Elindult az új visszaváltási rendszer 2024. januárban. Azóta már látszik, hogy mennyi plusz költséggel jár a kötelező visszaváltási rendszer működtetése és fenntartása a gyártóknak és kereskedőknek egyaránt. Idővel azokra a nehézségekre is fény derül, amelyek például a falusi kisboltok és a városi hipermarketek által működtetett rendszerek közötti különbségeket illeti. A nagy kérdés azonban, hogy ki jár jól az új rendszerrel és mennyire érezzük majd a többletköltségeket mi, lakossági fogyasztók?
Új visszaváltási rendszer indult 2024-ben
Évente körülbelül 3,5 milliárd PET-palack, alumínium ital csomagolás és italos üveg kerül forgalomba csak Magyarországon – óriási számok ezek. Környezetvédelmi szempontból rendkívül fontos, hogy a különböző csomagolások ne szemétként végezzék, hanem újrahasznosítva kerüljenek vissza a körforgásba.
Éppen ezért vezették be idén januártól országosan a kötelező visszaváltási rendszert, vagyis a DRS-t (Deposit Refund System). A betétdíjas termékek körébe a belföldön forgalomba hozott 0,1-3 literes űrtartalmú italcsomagolások – műanyag és üvegpalackok, fém italos dobozok – tartoznak. A tej és tejalapú italokra nem vonatozik a kötelező visszaváltás. A 400 négyzetméternél nagyobb eladótérrel rendelkező, élelmiszert forgalmazó üzleteknek kötelező visszaváltó automatát üzemeltetni. A kisebb üzletek önkéntes alapon telepíthetnek visszaváltó automatákat, illetve a kézi visszavételt is lehetővé teszik majd.
A visszaváltandó csomagolásokat megfelelő kóddal és logóval kell ellátni. Az újonnan gyártott betétdíjas palackok megvásárlásakor a termék árán felül 50 forint visszaváltási díjat kell fizetni. Ezt a visszaváltást követően utalvány formájában visszakapják a vásárlók.
Kiderült mennyi plusz költséggel jár az új visszaváltási rendszer – de kinek kell megfizetnie?
“A köztudatban az terjedt el, hogy a termékekért 50 forintot kell pluszban megfizetni, amit aztán visszakapunk. Ez azonban nem a teljes igazság. Az italcsomagolásokat használó gyártócégeknek csatlakozási díjat kell fizetniük a jelenlegi szabályok szerint 5 éven keresztül, ebből finanszírozza majd a MOHU utólag a visszaváltó-automaták összességében több mint 50 milliárd forintos értékű beszerzését. Ez a díj csomagolóeszköz-típustól függően darabonként 1-8 forintos plusz költséget ró a gyártókra” – összegezte a 24.hu. Emellett a gyártókat szolgáltatási díj is terheli. Ez darabonként 10-20 forint lehet és valószínűleg ezek a költségek a termékek árába kerülnek majd beépítésre.
A visszaváltási rendszer 2024-es elindítása előtt a csomagolásokra összesen 6 milliárd forint környezetvédelmi termékdíjat kellett befizetni, az új rendszerben ez körülbelül 25 milliárd forintba kerül majd.
A palackoknak van egy újracsomagolási és egy regisztrációs díja. A gyártók nagy része várhatóan forgóeszközhitelből tudja ezt majd finanszírozni, ami szintén plusz díjakat jelent.
A MOHU (MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.) a kereskedők számára kezelési díjat is meghatározott: gépi üzemeltetési hely esetén: 7,5 forint + áfa / palack, kézi visszaváltási hely esetén: 5 forint + áfa / palack. Ez alapján minden visszavett palack után darabdíjat kapnak az üzemeltetők. Az automaták üzemeltetése értelemszerűen plusz költségekkel jár az üzleteknek, például az áramdíj tekintetében, de az automaták kezelése extra munkát ró a dolgozókra is.
Csakhogy a kereskedelmi érdekképviseletek keveslik az ellentételezésként felajánlott 7,5 forintos darabárat, mert számításaik szerint nagyjából a duplájába kerül a működtetés. Így ezen a fronton is várható, hogy a termékek árába építik be a költségeket.
Mi lesz a kisboltok sorsa?
A 400 négyzetméternél kisebb boltok nem kötelezettek a visszaváltó automaták telepítésére, de a tervek alapján több ezer olyan pontot szeretnének kialakítani, ahol manuálisan gyűjtik majd be az italcsomagolást. Hiszen, ha valóban a környezet tehermentesítése a cél, akkor mindenhol elérhetővé kell tenni a visszaváltási pontokat. Csakhogy ebben az esetben is az a probléma, hogy a MOHU által felajánlott 5 forint/palackos kezelési díj édeskevés ahhoz, hogy egy kisboltos is vállalni tudja a kézi visszaváltási rendszer üzemeltetésével járó feladatokat.
A Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség úgy kalkulál, hogy a kézi visszaváltás működtetése a gépinél is drágább lehet. Nemcsak a plusz munkaerő alkalmazása miatt, hanem higiéniai szempontból is igen nehéz feladat, hogy az italpalackokat az élelmiszer-biztonsági szabványoknak megfelelően kezeljék. Az MNKSZ szerint, ha nem emelik legalább 10 forint/palackra a kezelési díjat, akkor tevékenység mínuszos lesz a kisboltosok számára és senki nem fogja vállalni a rendszer kiépítését.
Miért drágább a visszaváltási rendszer Magyarországon, mint az EU-ban máshol?
A FÉSZ számításai szerint az új hulladékgazdálkodási rendszer működtetése a többi uniós országhoz képest jóval drágábban működik Magyarországon. “A MOHU egy tőzsdei nagyvállalat által alapított profitorientált cég, miközben az EU-ban bevett – 2023 júliusáig hazánkban is alkalmazott – gyakorlatok szerint a hulladékgazdálkodás ki- és befizetéseit irányító szervezetek általában állami vagy non-profit társaságok (a Mol a tavalyi indulás óta 13 milliárd forintnyi adózás előtti profitot realizált ebben az üzletágban)” – összegzi a 24.hu.
A legnagyobb probléma ezzel az, hogyha a rendszer működtetésével járó plusz díjakat nem érvényesítik a fogyasztói árakban, akkor a gyártó cégek nyereségének több, mint a felét elviheti az EPR. Mi lesz ennek a következménye? Hogy itthon termelni drágább lesz, mint a többi uniós országban és ez rontani fog az élelmiszergyártók versenyképességén, hiszen összességében könnyebb lesz importálni.
