Sérelemdíj és a kamerarendszer leszerelésére kötelezés a szomszéd „kamerázása” miatt – hat éves a magánélet védelméről szóló törvény. Jogászunk, Dr. Kajó Cecília segít eligazodni, hogy mit tehet és mit nem a szomszéd.
A magánélet védelméről szóló törvény
Hat éve alkották meg a magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Mavétv.). Megalkotásának indoka a magánélethez való jog hatékony biztosítása, illetve jogalkalmazás figyelmének felhívása a magánélethez való jogot érintő aktuális kihívásokra, egyben annak elérése, hogy a jogvitákban érvényesíthető legyen a magánélethez való jog fokozott védelme. A törvény 10. § (2) és (3) bekezdésében a következő szerepel:
„Az otthon tiszteletben tartásához való jog sérelmét jelenti különösen mások otthonába való jogosulatlan behatolás, vagy egyéb sértő, zavaró, zaklató módon történő jogosulatlan beavatkozás. Akit az otthon tiszteletben tartásához való jogában megsértenek, a 12–13. § szerinti jogkövetkezményeken kívül külön törvényben meghatározottak szerint egyéb, így különösen birtokvédelmi, szomszédjogi, tulajdonvédelmi igényeket is érvényesíthet.”
Jószomszédi iszony: kamera bosszúból?
A bírósági döntvénytárban az elmúlt hat évből 80 anonim ítélet található, melyben a bíróság erre a szakaszra alapozva hozott döntést. 38-nak volt birtokvédelmi-szomszédjogi előzménye a leírás szerint, azaz a kamerarendszer felszerelését megelőzte már egy korábbi szomszédháborúskodás. A kamera telepítése részben lehetett bosszúlépés, részben védelmi eszköz is, hogy bizonyíthatóak legyenek a jövőben a szomszéd által elkövetett bosszúságok.
Az érem két oldala
A Fővárosi Ítélőtábla egyik érdekes döntése szerint egy korábbi szomszédjogi háborúskodás után felszerelésre került három, hangrögzítésre is alkalmas ún. dómkamera az alperes házára. A keresetlevélben írottak szerint a kamerák felszerelése óta a felperesek nem tudják nyugodtan, rendeltetésszerűen használni az ingatlant és annak kertjét, mert az alperes folyamatosan megfigyelheti őket. Rögzítheti mozgásukat, beszélgetéseiket, és az egyik kamera a felperes szobájának ablakával szemben van, ami őt meglehetősen feszélyezi. A kamra jelenléte feszültséget okoz, és emiatt nem tud nyugodtan aludni.
Az alperes ugyanakkor azzal védekezett, hogy a kamerákat vagyonvédelmi célból szerelte fel, azok maszkolással vannak ellátva (azaz a tiltott területeken informatikai megoldással akadályozzák, hogy felvétel készülhessen).
A magánélet védelméről, avagy jogok és következmények a gyakorlatban
A bíróság a lefolytatott eljárás végén ítélettel kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül szerelje le a kamerákat és felperesek részére személyenként 600.000.- Ft sérelemdíjat fizessen. A bíróság a beszerzett igazságügyi szakvélemény alapján megállapította:
- a kamerák képesek az emberek felismerésére,
- utólag nem lehet megállapítani, hogy mikor, milyen maszkolást alkalmaztak,
- a hangrögzítéssel kapcsolatos beállításokat sem naplózza a rendszer,
- és kizárólag az alperes döntésén múlt, hogy miként használja a kamerákat.
Mindezek alapján a jogsértés lehetősége fennáll. A felperes sérelmét az alapozza meg, hogy az alperes szabadon dönthetett a rendszer működésbe hozásáról. Az ítélkezési gyakorlat értelmében jogsértő az olyan területvédelmi gyakorlat, amely – a kamera látószöge átnyúlásának figyelembevétele mellett – térben és emellett potenciálisan időben is ellenőrizhetetlen megfigyeléssel gyakorol behatást a szomszédos ingatlanra úgy, hogy emellett fennáll az ingatlant és az ott tartózkodók személyét is érintő képfelvétel készítésének a lehetősége is.
A kamera önmagában jogsértő?
„Kamerázással” kapcsolatos ítéletek áttekintése alapján megállapítható, hogy a kamerák puszta léte és alkalmassága a működésbe hozatalra az otthon tiszteletben tartása jogának sérelmét jelentheti. Álkamerák „puszta léte” esetén összevethető szomszédjogi perben a megfigyeltségérzet kontra biztonságérzet. A „puszta léten” túl működő, rögzítő, tároló és továbbító rendszer esetén jogszerűtlen adatkezelés valósul meg, mely adatvédelmi hatósági eljárásban kezelhető a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) előtt. Jelenti még továbbá a képmás és személyes adat védelméhez fűződő személyiségi jog sérelmét jelentheti.
A „szomszéd kamerákat szerelt fel, azonnal vetessék le” típusú kérelmek tehát komoly elemzést igényelnek. A rendszerek puszta lététől a működés különböző fázisain keresztül felrajzolható idővonalon az egyes mozzanatok-láncszemek a láncolatban eltérő eljárási megoldásokat igényelnek. A „kamerázós” jogesetek világában a bizonyítási nehézségeket figyelembe véve abszurd módon úgy tűnik, hogy az otthon tiszteletben tartásához való jog sérelme miatt indítható bírósági eljárás hatékonyabbnak minősülhet, mint a jegyzői birtokvédelmi eljárás vagy az adatvédelmi hatósági eljárás a NAIH előtt.
Összefoglalva, még ha a kamerákat vagyonvédelmi célból szerelik is fel, a használatuk sértheti mások magánélethez való jogát, különösen, ha a szomszédos ingatlanra irányulnak. Az ilyen rendszerek esetében mindig figyelembe kell venni, hogy azok milyen hatással vannak mások nyugalmára és magánéletére.
