Magatartási problémák és kezelésük az óvodai csoportokban: mit tehet a szülő, ha „gond van a gyerekkel”?

Előfordulhat, hogy kisgyermekünk viselkedésével kapcsolatban probléma merül fel az óvodában. Nem fogad szót az óvodapedagógusnak, magatartásával akadályozza az óvónőt és csoporttársait a mindennapi feladatok elvégzésében. Esetenként agresszívebb megnyilvánulásai vannak. Mit lehet tudni a magatartási problémákról, és milyen eszközeink vannak a kezelésükre az óvodai csoportokban?

Problémás a gyerekem az óvodában, magatartászavara van?

A közbeszédben a magatartási problémákat gyakran veszik egy kalap alá a magatartászavarokkal. Ez önmagában nemcsak téves besorolás, hanem kifejezetten káros is lehet az efféle címkézés a gyermek számára hosszútávon.

A magatartászavar ugyanis egy olyan – a gyermek fejlődésének több területét befolyásoló – komplex viselkedési forma, melynek tünetei legalább hat hónapig szükséges, hogy jelen legyenek a gyermek életében. Továbbá a magatartászavar diagnosztizáláshoz a gyermek olyan tüneteket kell, hogy mutasson, melyek az alábbi három csoportba sorolhatók:

• hagyományos feladathelyzetekhez való gyenge alkalmazkodás, teljesítményromlás
• érzelmi és indulatkezelési problémák, mint például durva bánásmód tárgyakkal és állatokkal, szélsőséges mértékű érzelmi reakciók, közösséggel való szembehelyezkedés stb.
• agresszivitás, dacosság, az intézményi normák és szabályok elutasítása stb.

A hangsúly a probléma jelenlétének tartósságán van. Ugyanis minél régebbi egy bizonyos probléma, annál nagyobb az esélye a magatartászavar fennállásának. Viszont ez sincs szükségszerűen így. Mindenképp érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen környezetben jelentkezik a probléma (családon, intézményen, vagy „gyermeken” belül), és kinek/minek jelenti a legnagyobb nehézséget.

Köznevelési intézményekben gyakran olyan viselkedésegyütteseket is magatartászavarnak bélyegeznek, amelyeknek valójában egészen más az eredőjük. Ez nem meglepő, hiszen ezeken a helyeken a pedagógusoknak gyakran nincs kapacitása egyénileg foglalkozni a gyermekekkel. A tünetek mögött szükségszerűen állhat eltérő vagy visszamaradott fejlődési ív, életkori sajátosság (pl. dackorszak), nagyhatású történés vagy esemény (válás, haláleset a családban stb.).

Mi a teendő: a magatartási problémák kezelése

Az óvodai csoportban felmerülő magatartási problémák kezelése érdekében a szülőnek először mindenképp érdemes az óvodapedagógussal konzultálnia. Bátran állítható, hogy a problémák felmerülésének és megoldásának a kulcsa jellemzően a szülők kezében van, ennek ellenére a hatékony együttműködés az óvodapedagógus és a szülők között elősegítheti a probléma mihamarabbi megszüntetését. A szülők értékes információforrásként szolgálhatnak a pedagógus számára a gyermek otthoni viselkedésével és a háttérben húzódó családi történésekkel kapcsolatban. Ez segítséget nyújthat a gyermek óvodai „kezelésében”. Az 500 fős vagy afeletti intézmények esetében kötelező óvodapszichológus alkalmazása is. A gyermek óvodai környezetében történő megfigyelés pszichológus által szintén hasznos információként szolgálhat a szülők számára.

A kialakított intézményi megoldási stratégia hatékonyságát növeli, ha a szülők otthon is alkalmazzák az óvodapedagógus vagy óvodapszichológus által javasolt eszközöket és viselkedésmódokat. A két fél kölcsönös befolyásolása és együttműködése, valamint a feltétel nélküli empátia és elfogadás alkalmazása teszi lehetővé a társas problémák kezelését és feloldását. A szülő számára magatartási problémákat jelző értékű lehet, ha a gyermeke: önkárosító viselkedést mutat (csipkedi, vagdossa magát), környezetét rongálja és rombolja, valamint viselkedése deviánssá kezd válni. Ha közös erőfeszítéssel képtelenek vagyunk a fennálló helyzeten javítani, akkor érdemes a helyi pedagógiai szakszolgálat terápiás segítségét igénybe venni.