Dübörög a gombaszezon: ezeket bátran gyűjtheted

Az igazi gombaszezon nyár végén és ősszel van, de gyakorlatilag bármelyik évszakban találhatunk ízletes, gyűjteni való példányt. Mit keressünk most? Mutatjuk a leggyakoribb ehető gombákat, amelyekkel szeptemberben találkozhatnak a természetjárók.

Mintegy 3000 nagygomba él Magyarországon, de nem kell ismernünk valamennyit. Elegendő, ha be tudjuk azonosítani az ehető és mérgező fajokat – egyikből sincs olyan nagyon rengeteg. A gombászás jó program, viszont egyáltalán nem veszélytelen. Megvannak a maga szabályai, amiket saját érdekünkben (és persze másokéban is) be kell tartanunk.

A gombagyűjtés szabályai

• Mindig kosarat, és sohasem nylonzacskót használunk. A gombák termőtestei a műanyagzacskóban befüllednek, ezáltal könnyen romlanak, továbbá összetörhetnek, és felismerhetetlenné válhatnak.
• Csak olyan gombát gyűjtsünk, amelyeket már ismerünk. A mérgező vagy étkezésre alkalmatlan gombákat hagyjuk békén.
• Gyűjtsünk szakszerűen: a gomba termőtestét gondosan válasszuk el a talajtól (vagy más aljzattól), csavarjuk ki a tönkjét, egyidejűleg fedjük be a keletkezett mélyedést avarral, hogy a szabaddá vált egészséges micéliumok ki ne száradjanak.
• A begyűjtött gombákat legcélszerűbb már az erdőben a rátapadó talajtól, levelektől stb. megtisztítani. Arra vigyázzunk, hogy különleges ismertetőjegyeiket (pl.tönk töve, bocskora, burokmaradványa) ne távolítsuk el.
• Csakis ép gombát szedjünk, az öreg, kukacos, rágott, penészes példányok maradjanak csak az erődben.
• Az ismeretlen gombákat határozásra csupán 2-3 példányban gyűjtsük.
• A gombák is, más élőlényekhez hasonlóan veszélyeztetettek és bizonyos védelmet érdemelnek. Ezért ajánlatos csak a leggyakoribb ehető fajokat gyűjteni.
• Aki nem vizsgázott gombaszakértő, az soha ne készítsen el úgy gombás ételt, hogy előtte a gombákat nem ellenőriztette.
• A galambgombákon, vargányákon, az ízletes rizikén és a nagy őzlábgombán kívül (természetesen csak ha ezeket is nagyon jól ismerjük), sohase ízlelgessünk, kóstolgassunk nyersen gombát! Csupán egyetlen kóstolási próba is súlyos mérgezéshez, a gyilkos galócánál halálhoz vezethet.

Kis segítség, a gombavizsgáló szakellenőrök elérhetőségei és országos térképe itt:

És akkor jöjjenek a gombák!

Leggyakoribb ehető gombák ősszel

A gombák leírása és a képek a Miskolci Gombász Egyesülettől származnak. Rengeteg hasznos információt olvashatunk a weboldalukon, többek között azt is, hogy melyik hónapban milyen gombát gyűjthetünk. Ajánljuk még a Magyar Gomba barátok Facebook-csoportot, illetve a Magyar Mikológiai Társaság oldalát.

Ehető gombák képekkel

Fehér tarlógomba – Leucoagaricus leucothites

Kalap: 5-10 (15) cm átmérőjű, kezdetben selymes, nemezes közepű, félgömbölyű, a hófehér csiperkékre emlékeztet. Gyorsan kiterül, ekkor már teljesen sima, legfeljebb közepe szürkés, vagy enyhén krémszínű. Erős napon vagy gyors időjárás változás során pikkelyesen, táblásan felrepedezhet.

Lemezek: sűrű, hófehér lemezeikkel különböznek a csiperkéktől, mert még az öreg példányok lemezei sem sötétülnek, mint a csiperkéké, legfeljebb halvány krémszínűek vagy szürkés fakórózsaszínűek lesznek.

Tönk: 5-12 cm hosszú, 0,6-1,5 cm vastag, fehér, lefelé vastagszik, alja szinte gumós lehet, belül üreges. Vékony gallérja könnyen letörik, múlékony.

Hús: hófehér, színét nem változtatja, kellemes enyhe illata van, fiatalon ízletes, ehető.

Étkezési érték: ehető. (!!!)

Előfordulás: májustól novemberig terem, réteken, legelőkön éppoly gyakori, mint a parkok, kertek művelt pázsitjában. Ősz végén a learatott gabonaföldeken is láthatjuk.

Megjegyzés: minden gyűjtött példányt ellenőriztessük gombaszakértővel, mielőtt elkészítenénk, mert könnyen összetéveszthető a halálosan mérgező fehér galócával, különösen akkor, ha a galóca bocskora begyűjtéskor a talajban marad.

Ízletes rizike – Lactarius deliciosus

Kalap: 4-8(11) cm, domborúból kiterülő, de széle fiatalon is enyhén bemélyedő, széle sokáig begöngyölt, majd aláhajló. Felszíne síkos, sima, színe lazacszín és narancsbarnás, sokszor körkörös zónákkal a kalap szélén. A kalap közepe sötétebb, apró foltokkal, lehet rajta kisebb-nagyobb mértékű zöldes vagy zöldesszürkés elszíneződés, főleg a sértett helyeken.

Lemezek: sűrűk, lefutók, lazacszínűek, élük világosabb, lehet zöldes vagy zöldesszürke elszíneződés a sértett helyeken.

Tönk: 3-6 cm hosszú, 1,5-2,5(3) cm vastag, hengeres, sima, lazacszínű, a felszínén sok különböző méretű, sötétebb gödörkével, lehet rajta zöldes elszíneződés, üreges.

Hús: kemény, fehéres, de a lemezek fölött és a tönk felszíne felé narancsszínű, lassan barnás-narancsra változik, majd több óra után szürkészöldre. Tej narancsvörös, íze kellemes, édeskés.

Termőhely és idő: kéttűs fenyők alatt fenyvesekben és elegyes erdőkben, augusztustól novemberig terem.

Étkezési érték: ehető, ízletes csemegegomba, a rizikék legízletesebb faja.

Megjegyzés: összetéveszthető a rizikék csoportjának (Dapetes) többi tagjával, melyek mindegyike hasonló színű, a tejük is.

Elkülönítő bélyegei:

• gödörkés tönk
• narancsvörös, nem változó tej
• kéttűs fenyőkhöz való kötöttség

Ízletes tőkegomba – Kuehneromyces mutabilis

Kalap: 2-8 cm átmérőjű, domború, később kiterül, kissé púpos, nedvesen sárgásbarna, fahéjbarna, közepe világosabb sárgás, okkeres színű, szárazon mézsárgára fakul, felülete lecsupaszodó.

Lemezek: a tönkhöz nőttek, néha kissé lefutók, sűrűn állók, keskenyek, fiatalon okkersárgák, világosbarnák, később rozsdabarna színűek.

Tönk: 4-10 cm hosszú, 0,3-0,8 cm vastag, hengeres, görbe, idősebb korban üreges, sárgásbarna színű, hártyaszerű, múlékony barnás színű gallérja felett csupasz, alatta finom, elálló, barnás színű pikkelyekkel díszített.

Hús: a kalapban vékony, puha, törékeny, a tönkben keményebb, rostos-szálas, sötétebb színű, fűszeres illatú, jóízű.

Előfordulás: áprilistól októberig, főleg lombos fák tuskóin sokszor nagy csokrokban növő, nem ritka faj.

Étkezési érték: ehető.

Megjegyzés: összetéveszthető a mérgező fenyves sisakgombával (Galerina marginata)

Ízletes vargánya – Boletus edulis

Kalap: 5-25 (40) cm átmérőjű, kezdetben gömb alakú, majd kiterül, világos sötétbarna, gyakran foltos, felülete sima vagy kissé ráncos, nedvesen és öreg állapotban tapadós, ragadós.

Csöves rész: fiatalon szűk pórusú, a kalap húsáról könnyen lefejthető, eleinte fehér, majd zöldessárga, végül olívzöldes.

Tönk: 3-30 cm hosszú, 2,5-6 cm vastag, változatos alakú, a hengerestől a hasas formáig, fehéres, világosbarna, a tönk felső részén fehéres színű, hálózatos erezet látható.

Hús: vastag, eleinte kemény, idővel megpuhul, fehér, nem színeződő, a kalapbőr alatt rózsás-, húsbarna lehet, kellemes illatú, dióízű.

Előfordulás: júniustól októberig, csak savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj.

Étkezési érték: ehető. Jól szárítható.

Megjegyzés: hasonlít hozzá a mérgező farkastinóru, kesernyés tinóru, a nem ehető epeízű tinóru és az ehető barna tinóru.

Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades

Kalap: 2-5 cm, félgömb vagy kúp alakúból kiterülő, középen púpos; széle bordázott; felszíne sima, bőrszerű; színe nedvesen narancsokker, szárazon bőrszínű, higrofán.

Lemezek: ritkák, felkanyarodók, világos kalapszínűek, sok féllemezzel.

Tönk: 4-8 (10) x max 0,5 cm, hengeres, karcsú, erősen szíjas, felül kalapszínű, lefelé sötétedik, bázisa fehéresen molyhos.

Hús: fehéres, vékony, szíjas, jellegzetesen, erősen aromás szagú és ízű.

Termőhely és idő: mindenféle gyepen, réten, kertben májustól októberig, az alföldtől a hegyvidékig, helyenként seregesen.

Étkezési érték: ízletes csemegegomba.

Megjegyzés: Összetéveszthető más, erdőben élő szegfűgomba fajokkal.

Elkülönítő bélyegei:

• szíjas tönk
• termőhely
• ritka lemezek sok féllemezzel.

Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera

Kalap: 10-30 cm széles, halványbarnás, felülete pikkelyekkel borított..

Lemezek: fehérek, idősödve krémszínűek, szélesek, sűrűk, a tönk előtt gyűrűbe összenőttek.

Tönk: kígyóbőrszerűen mintázott, alja gumós, gyűrűszerű gallérja vastag, kettős szélű.

Hús: a kalapban vattaszerű, mogyoróillatú és -ízű.

Termőhely és idő: V-XI; erdőszélen, tisztásokon, mezőkön, hazánkban gyakori.

Étkezési érték: ehető, kiváló ízű gomba, legjobb rántva. A rostos, kemény tönköt ne használjuk fel. A kiterült kalapokat lehetőleg még a szedés napján készítsük el, mert tárolva gyorsan romlanak. (!!!)

Hasonló fajok: piruló őzlábgomba, karcsú őzlábgomba, tüskés őzlábgomba.

Megjegyzés: a zárt kalapú, fiatal példányok jellegzetesen dobverő formájúak, kiterülve esernyőre hasonlítanak.

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

Kalap: 3-10 cm átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodik, végül tölcséressé válik. Széle kezdetben begöngyölt, később hullámos lesz, felülete gyakran kissé egyenetlen. Élénksárga, világossárga, idősebb korban kifakulhat.

Termőréteg: mélyen a tönkre lefutó, eres, ráncos vagy lemezszerűen erezett, sokszor villásan elágazó.

A kalaphoz hasonló színű.

Tönk: 3-8 cm hosszú, 0,8-1,5 cm vastag, tömör, lefelé elkeskenyedő, a kalapnál kissé világosabb színű.

Hús: vastag, tömör, fehéres, a kalapbőr alatt világossárga, jellegzetesen gyümölcsillatú, nyersen kissé csípős utóízű.

Előfordulás: júniustól novemberig, főleg savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj.

Étkezési érték: kiváló, ehető gomba.

Megjegyzés: az ehető halvány rókagombával, a mérgező világító tölcsérgombával, mérges pókhálósgombával, a nem ehető rozsdasárga tőkegombával és az ehető sárga gerebennel téveszthető össze.

Téli fülőke – Flammulina velutipes

Kalap: 2-10 cm átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodik, idősen széle gyakran hullámos. Élénksárga, okkersárga, közepe gyakran sötétebb, rozsdabarnás színű. Felülete ragadós, csupasz.

Lemezek: a tönkhöz nőttek, szélesek, krémszínűek, halványsárgák.

Tönk: 3-10 cm hosszú, 3-0,5 cm vastag, lefelé elvékonyodó, kissé gyökerező, csoportos, csövesedő, felül sárgás, lefelé barnás, a tövénél feketésbarnás, felülete bársonyos.

Hús: a kalapban vékony, rugalmas, a tönkben rostos, szívós, fehér vagy halványsárgás, szaga heringre, halra emlékeztet, mely főzés hatására eltűnik.

Előfordulás: szeptembertől áprilisig, erdőkben és kertekben, különböző lombos fák törzsén, tövén, ágain, korhadó fatuskón növő, gyakori faj.

Étkezési érték: jóízű, ehető gomba, de csak a kalapja.

Megjegyzés: összetéveszthető a mérgező sárga kénvirággombával. A Távol-Keleten rákellenes hatása miatt termesztik. Fehér színű változata is létezik.

Varashátú galambgomba – Russula virescens

Kalap: 5-15cm, szögletes alakúból domborún át kiterülő, közepe mindig bemélyedő; széle aláhajló, bordázott; felszíne száraz, hamar apró részekre repedező először a szélén; színe először fehéressárga, de hamar zöld, olívzöld, smaragdzöld, kékeszöld, általában a közepe feketés.

Lemezek: krémszínűek, sűrűk, törékenyek, tönkhöz nőttek, féllemez alig van, öregen okkeresen foltosodnak.

Tönk: 3-7 x max. 4 cm, vaskos, hengeres vagy hasas, üregesedő, fehér, hosszant ráncolt, öregen barnásan foltosodik.

Hús: fehér, kemény, öregen puhul, elvágva okkeresen foltosodhat, kellemes diószerű ízű és szagú.

Termőhely és idő: lomberdőkben, júniustól szeptemberig, elterjedt, helyenként gyakori.

Étkezési érték: ehető, ízletes.

Megjegyzések: A Russula cutefracta fajjal téveszthető össze, mely csak a szélén repedezik és mindig van barna szín a kalapján.

Elkülönítő bélyegei:

• sűrű, foltosodó lemezek
• nem csípős, dióízű hús
• zöld szín a kalapon
• lombos élőhely
• jellegzetesen berepedező kalap.