Érdemes kétszer is meggondolni, kinek panaszkodunk arról, milyen nehéz az életünk, mert kiderülhet, hogy a másiknak még nálunk is rosszabb. De egy kis közös panaszkodás mindenkinek jól esik:
„Nálam mindenkinek jobb. Fogadjunk, hogy magának is. Magányos vagyok, négy éve nincs párkapcsolatom, állatot nem enged a főbérlő, tehát nem vár otthon semmi más, csak a csend.”
– ezzel hívta fel ügyfélszolgálatunkat egy hölgy. Erre kollégánk visszakérdezett: A csend? Tizenkilenc éve várok arra, hogy munka után, mikor hazaérek, egy kis csend és nyugalom…
„Magának legalább van állandó munkája. Én szabadúszó vagyok, vagy van meló, vagy nincs.”
– vágott közbe a betelefonáló.
Számít vagy nem számít, kinek panaszkodunk?
Ezután így folytatódott a beszélgetés:
– „Maga osztja be az idejét szabadúszóként. Ha meg akarok enni egy Túró Rudit, akkor legalább háromszor kell közben felállnom, hogy valaki csodálja.
– Túró rudi, istenem! Én Angliában élek, itt még az sincs. Tudja, hogy hogy unom már a fish and chipset?
– Sajnálom. Magának tényleg rosszabb.
– Na jó, azért maga engem csak ne sajnáljon. Nekem nem kell három gyerekhez igazodnom, hogy kitaláljam, hova menjek enni.
– Nekem legalább van kihez szólnom.
– Nekem meg nem kell kihez szólnom, hogyha nem akarok, és én osztom be az időmet, és csend van otthon, és maga engem ne oktasson ki egyébként se, ne rajtam vezesse le a dühét, csak azért, mert az élete egy katasztrófa!”
Bár nem mindegy, kinek panaszkodunk, de ez is bizonyítja: Egy kis közös panaszkodás mindenkinek jól esik, miközben mindenki a saját szintjén szenved.
Maradt még kérdésed? Más témával kapcsolatban szeretnél segítséget kérni? Keresd a Hóvége ügyfélszolgálatát!
További tartalmakért pedig kövess minket TikTokon és Youtube-on is!
