Csodaszerként árulják, de tényleg hatásos? Megnéztük, beválnak-e az izzadás elleni gyógyszerek és kezelések

Az izzadás nem ellenség, hanem a szervezet hőszabályozó folyamata. Teljesen természetes reakció, ha edzés közben, kánikulában vagy egy stresszes helyzetben (lámpaláz) elönt minket a víz. A gond ott kezdődik, amikor a rendszer túlreagál. Ajánlott-e ilyenkor a könnyebb utat választani és valamilyen izzadás elleni gyógyszer után nyúlni? Bizonyos típusú készítmények valóban hatásosak lehetnek, de ezeknek megvan az ára – nem csak anyagilag!

Mikortól számít a verejtékezés túlzottnak? A fokozott izzadás (hiperhidrózis) olyan, nagy mennyiségű verejtéktermeléssel járó állapot, amelyet nem indokol sem túlzott fizikai aktivitás, sem túlöltözöttség, sem pedig a környezet emelkedett hőmérséklete. Ha az izzadás látszólag minden ok nélkül jelentkezik (nyugalmi állapotban, hűvös szobában ülve is), vagy olyan mértékű, hogy zavarja a mindennapokat (pl. naponta többször kell pólót cserélni), illetve rendszeres az intenzív éjszakai izzadás, akkor gyanakodhatunk hiperhidrózisra. A fokozott izzadás lehet általános (generalizált), vagyis az egész testfelületre kiterjedő, és lokális, amikor csak a test egyes részein jelentkezik fokozott verejtékezés. Ezek jellemzően a hónalj, a tenyerek, a talpak, illetve a fej (arc).

Mi áll a fokozott izzadás hátterében?

Ha az izzadás nem a genetikának köszönhető, akkor az esetek többségében egy úgynevezett másodlagos hiperhidrózisról beszélünk, vagyis valamilyen alapbetegség tünetéről. A leggyakoribb kiváltó okok a következők lehetnek:

• Pajzsmirigy-túlműködés: Felpörgeti az anyagcserét, amitől a test folyamatosan túlmelegszik.
• Hormonális változások: A leggyakoribb a menopauza (klimax) alatti hőhullámok, de terhesség alatt is előfordulhat.
• Cukorbetegség: Az ingadozó vércukorszint (különösen a hipoglikémia, vagyis az alacsony vércukor) hirtelen, hideg verejtékezést válthat ki.
• Fertőzések: Krónikus vagy akut gyulladások, bakteriális vagy vírusos fertőzések (pl. tüdőgyulladás, TBC).
• Idegrendszeri és szorongásos zavarok: A pánikbetegség vagy a tartós stressz folyamatosan ébren tartja a „harcolj vagy menekülj” üzemmódot, ami izzadással jár.
• Daganatos megbetegedések: Ritkább, de bizonyos daganatok (pl. limfóma, leukémia) tipikus korai tünete a visszatérő, súlyos éjszakai izzadás.

Izzadás elleni gyógyszer: az internetes „csodaszerek” és a valóság

Nem mindegy, hogy gyógyszernek minősülő törzskönyvezett szerről, gyógyhatású készítményről vagy valamilyen bizonytalan eredetű tablettáról beszélünk. Három kategóriát érdemes elkülöníteni:

Léteznek megfizethető étrend-kiegészítők, ilyenek pl. a zsályatabletták vagy a különböző változókori panaszokra szedhető kapszulák. Ezek között vannak vény nélkül kapható, megbízható minőségű és magas hatóanyag-tartalmú termékek. Ha valakinek kifejezetten a menopauza okozza a panaszait, egy gyógynövényes komplex (pl. poloskavész, zsálya) valóban enyhítheti a tüneteket. Ugyanakkor, ha a háttérben pajzsmirigy probléma vagy cukorbetegség áll, akkor ezek az étrend-kiegészítők teljesen hatástalanok lesznek. Magyarán: pénzkidobás, ami ráadásul még a valódi diagnózist is elodázza.

Ott vannak még az azonnali, 100%-os gyógyulást ígérő, törtmagyar leírásokkal árusított csodaszerek (ezeknek a hirdetése jelenik meg egy-egy felugró ablakban böngészés közben). Ezek megvásárlása kockázatos: jó eséllyel placebo vagy csak nagyon kevés hatóanyagot tartalmaznak, rosszabb esetben ellenőrizetlen, akár káros összetevők felhasználásával készülnek. Ne dőljünk be nekik!

A valódi gyógyszert orvostól kapjuk, vényre, alapos kivizsgálás után. Ezek klinikailag igazolt izzadásgátló gyógyszerek, többnyire ún. antikolinergikumok. Mivel az ilyen típusú készítmények nemcsak a verejtékmirigyekre, hanem az egész testre hatással vannak, alkalmazásuk komoly mellékhatásokkal járhat: brutális szájszárazságot, homályos látást vagy székrekedést okozhatnak. Emiatt hosszú távon egyáltalán nem ideális a szedésük – kivéve, ha az orvos a kockázatokat mérlegelve másképp dönt, vagy ha a beteg azon szerencsés kevesek közé tartozik, akiknél nem jelentkeznek a mellékhatások.

Kérdésed maradt? Fordulj ügyfélszolgálatunkhoz, kollégáink 2 munkanapon belül, ingyen válaszolnak.

Helyi kezelések

Ha a gyógyszeres kezelés nem jöhet szóba, az orvos egyéb helyi kezeléseket, pl. iontoforézist vagy botox-injekciót is javasolhat. Az iontoforézis egy olyan eljárás, amely enyhe elektromos áramot használ az izzadás csökkentésére – különösen a tenyereken és a talpakon. Bár a gyógyászatban és a fizioterápiában elterjedt módszer arra is, hogy gyógyszereket (például fájdalomcsillapítókat) juttassanak be vele a bőr mélyebb rétegeibe, a túlzott verejtékezés kezelésekor egy speciális vizes fürdőként alkalmazzák. Az áram és a vízben található ásványi anyagok kölcsönhatása ugyanis képes átmenetileg lefékezni a verejtékmirigyek túlműködését.

A hónaljba fecskendezett botoxról már korábban is írtunk: a botox egyszerűen kikapcsolja azt a jelet, amit az idegrendszer küld a verejtékmirigyeknek, hogy kezdjenek el izzadni. A bolti izzadásgátlókkal ellentétben a hónalj botox nem tömíti el a pórusokat, hanem magát az izzadás folyamatát állítja le az adott területen.