gyermek érzelmi és kapcsolati fejlődésére. Az érzelmi ingadozások, az instabil önértékelés és az impulzív viselkedés mind olyan jelek, amelyek a szülők számára figyelmeztetőek lehetnek. Továbbá különösen fontos megérteni, hogy a borderline személyiségzavarral küzdő gyermekek esetében a mentalizációs képesség sérülése központi szerepet játszik, amely szintén a szülő-gyermek kapcsolatra vezethető vissza.

A mentalizáció az a képesség, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy megértse és előre jelezze mások mentális állapotát, érzelmeit és szándékait. Gyermekek és serdülők esetében a mentalizációs zavar gyakran összefügg a bizonytalan kötődési stílusokkal és a diszfunkcionális családi mintákkal. A bizonytalan kötődés olyan helyzetekből ered, ahol a gyermek nem kap megfelelő érzelmi támogatást vagy következetességet a szüleitől, ami megrengeti és bizonytalanná teszi a gyermek érzelmi fejlődését és a kapcsolatokban való tájékozódását. A diszfunkcionális családok, ahol a kommunikáció és a családi interakciók zavarosak, ellentmondásosak vagy érzelmileg távolságtartóak, szintén hozzájárulhatnak a mentalizációs képesség fejlődésének zavarához.

Hogyan ismerhető fel, mit lehet tenni borderline személyiségzavar esetén?

A borderline-nal élő gyermekek gyakran nehezen értik meg és kezelik mások érzelmeit és szándékait. Ez pedig további konfliktusokhoz és kapcsolati problémákhoz vezethet esetükben. Az érzelmi üresség és a szélsőséges hangulati ingadozások jellemezhetik őket. Ezek gyakran a diszfunkcionális családi környezetből fakadnak, ahol a gyermek nem kapja meg a szükséges érzelmi stabilitást és biztonságot. Szülőként erre figyeljünk: a gyermek impulzív viselkedést, önkárosítást, vagy a kapcsolati minták szélsőséges ingadozását mutatja. Ha ezeket észleljük, akkor természetesen érdemes szakember segítségét kérnünk. Ugyan lehet genetikai meghatározottsága a zavarnak, de jellemzően a diszfunkcionális családi minta a ludas. Könnyen elképzelhetjük, hogy egy alkoholbeteggel élő család vagy egy – a probléma forrását jelentő – elhanyagoló és érzelmileg távolságtartó elsődleges gondozó (szülő), nem fog magától egy szakember tudásához folyamodni segítségül. Így fontos, hogy próbáljuk meg ezen jeleket észlelni a tágabb környezetünkben is, és esetlegesen tanácsokkal ellátni az érintetteket, vagy értesíteni az illetékes gyermekvédelmi hatóságokat, hogy a megfelelő segítség megérkezhessen.

Terápiában egyébként nagy hangsúlyt kap a gyermek mentalizációs képességének fejlesztése. Ez segíthet javítani a gyermek érzelmi stabilitását és kapcsolati készségeit. Ilyenkor a terapeutával történik meg az az érzelmi és hangulati visszatükrözés, ami a gondozókkal nem ment. Emellett az erőfeszítés alapú kontroll és az önszabályozás erősítése is fontos lehet annak érdekében, hogy létrejöjjön a gyermek esetében a gátlás, a figyelemfókuszálás és az alacsony intenzitású élmények kedvelésének a képessége, ezáltal javítva az esélyeit a másokkal való kapcsolódásra is. Összességében még elmondható, hogy a túlzottan kontrolláló szülővel szemben a támogató, meleg gondozói viselkedés preferált ezen gyermekek esetében.