A gyermeki fejlődés útjai rendkívül sokfélék lehetnek, ezért egyénenként jelentősen eltérhetnek. Azonban az egyedi mintázatokat összevetve rá kell jönnünk, hogy mégis felállíthatóak bizonyos standardok és normák, amelyek segítségünkre lehetnek a gyermek értelmi fejlettségének és érzelmi stabilitásának a feltárásában. Így van ez a gyermekrajzok esetében is. Minden fejlődési út mögött van egy sajátos történet, aminek ismerete – a probléma meghatározásának tükrében – nélkülözhetetlen. A probléma diagnosztizálását azonban mégiscsak bízzuk szakemberre. A gyermekrajzok fontos szerepet töltenek be a diagnosztikában, hiszen az önkifejezés legáltalánosabb formájának tekinthetőek. Miben segíthet a gyermekrajzok elemzése? A rajz – mint a gyermeki élményfeldolgozás fontos eszköze – fontos információforrásként szolgálhat a szülő számára is a gyermek érzelmi állapotáról, kognitív fejlettségéről.
A rajzkészség fejlődése és szerepe a gyermek életében
A rajz nem csak az élményfeldolgozásban játszik fontos szerepet, hanem a feszültség levezetésében és az íráskészség előkészítésében is. A rajzolás az élet kezdeti szakaszán leginkább a kognitív és az izomfejlődést szolgálja. Erősíti a kicsi kézizomzatát és ízületeit, a finommotoros készséget fejleszti, és segít összehangolni a szem-kéz koordinációját.
Az első firkák még nem az alkotásról szólnak, hanem sokkal inkább a mozgás öröméről. A firkakorszaknak nevezett időszak kb. a gyermek 4-5 éves koráig tart. A firkakorszak végét (kb. 3 éves kortól) már presematikus (képalkotó) időszaknak nevezik, ugyanis ekkor már megjelennek az első tudatos formák és szimbólumok. Ilyen az ember feje (kör alak) és a belőle kiálló végtagok. A papíron hagyott lenyomatokat ebben az időszakban már jellemzően többségében megnevezik, de a jelentés még sokszor lehet önkényes. Majd kompozíciós próbálkozások is történnek. De az elemek még nem érnek össze, más irányban vannak, az ábrázolt tárgyak és dolgok átlátszóak és aránytalanok. Az ábrázoló tevékenység érzelmileg és hangulatilag vezérelt.
A sematikus kort (kb. 6. életévtől) a valósághű ábrázolás jellemzi. A színekkel és a díszítéssel tesznek hangsúlyossá érzelmileg meghatározó elemeket. A gyermek tehát nem látvány alapján alkot, hanem a saját kis belső világát veti papírra. A képi, kognitív reprezentációi vetülnek ki. Ez hívják képzeletvezérlésű ábrázolásnak. Így a gyermek rajzát az intellektuális realizmus jellemzi. Azt adja vissza papíron, amit tud az egyes dolgokról, és amit érez velük kapcsolatban. A 8. életévtől egyre erősödik a realizmusra való törekvés. A formák megjelenítése (hogy minél valósághűbb legyen) egyre fontosabbá válik. Kb. 12 éves kor körül áll be az az időszak, amikor már arra törekszenek, hogy a lehető legkisebb mértékben legyen képzeletvezérelt az alkotás. A cél a körülöttük lévő világ minél valósághűbb megjelenítése – látvány alapján. Épp emiatt a serdülőkor hajnalán sokan elfordulnak a rajzolástól, mert nem érzik elég jónak magukat, és félnek belevágni a rajzkészségeik további fejlesztésébe.
Gyerekrajzok elemzése: mit tudhatunk meg a „firkákból”?
Mivel a kisgyermek fejlődésében kitüntetett szerepe van a rajzolásnak, ezért a szülőnek a erősen ajánlott ezt támogatnia. A gyermekrajzokat a pszichológiai diagnosztikában széleskörűen alkalmazzák, így nem egy eltévedt gondolat, hogy akár a szülő is észrevehet rajtuk bizonyos jeleket. Most olyan gyermekrajz jellegzetességeket mutatunk be, amelyekből a szülő is vonhat le következtetéseket.
Ám fontos hangsúlyoznunk, hogy a gyermekrajz a pszichológiai diagnosztikában sem elegendő önmagában messzemenő következtetések levonására. Általában kiegészül a szülővel a gyerekről folytatott beszélgetéssel, pszichológiai tesztekkel stb. Így ha a szülő szemléli gyermeke rajzát, szintén nagyon fontos, hogy figyelembe vegye a rajz keletkezésének kontextusát (az egész alkotófolyamatot). A gyermek rajzaiban történő kiugró eltérésekre érdemes lehet még odafigyelni, hiszen ezek a gyermek körülményeinek a változására világíthatnak rá.
Térhasználat
Ha az alakok a lap bal oldalára vannak sűrítve, akkor azzal a gyermek az anyához és a múlthoz való kötöttségét fejezi ki, ha pedig a jobbra, akkor az apához és a jövőhöz. Harmóniát sugall, ha a gyermek az egész lapot kitölti.
Méret és távolság
Minél nagyobb egy alak, annál dominánsabb lehet a gyermek életében. Így ha pl. egy gyermek édesapja külföldön dolgozik és emiatt kevesebb időt töltenek együtt, az valószínűleg a rajzon is jelentkezni fog. Mégpedig olyan formában, hogy az apa kisebb méretben lesz ábrázolva a másik szülőhöz képest. Sok gyermek magát ábrázolja a legnagyobbnak. Ez nem önzőségre vagy hiúságra, inkább magabiztosságra és magas önbecsülésre utal. A távolság is megbízható jelölő szokott lenni.
Egy családrajzon ha az alakok együtt vannak (szorosan egymás mellett állnak), akkor a gyermek biztonságot és érzelmi közösséget érezhet családtagjaival. Ha valaki távolabb áll, akkor feltételezhetően érzelmileg is távolabb van a gyerektől. A gyermek, ha magát egészen kicsiként jeleníti meg és távol a szüleitől, akkor az utalhat rendezetlen családi környezetre és kirekesztettségre. Nem elég azonban csupán a rajzot megfigyelni, alkotás közben érdemes megkérdezni a gyermeket, hogy mit miért rajzol, illetve hogyan képzel el.
Családtagok arckifejezése, részletgazdagság
A családtagok arckifejezéseivel a gyermek arról árulkodik, hogy az egyes családtagok általában milyen hangulatban vannak és hogyan viselkednek a gyermekkel együtt töltött idő során.
A ruházat és a sok testi részlet ábrázolása a gyermek vizuális és motoros képességeiről ad lenyomatot. Ezeket a gyermek életkori sajátosságainak megfelelően kell értékelni. Az eltérő ruházat ábrázolása nemeknél a nemi különbségek felismerésének képességéről adhat tanúbizonyságot.
