Saját autó munkára? Így számolható el a gépkocsi költségtérítés egyszerűen
A gépkocsi költségtérítés adminisztrációja lényegesen egyszerűbb, mint gondolnánk, ha pontosan ismerjük a jogszabályi kereteket és a NAV aktuális iránymutatásait.
Sokan használják saját gépjárművüket hivatali célokra, de a bonyolultnak tűnő adózási szabályok miatt gyakran inkább lemondanak a nekik járó juttatásokról. Pedig ennek nem kellene így lennie.
Hivatali utak egyszerűen: a kiküldetési rendelvény előnyei
Azoknak a munkavállalóknak, akik nem hivatásszerűen vezetnek, hanem alapvetően szellemi vagy egyéb nem autós munkakörben dolgoznak – például egy tárgyalásra, ügyféllátogatásra vagy szakmai képzésre utaznak esetenként -, a kiküldetési rendelvény jelenti a legpraktikusabb megoldást. Ez a bizonylat lehetővé teszi, hogy a munkáltató vagy a kifizető adómentesen és jogszerűen térítse meg a felmerült kiadásokat.
Az elszámolás módszertana rendkívül letisztult, két tétel összegéből áll: az alapját egyrészt a kormányrendeletben rögzített üzemanyag-alapfogyasztási norma és a NAV által havonta közzétett üzemanyagár alapján kiszámított üzemanyag-költség adja, másrészt ehhez adódik hozzá a megtett kilométerek után járó, fix 15 forintos általános normaköltség. Ez utóbbi hivatott fedezni a jármű általános fenntartási, javítási és felújítási kiadásait.
Ezzel a módszerrel teljesen és legálisan kiváltható a benzinkutas számlák nehézkes gyűjtögetése, és ami a legfontosabb: nem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettség sem. Létezik alternatívaként az útnyilvántartás vezetése is, ám az lényegesen nagyobb adminisztrációs terhet ró mind a dolgozóra, mind a könyvelésre.
Külön szabályok a kormány mögött dolgozóknak
Taxisok, fuvarosok és futárok esetében eléggé más a helyzet. Alapvetően más megközelítést és szabályrendszert igényelnek azok a szakmák, amelyekben a gépjármű maga a központi munkaeszköz, és a jövedelemszerzés közvetlenül a vezetéshez kapcsolódik.
A taxisok számára az egyik legnagyobb könnyítést az jelenti, hogy a jogszabály értelmében a hivatalos személytaxi-szolgáltatásra használt gépkocsik teljesen és alanyi jogon mentesülnek a cégautóadó alól. Az üzemeltetési és fenntartási kiadásokat ők tételes elszámolással (számlák alapján) vagy egyéni vállalkozóként a rendkívül népszerű átalányadózás keretein belül számolhatják el, igazodva a speciális ágazati szabályokhoz.
A fuvarosok és árufuvarozók esetében a gépjármű hatósági besorolása a mérvadó. Amennyiben a szállítás közúti tehergépkocsival történik, az eleve kívül esik a cégautóadó hatályán. Náluk az üzemanyag-fogyasztás mellett a jármű beszerzési értékének amortizációja (értékcsökkenése) is jelentős költségmódosító tényezőként számolható el a vállalkozásban, emellett szigorú menetlevél-vezetési kötelezettség terheli őket.
A futárok helyzete némileg összetettebb, különösen, ha saját tulajdonú személygépkocsival végzik a napi kézbesítést. Az intenzív városi használat és a magas futásteljesítmény miatt számukra a tételes költségelszámolás gyakran kifizetődőbb, viszont ebben az esetben számolniuk kell a cégautóadó megfizetésével is. Ez alól természetesen mentesülnek, ha a kiszállítást nem személyautóval, hanem robogóval, kerékpárral vagy kisteherautóval végzik.
Akár eseti hivatali útról, akár professzionális, mindennapi fuvarozásról van tehát szó, a tiszta és adóoptimális elszámolás alapja a precíz, naprakész alapdokumentáció vezetése.



