A legegyszerűbb pizza otthon – nagymamának és unokának is sikerülni fog
A pizza története – kis túlzással – majdhogynem egyidős az emberiséggel: az összes ókori népnek, az egyiptomiaknak, a görögöknek és a rómaiaknak is megvolt a maga lepénykenyere, amit egyszerű feltétekkel, olívaolajjal, fűszerekkel fogyasztottak.
A későbbi korokban is megvolt a maga helye az erjesztetlen lapos kenyereknek, a modern értelemben vett pizza viszont csak a XIX. század végén jelent meg.
Olaszországon belül Nápolyban volt a legnépszerűbb. A szegényebb, déli városban az élet főleg az utcán folyt, a helyiek pedig szívesen fogyasztottak olcsó, jól szállítható, egyszerű fogásokat: ezeknek a kritériumoknak pedig pont megfelelt a pizza elődje. Eleinte olajjal, zsírral, fokhagymával apró sült halakkal ették, a XIX. század közepén azonban megjelent a paradicsom, ami mindent megváltoztatott.
A pizza diadalához viszont más is kellett: az egyik legismertebb történet szerint 1889-ben Raffaele Esposito nápolyi pizzaiolo készített egy pizzát Margherita királyné tiszteletére, amelynek színei – piros (paradicsom), fehér (mozzarella) és zöld (bazsalikom) – az olasz zászlót idézték. Bár a történet részletei vitatottak, a Margherita pizza máig az egyik legismertebb és legkedveltebb változat.
A pizza világhíréhez már csak az hiányzott, hogy az olasz bevándorlók Amerikába is elvigyék a receptet. A bevándorlók, akárcsak nápolyi őseik, gyakran árultak az utcán pizzát, majd a közösség megerősödésével megnyitották az első pizzázókat is. Ma már rengeteg féle pizzát ismerünk, vannak éttermek, amik a nápolyi, mások a római, ismét mások a vastag, puha szélű, canotto pizzára specializálódtak. De Amerikában is ahány város, annyi pizzastílus.
És akkor még nem is említettük az otthoni változatokat!
Van, aki nagyban gondolkodik, pizzakővel vagy kemencével is felszereli a konyhát, mi viszont most egy olyan egyszerű receptet hoztunk, amit bárhol összedobhatunk, ha van egy kis pizzalisztünk, paradicsomszószunk, és egy olyan sütőnk, ami tudja a 250 fokot. Családi vagy baráti bulihoz sem utolsó: a kész pizzákat mindenki magának nyújthatja és feltétezheti. Ha akarja. Ha meg nem, hát csak falja.
A legegyszerűbb pizza otthon
Hozzávalók
Hozzávalók a tésztához:
- 25 dkg pizzaliszt vagy 20 dkg sima és 5 dkg rétesliszt
- 1 tk só
- 1,5 dl meleg víz
- 40 g instant élesztő
- 1 kk cukor
A paradicsomos alap pizzához:
- 200 g konzerv paradicsom darabos vagy pürés
- 1 kk só
- 120 g mozzarella 1 nagyobb darab
- 5-6 bazsalikomlevél
- 3 ek olívaolaj
Fehér pizzához:
- 150 g ricotta vagy cottage cheese
- 1 gerezd fokhagyma
- 3-4 ek olívaolaj
- Apróra vágott rozmaring vagy bazsalikom
- 120 g mozzarella vagy parmezán vagy más, pizzára illő sajt
Elkészítés
- A lisztet a sóval kikeverjük.
- Az élesztőt a cukorral a meleg vízhez adjuk, olvadásig keverjük, majd 10 percig állni hagyjuk.
- Mélyedést csinálunk a lisztbe, beleöntjük a felfuttatott élesztőt, villával összedolgozzuk, majd munkafelületre borítjuk és alaposan kidolgozzuk – ezt persze daragsztógéppel is csinálhatjuk. Ha szükséges, adhatunk hozzá még egy kis lisztet.
- A puha, ruganyos tésztát visszatesszük az edénybe, letakarjuk, és meleg helyen duplájára kelesztjük.
- A paradicsomszószhoz az olajat a paradicsomot és a sót egy kisebb lábosban 2-3 percig főzzük. Ha szeretnénk, kerülhet bele 1-2 gerezd fokhagyma, ezt dobjuk az olajra: ha már illatos, mehet rá a paradicsom.
- A fehér krémhez kikeverjük az olívaolajat, a ricottát és a zöldfűszert, amit használunk.
- Elfelezzük, majd mindkét tésztát kb 32 cm átmérőjű koronggá nyújtjuk. Dobálhatjuk az öklünkön, mint az olasz pizzaiolók, de akkor sem lesz baja, ha sodrófával igazítjuk.
- Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és az egyiket megkenjük paradicsomos, a másikat fehér krémmel.
- Ráhalmozzuk a vékonyra vágott vagy tépett mozzarellát, és 10 perc alatt készre sütjük őket. Lehet egyszerre sütni őket a sütőben, de így érdemes 2 perccel tovább bent hagyni. Ha kész, akkor díszítjük a bazsalikommal.
- Ha maradna, másnap serpenyőben melegítve a legjobb.
Megjegyzések
