”A szabál az szabál! A szabál az embert zabál…” – karcolatok a pécsi IC-ről
Hideg vasárnap délután a pécsi pályaudvaron óriási tömeg várja, hogy felszállhasson az IC-re. Budapestre visszatérő diákok sokasága, nyugdíjasok, másnap munkába menők. Néhány üresen maradt hely jelzi, hogy még a Dombóváron vagy Sárbogárdon felszállóknak is lesz helye.
Mint középkorú szomszédom is rámutat, szokás szerint pár perc késéssel elindul a vonatunk. A behavazott tájak csodaszép látványa nyugtatóan hat mindenkire. Néha egy őz vagy szarvas bukkan fel, mielőtt teljesen besötétedne. Aztán Dombóvárra érve a késés már csaknem negyedórára bővül, de senkit nem izgat, talán a kellemes meleg hat nyugtatóan mindenkire.
Kevés leszálló, annál több új utas, szinte megtelik az egész kocsi. Előttünk két hellyel egy jól szituált hölgy nézi a jegyét, mutatva a helyén ülő fiatalembernek, hogy az ő jegye odaszól. A srác is előveszi a jegyét megnézi és mutatja, az övé is. Aztán megnézik egymásét, majd a fiú udvariasan megszólal: – Asszonyom, ez a holnapira szól! A hölgy jobban megnézi, és látja, hogy valóban, egy nappal későbbi dátummal vette meg a jegyét. Elnézést kér a fiataltól, aki viszont mutatja, hogy velem szemben van egy üres hely, és felajánlja a segítségét. Felteszi a hölgy hátizsákját a csomagtartóra.
Leülve a szabad helyre a hölgy kissé pironkodva mondja, hogy elnézte a dátumot. Eszébe sem jutott, hogy hétfőn utazzon vissza a barátnőjétől, hisz korán reggel jönnek a festők, mert a konyhát ki kell festetni. Mielőtt tovább mesélne, megérkezik a kalauz, és kéri az új felszállók jegyeit.
Új utastársunk rögtön elmondja a kalauznak, mi történt, és felajánlja, hogy természetesen megveszi a helyjegyet (mivel nyugdíjas), ha már így elnézte a dátumot. A kalauz közli, hogy igen, azt is, és még ezer forint büntetést is ki kell fizetnie. A hölgy megkérdezi, nem lehetne-e méltányosságot alkalmazni a büntetést illetően, mert látható hogy nem bliccelni akart, hisz megvette a jegyet, csak nem arra az időpontra. Én is megszólaltam, egyetértésemet fejezve ki az utastársammal.
A kalauz rezzenéstelen arccal közölte, hogy azt nem teheti: mert a szabály ezt írja elő, és ha jön az ellenőr, akkor őt bizony nagyon keményen megbüntetik. Ezzel át is nyújtotta a számlát, ami így már semmiféle nyugdíjas kedvezményt nem biztosított.
Miközben többen is gúnyos megjegyzést tettek a kalauzra, a hölgy arra kérte a hangoskodókat, hogy ne bántsák, mert biztosan igaza van.
Kérdésed van a vasúti kedvezményekről? Ügyfélszolgálatunk ingyenesen válaszol.
Beszélgetésbe elegyedtünk, és kiderült, hogy a hölgy matek-fizika szakos gimnáziumi tanár, aki imádja Baranyát, örömmel jön a barátaihoz. Sokáig autóval utazott, de egyszer vonattal jött, ami nagyon megtetszett neki, hisz olvasni, dolgozni is tud kényelmesen, azóta mindig vonattal jár.
Amikor megkérdeztem, hogy ez a fura incidens nem vette-e el a kedvét a vonatozástól, azt mondta, hogy ezután is IC-vel jön, majd jobban figyel a jegyvásárláskor. Majd mosolyogva idézte Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott című könyvének egy érdekes mondatát: „Mert a szabál az szabál! A szabál az embert zabál!”
Nekem meg az jutott eszembe, vajon ez a szabál, ez most jól lakott-e…?
