50 év munka után ennyi nyugdíj járhat: sokan félreértik a 100 százalékot

Rengetegen várják abban a hitben a nyugdíjazásukat, hogy fél évszázados munkaviszony után az utolsó fizetésük teljes összegét megkapják ellátásként. A Magyar Államkincstár szabályai szerint 50 év szolgálati időnél valóban 100 százalékos szorzó jár, ám ezt nem az utolsó havi bérre, hanem az 1988 óta számított életpálya-átlagkeresetre vetítik. Mutatjuk, mit jelent ez a gyakorlatban, hogyan vágja meg az összeget a degresszió és 50 év után mennyi a nyugdíj összege.

Mit jelent az 50 év és a 100 százalékos szabály?

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény egyértelműen fogalmaz: az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és a nyugdíj alapját képező havi életpálya-átlagkeresettől függ. A hivatalos táblázat szerint a nyugdíjszorzó 15 év után még csak 43 százalék, majd az évek számával arányosan emelkedik. Aki eléri az 50 év vagy annál hosszabb, a nyugdíjszámításhoz figyelembe vehető szolgálati időt, annak a nyugdíj megállapításakor a legmagasabb, 100 százalékos mértéket alkalmazzák.

Sokan azonban itt tévednek a legnagyobbat. Ez a 100 százalék nem az utolsó havi fizetés 100 százalékát jelenti. Az egyik legmakacsabb tévhit, hogy az állam a nyugdíj előtti utolsó öt év jövedelméből számítja ki az átlagot. A számítás nem ennyire egyszerű: a nettó életpálya-átlagkeresetet veszik alapul, amelyet az 1988. január 1-jétől a nyugdíjba vonulásig szerzett összes, nyugdíjjárulék-alapot képező keresetből határoznak meg.

Hogyan számítják ki a nyugdíj alapjául szolgáló összeget?

Mivel a tíz-húsz évvel ezelőtti fizetések számszerűen eltörpülnek a mai bérek mellett, a régi jövedelmeket nem lehet eredeti értékükön kezelni. A feljegyzett bruttó kereseteket először „nettósítják”, azaz levonják belőlük az adott időszakban érvényes adókat és járulékokat. Ezután a nettó összegeket egy szorzóval a nyugdíjba vonulást megelőző naptári év bérszintjére emelik – ezt a folyamatot hívják valorizációnak. Aztán ezt a valorizált és nettósított életpálya-átlagkeresetet még a degresszió is korlátozza. Ennek a lényege, hogy a magasabb átlagkereset egy részét csak csökkentett arányban lehet figyelembe venni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amennyiben a kiszámított havi átlagkereset meghaladja a 372 ezer forintot, a degresszió a következőképpen érvényesül:

• a 372 001 és 421 000 forint közötti átlagkereset-résznek csupán a 90 százalékát számítják be,
• a 421 000 forint feletti résznek pedig mindössze a 80 százalékát.

Ennyit jelent a degresszió

Nézzük meg a nyugdíjszámítás pontos menetét két konkrét példán keresztül. Mindkét esetben 50 év elismert szolgálati idővel és ezáltal 100 százalékos nyugdíjszorzóval számolunk.

Ha az életpálya-átlagkereset magasabb, a vágás jóval drasztikusabb. Egy 600 000 forintos összegnél a 372 000 forint feletti első, 49 000 forintos sáv 90 százaléka 44 100 forintot jelent. A 421 000 forintos határ felett a keményebb, 80 százalékos degressziós vágás érvényesül, így a maradék 179 000 forintból már csak 143 200 forintot fogadnak el. Hiába van meg az 50 év munka és a 100 százalékos szorzó, a megállapított nyugdíj 559 300 forint lesz. Ez az összeg némileg elmarad az életpálya átlagától.

Ha valami nem érthető a nyugdíjügyintézéssel kapcsolatban, kérdezze ügyfélszolgálatunkat, két munkanapon belül válaszolunk!

Hogyan növelhető tovább az összeg?

Bár a ledolgozott évek alapján a nyugdíj legfeljebb a számított átlagkereset 100 százaléka lehet, bizonyos esetekben ennél magasabb összeg is elérhető. Ha valaki eléri a nyugdíjkorhatárt, de nem kéri egyből a nyugdíját, hanem tovább dolgozik, nyugdíjnövelésre válhat jogosulttá. A nyugdíj összege a korhatár betöltése után minden 30 nap további szolgálati idő után 0,5 százalékkal emelkedhet. Ez a növelés külön jár a ledolgozott évek alapján kiszámított nyugdíjösszegtől. Megfelelő hosszúságú további munkával így a nyugdíj összege akár a számított átlagkereset 100 százaléka fölé is emelkedhet.