Kevés az önkormányzati bérlakás, pedig igény az volna rá
Hónapról hónapra nőnek a bérleti díjak Budapesten és a vidéki városokban, egyre megfizethetetlenebb a lakhatás. Hogy meddig lehet még emelni a lakbéreket, nem tudni, mindenesetre már most rengetegen vannak, akik alig vagy egyáltalán nem tudják kifizetni. Nem csak rászorulókról van szó: a minimálbérből szinte lehetetlen önállóan albérletben lakni, de a garantált bérminimumból élők is szűkösen jönnek ki. A problémára megoldást jelentenének az önkormányzati bérlakások, azonban számuk évről évre kevesebb – hiába, az önkormányzatokra is rájár a rúd, kénytelenek azt pénzzé tenni, amijük van. Például az ingatlanokat.
Ki juthat önkormányzati bérlakáshoz?
Legutóbbi cikkünkben két példán keresztül mutattuk be, hogy hogyan kell elképzelni az önkormányzati lakáspályázatokat és milyen feltételeknek kell a pályázóknak megfelelniük. A lényeg, hogy az esetek többségében szociális alapon (rászorulóknak) adják ki a lakásokat. A bérleti díjat pedig háromféleképpen állapíthatják meg: szociális alapon, költségalapon vagy piaci áron. Hogy ki milyen lakásba költözhet be (összkomfortos, felújításra szoruló), az attól függ, hogy az önkormányzatnak hány ingatlana van.
Budapesten általában pályázatot írnak ki az ingatlanokra, illetve rendkívüli élethelyzetbe került embereknek, például átmeneti otthonokból kikerült családoknak ítélhetik meg őket. A pályázatok kiírásában jelentős eltérések vannak a kerületek között, az önkormányzatok maguk határozhatják meg a feltételeket. Jellemzően a legfontosabb szempont a havi jövedelem.
Lakást vennél, családot alapítanál, élnél? Manapság egyre nehezebb
Ahogy korábban írtuk, az állami családtámogatások kifejezetten a tehetősebbeknek kedveznek. Ezek a fiataloknak, pályakezdőknek, hátrányos helyzetű családoknak nem jelentenek megoldást, így marad az albérlet. Szomorú, de Európában nálunk költik az emberek a legtöbbet lakásbérlésre a fizetésük arányában. A drága albérlet miatt nem, vagy csak nehezen és keveset lehet félretenni, amiből egyhamar nem lesz saját otthon.
A megoldás egy állami bérlakásprogram lenne, azonban láthatóan a kormány teljesen másképp képzeli el a családok, fiatalok támogatását. Leginkább így:
„Akinek nincs semmije, az annyit is ér.”
A másik lehetőség az lenne, ha a kormány kevésbé szorongatná az önkormányzatokat, így több pénz jutna a meglévő bérlakások felújítására (vagy újak építésére). A kevésbé tehetős településeket persze illene segítenie az államnak, de nagyon nem mindegy, mire adnak pénzt. Pl. a látványberuházások helyett végre olyasmit is lehetne támogatni, ami valóban hasznos a helyieknek.
