Üdülési jog: csak kétszer örülünk neki, amikor megszerezzük, és amikor megszabadulunk tőle

Néhány évvel ezelőtt kaptam egy hosszú levelet, amiben egy kétségbeesett hölgy leírta annak történetét, hogy hogyan lett egy egyszer megvásárolt üdülési jogából négy, azt hittem ilyen nem létezhet. Ma már tudom, hogy sajnos simán… Vannak olyan helyzetek, amelyek kapcsán kétszer örülünk: először amikor megszereztük, másodszor amikor megszabadultunk tőle. Rengeteg ember számára tipikusan ilyen a timeshare – magyarul üdülési jog.

Az üdülési jog nem más, mint egy üdülőhasználati szerződés, amelyet lehet hazai illetve más országban lévő szállásokra kötni, meghatározott időre, tipikusan 10, 20, 30 de akár 90 évre. Eredetileg arra találták ki, hogy az emberek kedvező áron, hosszú távon biztosítsák maguknak a nyaralás lehetőségét a tulajdonosi terhek nélkül. Ennek alapján minden év meghatározott időszakára timeshare jogot vásárolt illető, és használja az adott ingatlant. Ez egyébként lehet szállodai szoba, apartman, de lehet lakókocsi, sőt még hajó is.

Bár első blikkre ragyogó és megfizethető lehetőségnek tűnik, azonban tény hogy végeredményben olcsónak egyáltalán nem nevezhető üdülési forma. Sokan rájöttek már erre, miután beleszálltak, de kiszállni sokkal nehezebb, sőt sok esetben szinte lehetetlen, ezért mielőtt valaki aláír egy ilyen szerződést, jobb, ha tisztában van minden körülménnyel.

Fogyasztóvédelmi kérdésekben fordulhatsz a Hóvége ügyfélszolgálatához is, két munkanapon belül válaszolunk.

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy ezt értékesítők sokszor nem tájékoztatták az érdeklődőket teljeskörűen, elhallgattak olyan fontos információkat, amelyek alapvetően befolyásolhatták volna az emberek döntését. A promóciós rendezvényeken jellemzően egy megnyerő modorú, jó rábeszélő képességgel rendelkező üzletkötők festik rózsaszínre a valóságot. S ki ne csábult volna el, ha azt hallja, hogy az üdülési jog örökölhető, könnyen tovább értékesíthető, sokkal olcsóbb, mint egy nyaralót venni,- fenntartani és karbantartani, utána évente kifizetni az építményadót – befektetésként pedig értéknövekedést hoz, s bármikor egyszerűen lemondható.

Na, ezek közül így egyik sem állja meg a helyét. Tévhit, például, hogy az üdülőhasználati jog egy nyereséggel kecsegtető befektetési forma, – hiába is állítják a rendezvényeiken. A jogszabály ugyanis egyértelműen kimondja, hogy „a szállás időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződés” nem forgalmazható befektetésként! S ezt ma már nagyon sokan a bőrükön is megtapasztalhatták. A valóság ezzel szemben gyakran az, hogy az üdülési jog eladhatatlan, piaci értéke nincs, a szerződésből pedig rendkívül nehéz költséges vagy lehetetlen kilépni.

A tapasztalatok szerint viszont az értékesítő cég nem egyezik bele az eladásába. Mivel napjainkban már azért széles körben ismert ennek a formának az összes hátulütője, alig-alig van kereslet iránta, ezért azok eladása szinte lehetetlen. De sajnos ettől sem jönnek zavarba az értékesítők, egy újabb veszélyes trükköt alkalmaznak: azt állítva, hogy milyen jól jár a timesharetől szabadulni akaró kuncsaft, hogy a meglévő üdülési joga helyett egy másik, drágább üdülési jogot vesz, mert ezt majd könnyebb lesz értékesíteni! A régire meg majd ők találnak vevőt, egyszer majd…

Sajnos sokan bedőltek már ennek is, így fordulhat elő, hogy van, akinek már kettő-három, de akár több ilyenje is van.

A szerző Törtei-Takács Kriszta fogyasztóvédelmi szakújságíró, a Facsipesz című rádióműsor szerkesztő-házigazdája.