Nyugdíjas horgászok együtt Fövenyesen – blog

Nyugdíjas horgászok dobnak be Fövenyesen. De drága hobbi ez? Egyre drágábbak a horgászjegyek, de számunkra, nyugdíjasok számára elérhető áron lehet hódolni ennek a különleges hobbinak. Nyugdíjas bloggerkedés a Hóvégén!

Bár, rengeteg új botot, zsinórt, orsót, szákokat és egyéb horgász kellékeket kínálnak a horgászboltok, nem egyszer horribilis összegekért, mi már ritkán veszünk új „cuccokat”, hisz ragaszkodunk, a megszokott, sokszor már évtizedek óta használt, jól felszerelt botjainkhoz. A zsinórt ha nem is évente, de 2 – 3 esztendő elteltével lecseréljük, etető kosarat és horgot (ki mennyit „dob el”, szakít be) illik év elején jó néhányat beszerezni. Persze néha hozzá lehet jutni másként is, mint nekem sikerült a múlt nyáron. Egyik délután megjelent két 35 – 40 év körüli izompacsirta fiatalember és egy vastag kötélen lógó fém nehezéket dobáltak úgy 15 – 16 méterre a vízbe. Nem tudtam mit keresnek, aztán elmesélték, hogy ez egy fémkereső herkentyű, amivel akár 150 kilós vasdarabot is ki tudnak húzni az iszapból. Aztán jó néhány dobás után az egyik odajött és megkérdezte, hogy elfogadnék-e az eddigi keresésükből néhány dolgot. Természetesen nem utasítottam vissza és 20 egynéhány horgot, 6 db epeda rugót ( etető kosarat ), 3 ólmot, jó nagy kampós horoggal, forgó kapcsot, bojli fúrót, horog kiszedőt kaptam tőlük. Viszont nem találták meg, amiért valójában jöttek, egy horgász cimborájuk 45 ezer forintos horgász székét, amit a vihar vitt be a vízbe még pár nappal ezelőtt. Azonban találtak egy hatalmas vaslemezzel körbefont beton gyámot, melynek közepéből egy 20 cm vasrúd állt ki. A két srác elég rendesen megizzadt mire ezt a súlyos nehezéket kiemelte. Valószínű valamelyik vitorlás hajó kikötéséhez szolgált, hisz a vasrúd végén lévő pár láncszem erre utalt. A beton darab még most is ott éktelenkedik a viharjelző vasszerkezet mellett.

Nyugdíjas horgászok nem vénemberek

Visszatérve a horgászathoz így hétköznap reggel – délelőtt hatan vagyunk kinn a móló végén, valamennyien 70+ korosztályhoz tartozók. Mert ki ér rá hétköznap reggel horgászni, ha nem a nyuggerek. Beszélgetünk, hisz kapás csak ritkán van, meg egyébként is akkor szokott jönni a hal, ha legalább 15 méterre vagyunk a szerelésünktől és anekdotázunk a haverokkal, vagy az újdonsült horgász szomszéddal. A kezdő téma mindig ugyanaz: kukorica, édes vagy fokhagymás pellet, esetleg az élő csali (csonti, giliszta) a legjobb eledel-e ilyenkor tavasszal a pontynak? Mert a keszeg, kárász, na és a Balatonban elszaporodott törpeharcsa felvesz szinte mindent. Ha eszik a hal. De nem mindig éhes és ilyenkor jönnek a jó tanácsok, hogy át kell menni az Udvari csónak kikötőbe, Edericsre vagy Szepezdre, talán a Tihanyi félsziget másik felére, vagy Akaliba. Aztán maradunk és mindenki elmeséli a hatalmas ponty vagy süllő fogás élményét. Dél körül aztán mindenki előveszi a kajáját, vagy felugrik az asszony által főzött biztos falatokért. Délutánra aztán megfiatalodunk, s élet költözik a napsütötte strandra. Én is letelepedek az egyik üres padra, épp Géza bácsi mellé, akit most felesége is elkísért. Miközben beszélgetünk, megérkeznek az első bodorkák, közöttük néhány fél kiló feletti példány is. Aztán Géza bácsinak egyszer csak nagy kapása van, s horgára akad a nap első szép, majdnem 3 kilós potykája, aminek szákolásában örömmel segédkezek.  Na Papa ebből rácponty lesz! – szólal meg a feleség. Mint kiderül az öregnek ez a kedvenc haleledele. A Mama mesélni kezdi a rácponty készítésének fortélyait. Én pedig elmesélem neki, hogy készül a sajtos hal, amiről eddig még nem is hallott.

A sajtos hal receptje

A pontypatkókat besózva egy órára beteszem a hűtőbe, majd egy fazékba annyi száraz fehérbort töltök rá, hogy ellepje. Lassú tűzön felforralom 10 dkg vajjal. Ezután a kihűlt halakat jól kivajazott tepsibe helyezem. Idő közben fél liter tejfölt metélőhagymával (lehet apróra vágott zöldhagyma vagy vöröshagyma is), sóval, (én szoktam vegetával is) borssal, kevés piros paprikával kikeverem és ráöntöm a borban párolt halszeletekre. A tepsit alufóliával lefedve, 150 fokra előmelegített sütőbe tolom és 25 percig sütöm.

Ezalatt 25 deka trappista sajtot lereszelek, majd a megsült halszeletekre szórom. Aztán visszateszem a sütőbe, és 12 percig fólia nélkül hőlégkeveréssel arany barnára sütöm.

Bözsi néninek tetszik a recept, kéri is írásban, hogy 4-5 nap múlva örömmel mesélje, a Papának ízlett ez is. Megállapítjuk, hogy a ponty, a tejfel, a hagyma, a sajt, és a fehér bor különleges íz világa igazi halcsemegét szolgál! Az Ő rác-ponty receptjét a következő jelentkezésben írom le!