Tényleg veszélyes az aranysakál az emberre? Tisztázzuk az összes félreértést és mendemondát
Az utóbbi években egyre többször hallani arról, hogy ismét elszaporodott Magyarországon az aranysakál. Ez tényleg így van, és sokan attól tartanak, hogy az állat veszélyt jelenthet az emberre. De vajon tényleg így van, az aranysakál veszélyes az emberre? Vagy inkább csak régi történetek és félreértések táplálják a félelmet?
A magam részéről először az iskolai olvasmányélményeim során találkoztam aranysakállal. Arany János Toldi című művében a főszereplő Miklós a nádasban mendegélve réti farkasokkal küzd meg. A kutatók (és István bácsi, egykori magyartanárom) szerint ez a korabeli elnevezés az aranysakált takarja. Az állatot tehát már évszázadokkal ezelőtt is ismerték a Kárpát-medencében, aztán hosszú időre eltűnt Magyarországról, majd az utóbbi évtizedekben ismét elszaporodott. Miklóst a jelenetben az aranysakál megtámadja ugyan, de egyáltalán nem ok nélkül, hanem mert a férfi belebotlik az állat fészkébe, majd ahelyett, hogy továbbmenne, a magukra hagyott kölyköket kezdi abajgatni. Erre ér vissza az anyafarkas (pontosabban sakál), és csakis azért támad, mert fenyegetve érzi kölykeit. A jelenet nagyon érzékletes, bár kissé brutális és drámai. Érdemes elolvasni, iderakom a linkjét.
Magyarországon nincs ismert, dokumentált eset arra, hogy vadon élő aranysakál ok nélkül megtámadott volna embert. A Toldiban sem ok nékül történik, hanem egy rendkívüli esetben. A szakemberek szerint sokkal valószínűbb, hogy az állat egy véletlen találkozáskor észrevétlenül eltűnik a bozótban, mint hogy konfliktusba kerüljön valakivel.
A kutatók egybehangzó véleménye szerint az egészséges, vadon élő aranysakál rendkívül ritkán jelent veszélyt az emberre. A faj természeténél fogva óvatos, kerüli az embereket, és már messziről elmenekül, ha emberi jelenlétünket érzékeli.
Miért félnek tőle sokan?
Az aranysakált sokan összekeverik a farkassal vagy a rókával. Pedig a három különböző állat könnyen megkülönböztethető. A róka a legkisebb, vöröses-barnás színű, mindössze 60-90 centis és 4-8 kilogrammos. Egy kifejlett példány aranysakál ennél nagyobb és rousztusabb, 10-15 kilogrammot nyom és 70-100 centis hosszával nagyjából egy közepes méretű kutyának felel meg. A szürke farkas ehhez képest hatalmas: 25-50 kilós és akár 140 centiméter hosszú is lehet. Egyébként jellemzően egyikük sem támad az emberre.
Ha kérdésed van vadvédelmi témában, a Hóvége ügyfélszolgálata ingyenesen válaszol.
A félreértésekhez az is hozzájárul, hogy az állat jellegzetes, vonyításszerű hangja sokak számára ijesztő lehet. Emellett egyre gyakrabban tűnik fel mezőgazdasági területek vagy települések közelében, ahol könnyebben talál táplálékot.
Nem az aranysakál veszélyes az emberre, hanem a háziállatokra jelenthet kockázatot. A vadgazdálkodási tapasztalatok szerint elsősorban a szabadon tartott baromfit és a kisebb juhokat zsákmányolhatja, és a vadállományra is kártékony hatással lehet.
A kutyákat általában elkerüli, de a kisebb testű kedvenceket nem érdemes felügyelet nélkül kiengedni éjszakára olyan térségekben, ahol gyakran észlelnek aranysakálokat. (Ezt – a felelős állattartás jegyében – egyébként sem ajánljuk.)
Mit tegyünk, ha találkozunk vele?
Ha kirándulás közben aranysakált látunk, nincs ok pánikra. Ne csináljunk vele semmit, és ő sem fog velünk. Ne próbáljuk megközelíteni vagy etetni, nem szorítsuk sarokba, egyszerűen hagyjunk neki menekülési lehetőséget. A legtöbb esetben magától elszalad, hessenteni sem szükséges.
Tehát nyugodtan kijelenthetejük, hogy a kérdésre a válasz nem: az aranysakál veszélyes az emberre feltételezés nagyrészt alaptalan. Az állat vad, vagyis tiszteletet és távolságtartást érdemel, de nem tekinthető olyan ragadozónak, amely kifejezetten veszélyeztetné az embereket. A józan óvatosság természetesen indokolt, félelemre azonban semmi ok.
