Milyen kört fut valójában az, aki tisztasági körön van?
„Köszönöm a meghívást, de nem megyek. Most épp tisztasági körön vagyok.” – hallhattuk már szerintem ezt a mondatot. Legyen az, hogy olyan ember szájából hangzik ez el, aki gyakran vagy a mostani megélése szerint gyakrabban fogyaszt alkoholt vagy kábítószert, mint azt saját önképe alapján szeretné. Hogy ezt így ki is mondja magának, az már kétséges, az pedig, hogy függőségnek tekintené azt, ahogyan ő fogyaszt, azt elsőre szintén csak nehezen lehet elképzelni. Holott van annak oka, hogy tisztasági kört fut, és ennek háttérével fogok ebben az írásban foglalkozni.
Az, hogy valaki tisztasági kört tart, arra neki sok és jó oka lehet. Most kifejezetten nem a Száraz november programjáról beszélek, hanem arról mikor valaki az év valamely szakaszában, vagy például a nyár elején (rákészülve valami nagyobbra, és erre még visszatérek) szünetel vagy rápihen. Lehet ennek egészségügyi vagy öngondoskodási oka, például valamilyen életmódváltásban van, vagy műtétre készül, stb. Jellemzően, aki ilyenben van, az nem is tisztasági körnek hívja ezt, hanem arra a kérdésre, hogy „egy sört?”, azt válaszolja: „köszönöm, de nem iszok alkoholt, mert műtétem lesz / elkezdtem edzeni, és úgy döntöttem nem iszom / jobban oda figyelek testemre és lelkemre, és úgy döntöttem kiveszem egy időre az alkoholt az életemből”. Ezek nagyon más válaszok és érvek, mint az, hogy „kösz most nem, tisztasági körön vagyok”.
A „tisztasági kör” kifejezés eltakar, ám így is beszél és beszédes. Ha tisztulni kell, akkor az azt jelenti, hogy bepiszkolódás van. És akkor képzeljük el milyen az, amikor piszkosak vagyunk, amikor piszkosnak érezzük magunkat? Olyankor nehéz belenézni a tükörbe. Nem szívesen mutatkozunk mások előtt. Nem igazán érnénk magunkhoz, és úgy gondoljuk, hogy mások se szívesen nyúlnának hozzánk. Legszívesebben elrejtőznék, és azonnal megmosakodnánk, mert piszkosan nem lehet a világ és magunk elé állni.
Pontosan, nagyjából ilyen érzés az, amikor már valaki azt tapasztalja magán, hogy túl sokat iszik vagy használ bármilyen szert. Szinte már piszkossá válik. Ha a szer irányít, ha az nincs kontrollálva, és ha épp nem fogyasztható, akkor visszatérő vágyakozás van rá, akkor az azt jelenti, hogy az uralja az embert. Bemehet attól még dolgozni, bevásárolhat, intézhet dolgokat, de ha valaki tisztasági kört tart, akkor az már érezheti vagy gondolhatja azt, hogy „ez most már/mostanában túl sok.” És jön is a mondat ilyenkor, hogy „kicsit most pihenek, csinálok egy tisztasági kört”.
A „pihenni” szó is beszédes, mert akkor ezek szerint itt munka van. És valóban: elrejteni ugyanis azt és annak (negatív) következményeit, hogy a szer irányít, az erőfeszítést kíván. Az gyakran szinte egy munka. Sok anyagi és érzelmi költséggel jár másnaposan megoldani a napokat, a munkahelyet, a családot és a kötelezettségeket. Extra koncentrációt kívánhat. El lehet ezért abban fáradni. Viszont ez akkor azt is jelzi, hogy a szer irányít. Szóval a „kicsit most pihenek, csinálok egy tisztasági kört” mondat valójában azt jelenti, hogy „gond van, nem én irányítok, jó lenne kiszállni”.
Akinek tisztasági kört kell tartania, az az esetek jelentős részében komoly(abb) gondban van az alkohollal vagy a kábítószerrel, és ezt már valamilyen szinten problémának is tekinti. Hiszen nem véletlen akar tisztasági kört tartani. Ez tehát nem egészen ugyanaz, mint a Száraz november konkrét naptári próbatétele, mert ezek a tisztasági körök a lehető legváratlanabb időszakban érkezhetnek. Ennek nincs évszakja, lehet nyáron, éppúgy, mint ősszel. Akkor érkezik, amikor az érintett (ideiglenesen) úgy érzi, hogy „elfáradt”, hogy most levegő kell, hogy (nagyon) elveszítette a kontrollt – ez utóbbihoz annyit tennék hozzá, hogy az irányítás valószínűleg már korábban elment, csak most kezd el fényt kapni a „dolog”.
Kérdésed van az alkoholizmusról? Ügyfélszolgálatunk gyorsan és ingyen válaszol. Fordulj hozzánk bizalommal!
Szóval, aki úgy érzi, hogy tisztasági kört kell tartania, az valójában ad magának egy lehetőséget is. A kérdés, hogy él-e vele. Mit jelent élni vele? A kérdés megválaszolásához érdemes figyelnie magát. Például: amikor a tisztaságiban van, gondol-e arra, hogy ha annak vége van, akkor újra ihat/szívhat/fogyaszthat. Hogy azt veszi észre, hogy számolja, hogy még, vagy már csak hány nap van hátra, és mindjárt véget ér „ez az egész”, akkor ott sóvárgás van. Akkor viszont a szer irányít. Vagy, hogy a tisztasági alatt is arra gondol, hogy mit fog majd csinálni, milyen lesz az, amikor újra ihat/szívhat/fogyaszthat. Azaz a tisztasági kör alatt is a szer körül járnak gondolatai. Ez pedig meglehetősen beszédes.
Akárcsak az, hogy a tisztasági időszak kihasználhatatlan marad. Azaz, hogy valójában csak annyi történik, hogy nem fogyaszt, de nem is fordítja a fennálló időt saját magára. Nem próbál ki olyan dolgokat, amelyeket a szer miatt nem tud; nem kezd el edzeni vagy bármi mást csinálni, ami közérzet-javító; nem fejez be ugyanúgy „dolgokat”, legyen az határidő vagy egyéb vállalás. Ez esetben nagy az esély arra, hogy a tisztasági kör nem valaminek a kezdete, hanem csak egy szünet abban az élethelyzetben, ami már most sem jó.
Hasonló belső folyamatok játszódnak le a „rápihenés” időszakában. Vegyünk egy pár példamondatot: „Nem iszok az öcsém esküvőjéig” vagy „Jönnek augusztusban a bornapok, arra rápihenek”. Ugye az pihen, aki elfáradt. Annak kell rápihennie, aki valami nagyra készül. Az, aki kontrollban van, aki annyit akar inni, amennyi elég, aki meg tudja állni, tudja magát jól érezni szer nélkül is, annak nincs mire rápihennie, hiszen az annyit fogyaszt, hogy annak negatív következményei nincsenek. Aki mindezekkel nem bír, az tart attól, hogy mire eljut az öccse esküvőjéig vagy a bornapokig, addigra már teljesen kilesz, hullafáradt lesz. Hiszen minden energiáját elégeti arra, hogy valahogyan egyben tartsa a szer által irányított életét.
Szóval, akinek rá kell pihennie egy eseményre, és ezért szünetet kell tartania, az olyan viszonyban van a szerrel, ami nem baráti, nem kontrollált és nem is félelemmentes.
És ki akarna egy fél nyarat vagy egy fél életet félelemben tölteni?! Persze, hogy senki.
De ezt addig kevéssé látja az ember, míg egyhelyben áll a szerhasználati problémájával, és ahhoz igazítja idejét és terveit. A változtatás azonban lehetséges, a segítségkérés szabadság.
Ez megannyi, ma már szabad nő és férfi tapasztalata.
A szerző addiktológiai konzultáns. Ha további tartalmakra, tanácsokra vagy segítségre lenne szüksége, úgy a szerző Facebook-oldalán megtalálja azokat.
