A gombászás jópofa szabadtéri program, ám nem veszélytelen. Néhány szabály betartásával, megfelelő felkészüléssel biztonságosabbá tehetjük a gyűjtögetést, ezek közül a legfontosabb: a zsákmányt mindig vizsgáltassuk meg szakellenőrrel! Az intelem után jöhet a lényeg, a májusi gomba. Mutatunk 6 gombafajt, aminek most van szezonja.

Mintegy 3000 nagygomba él Magyarországon (ami szemmel felismerhető termőtestet növeszt), de a gombászáshoz nem kell valamennyit betéve tudni. A cél, hogy a gyűjtögetők felismerjék az ehető és a mérgező fajokat – egyikből sincs olyan nagyon sok. Nem szabad kizárólag a gombafelismerő alkalmazásokra hagyatkozni, mert bár ezek igen hasznos ezközök, a szakembert nem fogják helyettesíteni. Tanulmányozzuk a szakirodalmat, Kovács Gyula gomba-szakellenőr ezt, ezt, illetve ezt ajánlja.

Gombavizsgáló nélkül el se induljunk

Pontosabban anélkül, hogy egyeztettünk volna eggyel. A gombavizsgáló állomások nyitvatartása ritkán esik egybe a gombagyűjtéssel: a piaciak többsége szombaton korán zár, vasárnap pedig egyáltalán nincs nyitva. A cél, hogy ne a gombászás után kelljen „gyorsan valakit” keríteni, hanem legyen egy közvetlen elérhetőségünk. Tekintsük úgy, hogy ez is a felkészülés része.

A gombavizsgáló szakellenőrök elérhetőségei és országos térképe itt:

(Az elérhetőségekért kattints. A térkép készítése óta eltelt pár év, azóta változhattak az adatok.)

Milyen eszközökre lesz szükség?

Kényelmes ruhát és cipőt válasszunk, olyat, amiben kirándulásra, túrára is mennénk. A gombászáshoz hozzátartoznak a hosszú séták, hiszen a lelőhelyeket előbb fel kell kutatni – kezdőként nemigen haladhatunk célirányosan. Javasolt innivalót, telefont is vinni, segítség lehet továbbá egy térképes mobil applikáció, amivel nyomon tudjuk követni az útvonalunkat és bejelölhetjük a jó gombász helyeket.

Alapvető kellékek a kosár és a kés (snitzer). Fontos, hogy a kosár természetes anyagból készüljön, legjobb a fonott vesszőkosár. Ha nincs kéznél, akkor egy kartondoboz is megteszi, bár erre oda kell majd figyelni, mert átnedvesedhet és kiszakadhat gombától.

Soha ne használjunk nejlon szatyrot, zacskót vagy műanyag vödröt. Ezekben a gomba könnyen összetörik és felismerhetetlenné válik, befülled, ezáltal romlani kezd. Célszerű minden gombafajt külön kosárba gyűjteni, hogy a véletlenül leszedett mérgező ne szennyezze be az ehető példányokat. Ha erre nincs mód, akkor használjunk dobozt.

Mikor gyűjtsünk gombát és hogyan?

A legtöbb gombafaj megjelenését első sorban a nedvesség és a hőmérséklet határozza meg, gyakorlatilag szinte bármelyik évszakban gyűjthetünk étkezési gombát. Az igazi gombaszezon nyár végén és ősszel van, de több faj is csak egy bizonyos évszakban jelenik meg.

Mindig tartsuk be a természet- és környezetvédelmi rendelkezéseket, valamint az erdőkre vonatkozó előírásokat is. Alapszabály, hogy naponta személyenként legfeljebb 2 kg-ot gyűjthetünk, magánterületen engedély szükséges. Próbáljuk minél szakszerűbben gyűjteni a gombát, hogy ne okozzunk kárt a természetben. Erről részletesen a gombaszaki.hu-n olvashatunk.

Kizárólag olyan gombát gyűjtsünk étkezési célra, amit már jól ismerünk. Ne kóstoljuk meg és ne vegyük a szánkba a gyűjtött, nyers gombát. Amit nem tudunk beazonosítani, azt hagyjuk ott. Vegyük úgy, hogy minden, számunka ismeretlen példány mérgező. Eltaposni még a felismert mérgező gombákat sem szabad, hiszen ugyanúgy a természethez tartoznak.

Fontos néhány halálosan mérgező gombafaj biztos felismerése, ezeket szintén ne szedjük le. Pl. gyilkos galóca, fehér galóca, húsbarnás őzlábgomba, fenyves sisakgomba, kénsárga pókhálósgomba, mérges pókhálósgomba.

A legnépszerűbb gombászhelyek: Őrség, Kelet-Mecsek, Bakony, Pilis, Börzsöny, Mátra, Zempléni-hegység, Körös-Maros Nemzeti Park.

Májusi gomba – milyen ehető példányokat gyűjthetünk?

Ízletes csiperke (Agaricus bitorquis)

Kalap: 3-15 (20) cm átmérőjű, pogácsaszerű, majd ellaposodik, közepe kissé bemélyedhet, széle sokáig begöngyölt. Fehéres, krémszínű, felülete sima vagy kissé pikkelyes.

Lemezek: sűrűn és szabadon állók, fiatalon hússzínűek, végül feketésbarnák, élük fehéres, kissé csipkézett.

Tönk: 4-15 cm hosszú, 1-6 cm vastag, a tövénél kissé elvékonyodhat, fehéres, kettős, gyengén rozsdásodó gallérja van, az egyik lelógó, a másik felfelé álló, bocskorszerű, az általános burok maradványa.

Hús: kemény, igen vastag, fehér, kellemes „csiperkeszagú” és -ízű.

Előfordulás: áprilistól novemberig, bolygatott helyeken, parkokban, útszélen növő, gyakori faj.

Megjegyzés: összetéveszthető a mérgező karbolszagú csiperkével és az ehető sziki csiperkével.

Ízletes csiperke. Forrás, fotó: Demeter Gergő

Ízletes tőkegomba (Kuehneromyces mutabilis)

Kalap: 2-8 cm átmérőjű, domború, később kiterül, kissé púpos, nedvesen sárgásbarna, fahéjbarna, közepe világosabb sárgás, okkeres színű, szárazon mézsárgára fakul, felülete lecsupaszodó.

Lemezek: a tönkhöz nőttek, néha kissé lefutók, sűrűn állók, keskenyek, fiatalon okkersárgák, világosbarnák, később rozsdabarna színűek.

Tönk: 4-10 cm hosszú, 0,3-0,8 cm vastag, hengeres, görbe, idősebb korban üreges, sárgásbarna színű, hártyaszerű, múlékony barnás színű gallérja felett csupasz, alatta finom, elálló, barnás színű pikkelyekkel díszített.

Hús: a kalapban vékony, puha, törékeny, a tönkben keményebb, rostos-szálas, sötétebb színű, fűszeres illatú, jóízű.

Előfordulás: áprilistól októberig, főleg lombos fák tuskóin sokszor nagy csokrokban növő, nem ritka faj.

Megjegyzés: összetéveszthető a mérgező fenyves sisakgombával (Galerina marginata).

Ízletes tőkegomba. Forrás, fotó: Hörcsik Diána

Lila pereszke (Lepista nuda)

Kalap: 5-15 cm átmérőjű, domború, majd ellaposodik, széle fiatalon begöngyölt. Ibolya, ibolyásbarna, húsbarnás, idősödve többé-kevésbé kifakulhat okkerbarnásra. Felülete csupasz.

Lemezek: a tönkre foggal lefutók, ibolyásak, idővel lilásbarnásak, húsbarnásak.

Tönk: 5-10 (12) cm hosszú, 1,5 -3 cm vastag, többnyire bunkó alakú, ibolyaszínű, a tövén élénklilás micéliumbevonat is lehet, csúcsán fehéren deres, lefelé szálas.

Hús: vastag, a kalapban puha, a tönkben szálas, lilás, idősen lilásfehér, kellemes illatú, jóízű.

Előfordulás: szeptembertől decemberig (néha májusban is), lomb- és fenyőerdőben, sokszor folyásokban növő, gyakori faj.

Megjegyzés: a mérgező retekszagú kígyógombával, a nem ehető kék pókhálósgombával és az ehető lilatönkű pereszkével téveszthető össze.

Lila pereszke. Forrás, fotó: Hodobay Mária

Májusi pereszke (Calocybe gambosa)

Kalap: 4-15 cm átmérőjű, fiatalon félgömb alakú, majd kiterül, széle eleinte begöngyölt, majd többé-kevésbé hullámos lesz, krémszínű, világosokkeres, szürkésokker, felülete csupasz.

Lemezek: a tönkre foggal ránőnek, keskenyek, sűrűn állók, fehéresek, krémszínűek.

Tönk: 5-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag, bunkó alakú vagy lefelé vékonyodó, esetleg kissé hasas, a kalaphoz hasonló színű.

Hús: a kalapban vastag, rugalmas, a tönkben szálas, fehéres, krémszínű, erősen lisztszagú és -ízű.

Előfordulás: április közepétől június elejéig (néha ősszel is), lomberdőben, erdőszélén, réten növő, gyakori faj.

Megjegyzés: összetéveszthető a mérgező téglavörös susulykával és az ehető tejpereszkével.

Májusi pereszke. Forrás, fotó: Szilvásy Edit

Mezei szegfűgomba (Marasmius oreades)

Kalap: 2-5 cm, félgömb vagy kúp alakúból kiterülő, középen púpos; széle bordázott; felszíne sima, bőrszerű; színe nedvesen narancsokker, szárazon bőrszínű, higrofán.

Lemezek: ritkák, felkanyarodók, világos kalapszínűek, sok féllemezzel.

Tönk: 4-8 (10) x max 0,5 cm, hengeres, karcsú, erősen szíjas, felül kalapszínű, lefelé sötétedik, bázisa fehéresen molyhos.

Hús: fehéres, vékony, szíjas, jellegzetesen, erősen aromás szagú és ízű.

Termőhely és idő: mindenféle gyepen, réten, kertben májustól októberig, az alföldtől a hegyvidékig, helyenként seregesen.

Megjegyzés: Összetéveszthető más, erdőben élő szegfűgomba fajokkal.

Elkülönítő bélyegei:

  • szíjas tönk
  • termőhely
  • ritka lemezek sok féllemezzel
Mezei szegfűgomba. Forrás, fotó: Kaposvári László

Tövisaljagomba (Entoloma clypeatum)

Kalap: 3-13 cm átmérőjű, eleinte kúpos, majd kiterül, de a közepén púpos marad. Széle fiatalon aláhajló, majd hullámosan karéjossá válik, gyakran behasadozik. Szürkésbarnás, idővel szürkés bőrszínűre vagy piszkos okkeresre kifakul, felülete sugarasan szálas, száraz időben selymesen fénylő.

Lemezek: a tönkhöz nőttek vagy kis foggal lefutók, sűrűn állók, szélesek, eleinte fehéresek, majd rózsás-hússzínűek.

Tönk: 5-12 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag, hengeres, kissé bunkós vagy elvékonyodó, fehéres, gyakran szürkésbarnán, hosszan szálas.

Hús: a kalapban vékony, törékeny, a tönkben szálas, fehéres, lisztszagú és -ízű.

Előfordulás: áprilistól júniusig, erdőben, réten, kökény és galagonya alatt, kertben, kajszibarack- és szilvafa alatt növő, gyakori faj.

Megjegyzés: a mérgező zöldesszürke döggombával téveszthető össze, ezért júniusban már csak gyümölcsfák alatt gyűjtsük.

Tövisaljagomba. Forrás, fotó: Szűcs Béla

A gombák leírása: Miskolci Gombász Egyesület

Kapcsolódó

Legfrissebb

Tavasszal gyűjthető gyógynövények: áprilisban és májusban ezt a hatot keresd

A gyógynövényekkel sokféle (egyszerűbb) betegséget kezelhetünk, csillapíthatjuk a fájdalmat, nyugtathatjuk idegeket, ráadásul teljesen ingyen juthatunk hozzájuk. Hasznosak, könnyű beszerezni őket és a gyűjtögetés akár...

Mit tehetünk a darazsak ellen? 7 környezetbarát megoldás

Hamarabb jött a jó idő és sok helyen feltűntek már a darazsak. Bár hasznuk is van ezeknek az állatoknak, jó, ha felkészülünk. Mit tehetünk...

Első házasok támogatása: hogyan kell igényelni, milyen segítséget kaphatunk?

Az első alkalommal házasságot kötők számos kedvezményben részesülhetnek, főleg akkor, ha még a családalapításon is gondolkoznak. Az állami támogatások mellett egyes települések önkormányzatai is...