A sporthorgász cimborának bő 2 óra alatt 18 szép ponty sikeredett, melyek természetesen visszakerültek a Balatonba. Recept azért lesz.
Úgy alakult, hogy már a hét elején le tudtam menni a Balatonra. A nyugdíjas lét örömei. Szántódon megcsodáltam kívülről-belülről az új, szépen kialakított, formatervezett kompot.
A Balaton tükörsima vizén visszatükröződtek a Tihanyi dombok. Még irigyelni se volt időm a szántódi horgászokat és máris Tihanyba értünk.
Este már csak arra volt idő, hogy lesétáljak a partra, és pár szót váltsak a naplementében horgászó cimborákkal. Keszeg, bodorka, vörösszárnyú és apró törpeharcsától kezdve minden horogra akadt, csak a ponty nem. Na, majd korán reggel… akkor jönnek majd az igaziak!
Másnap fél 6-kor már hárman is frissebbek voltak nálam. Rövid üdvözlés, érdeklődés a kapásokról, előző nap használt csalikról. Aztán gondos előkészület után az első dobás: úgy 40-45 méterre sikeredett. Jó fél óra múlva egy gyönyörű bodorkát sikerült fognom, amit 11 óráig még további 5 követett. Átlagban 35-40 dekások voltak és később kiderült, ez már tiszta súly, hisz a bodrik már leívtak.
9 óráig senki se fogott pontyot, mikor megjelent egy nálunk jóval fiatalabb – 50 körüli – srác, aztán bedobott. Mondom Géza bácsinak: Láttad ezt a dobást? Hát a csobbanásról ítélve, legalább háromszor olyan messze dobott, mint én – mondta az öreg. Aztán kiderült, hogy ezzel a dobással megtalálta a pontyok lelőhelyét, hisz pár perc múlva nagyot görbült a botja, amikor kimerítette a 3 kg körüli potykát! Nem ment a szákért, kivette a horgot, lement a lépcsőn és visszaeresztette a halat. Géza bácsi megszólal: Mekkorát akar ez elvinni, ha ez kicsi neki? Aztán amikor az ötödik is ment vissza, Géza bácsi nem bírta tovább. Odament a legényhez érdeklődni. Aztán vigyorogva jött vissza. Ez a fiú egy sporthorgász, meg van jelölve a zsinórján 120-130-140 méteres távolság. Nagyon jó botjai vannak, vékony zsinórokkal, méregdrága orsóval. És nem visz el egy halat sem. (Szóval a recept az nem tőle van.) Azt eddig is láttam, hogy profi a gyerek, aztán közelebbről is megláttam őt és a szerelését is, hisz egy 5 kg körüli pontyot nem tudott egyenesben kihozni és a balra húzó hal úgy a negyedik-ötödik horgászhely között lett megszákolva. Szerencsére nem szedte össze senkinek a szerelékét, hisz már a bevágáskor elindult bal oldalra a hal. Én 11-kor befejeztem, mert megígértem a páromnak, hogy megyünk bodzavirágot gyűjteni a szörpkészítéshez.
Estefele Géza bácsival találkozva megtudtam, hogy a sporthorgász cimbora bő 2 óra alatt 18 szép pontyot fogott, melyek természetesen visszakerültek a Balatonba. Mi pedig elmentünk, és megszedtük a 11 liter bodzaszörphöz elegendő virágot, amihez került még néhány fürt akácvirág is. Hogy ez a csodálatos szörp mi módon készül el az unokáknak, arról legközelebb. Mert most ígéretemhez híven leírom Bözsi néni rácponty receptjét, amit már én így is elkészítettem.
A pontyot jó alaposan beirdalom, és 2 – 2,5 cm-es darabokra vágom. Én a patkót középen elfelezem, így ha valaki kevesebb halat akar enni, akkor egy fél szelettel is megelégszik. A halszeleteket ezután vegetával fűszerezem. Jó, ha egy éjszakát áll így ebben a fűszerkeverékben. Kétféle szalonnát is használok vékonyra szeletelve. Alulra a zsírszalonnát, arra a füstölt, húsosabb (kolozsvári) szalonnát teszem. A héjában főtt krumplit hámozás után vékony karikákra szelem. És a szalonna tetejére helyezem. (Nem baj, ha a krumpli kicsit kemény.) Egy kis sóval meghintem. A halszeletek erre kerülnek, majd ezt követi vagy akár mellé is tehető a vékonyra szeletelt hagyma, a karikára vágott paprika és paradicsom is. Az egészet megszórom egy kevés pirospaprikával. Ezután fóliával letakarom és 180-200 fokra előmelegített sütőbe teszem. Közben – míg sül a hal – a mennyiségtől függően 5-7 dl tejfölt kikeverek kis sóval, borssal, fűszerpaprikával. 30 – 35 perc után leszedem a fóliát, ráöntöm a fűszeres tejfölt, és további 12 – 15 percig fólia nélkül légkeveréssel sütöm. Finom 9 fokosra hűtött badacsonyi rizlinggel tálalom. Jó étvágyat hozzá!
