A nagyszülő utáni öröklés szabálya, amit sokan rosszul tudnak: ettől függ, ki kapja a vagyont
Az öröklési szabályok nem az érzelmi viszonyainkon alapul. A nagyszülő utáni öröklés attól függ, ki él még, ki esik ki az öröklésből, és van-e érvényes végintézkedés. Ezért ha valaki biztosra szeretne menni, nem érdemes a törvényes rendre hagyatkozni.
Sok családban magától értetődőnek tűnik, hogy ha meghal a nagyszülő, akkor az unokák örökölnek. Ez érzelmileg logikus, jogilag viszont többnyire nem igaz. Törvényes öröklésnél mindig a gyermekek az elsők. Ez azt jelenti, hogy ha a nagyszülő gyermeke él, akkor ő örököl. Az unoka csak akkor kerül sorra, ha a saját szülője kiesik az öröklésből. Kiesésnek számít nemcsak az, ha valaki nem éli túl az örökhagyót, hanem az is, ha lemond az öröklésről, visszautasítja azt, érdemtelen, kizárták vagy kitagadták, illetve ha valamilyen jogi ok miatt nem örökölhet.
Ilyenkor lép életbe a helyettes öröklés: a kiesett gyermek helyére az ő gyermekei lépnek, és egymás között osztják fel azt a részt, ami a szülőjüket illette volna.
Ha van végintézkedés, az mindent átír
Amennyiben az örökhagyó még életében rendelkezett a vagyonáról, akkor nem a törvényes sorrend érvényesül, hanem a végintézkedés. Ide tartozik a végrendelet mellett az öröklési szerződés és a halál esetére szóló ajándékozás is. Ez valóban nagy szabadságot ad, de nem teljeset. A törvény védi a legközelebbi hozzátartozókat a kötelesrész intézményével. A leszármazók, a házastárs és bizonyos esetekben a szülők akkor is igényt tarthatnak a vagyon egy részére, ha kimaradtak a végintézkedésből.
A kötelesrész a törvényes örökrész egyharmada, de fontos, hogy nem jár automatikusan. Az arra jogosultnak külön kell érvényesítenie, és ez az igény öt év alatt elévül.
A házastárs helyzete: sokszor ez dönti el az egészet
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hiába lesz más a tulajdonos, a lakás használata a házastársé marad élete végéig. Ráadásul a házastárs dönthet úgy, hogy nem szeretne a lakásban élni, hanem inkább kéri a része értékét. Ezt hívják a haszonélvezeti jog megváltásának. Ilyenkor nem használja tovább az ingatlant, hanem a hagyatékból egy gyermekkel azonos értékű részt kap.
Ha nincs leszármazó, de a szülők élnek, a házastárs nem örököl mindent. Megkapja a közösen lakott lakást és annak berendezési tárgyait, a hagyaték fennmaradó részének felén pedig a szülőkkel osztozik.
Fontos az is, hogy a házastárs bizonyos esetekben ki is eshet az öröklésből. Ha a felek között az életközösség már megszűnt, és nyilvánvaló volt, hogy nem fog helyreállni, akkor a házastárs nem örököl.
Ha nincs leszármazó
Ha a nagyszülőnek nincs gyermeke vagy unokája, az öröklés iránya megváltozik. Ilyenkor először a házastárs, majd az elhunyt szülei kerülnek sorra. Ha valamelyik szülő már nem él, az ő helyén a saját leszármazói örökölnek, vagyis a testvérek. Ha ez a kör is kiesik, akkor a nagyszülők és az ő leszármazóik következnek, majd a még távolabbi felmenők. Végső esetben az állam válik örökössé.
Az ági vagyon
Kevéssé ismert, azonban fontos szabály az ági öröklés. Ha nincs leszármazó, azok a vagyontárgyak, amelyeket az örökhagyó a felmenőitől örökölt vagy ajándékba kapott, visszakerülhetnek arra a családi ágra, ahonnan származnak. Ez akár azt is jelentheti, hogy egy ingatlan nem a házastárshoz kerül, hanem az örökhagyó rokonságához. A házastársat ugyanakkor ilyenkor is megilleti a haszonélvezeti jog, ezt ne feledjük.
Kérdésed maradt a folyamattal kapcsolatban? Írj ingyenes Ügyfélszolgálatunknak, ahol két napon belül válaszolunk.
Nem kell számítani illetékre
Sokan tartanak a fizetési kötelezettségektől, de egyenes ági rokonok között (így nagyszülő és unoka között is) az öröklés teljes mértékben illetékmentes. Ugyanez igaz a házastársra, a testvérre és a bejegyzett élettársra is. Ez azt jelenti, hogy akár nagy értékű vagyon öröklése esetén sem kell öröklési illetéket fizetnünk. Ettől függetlenül a hagyatéki eljárás költségeit, például a közjegyző díja, nem kerülhetjük ki.
