Így készül kétezer forintból húszezres takaró
Bár a súlyozott takarók hatása egyelőre nem igazolt, egyre több termék található a piacon és nem éppen olcsók, ezért nekiálltunk házilag.
A töltet
A súlyozott takarókban a homokszórásnál is használatos üveggyöngyök -akkor nem homokkal szórnak, valóban-, vagy láncok adják a súlyt. Az üveggyöngy is beszerezhető, de kizárólag zsákos kiszerelésben (20-25 kg), ami, mivel 6 kilogrammra – kb. a testsúly 10% kell legyen a takaró súlya- van szükségem, hát, egy zsák mégiscsak túlzás, pláne mert egy zsák annyiba kerül, mint egy kész takaró, ez így annyira nem nagy buli. Akinek van hozzáférése üveggel szóró vállalkozáshoz, és tud kérni tőlük gyöngyöt kis mennyiségben, tegye azt.
De létezik másik nehéz apróság is a piacon, az apró mosott kavics. Akvarisztikai szaküzletekben egészen apró szeműt, barkácsáruházakban vegyesen 4-8 mm méretűeket lehet kapni. Utóbbiból egy vödör, kb. 20 kg 1690 Forint volt, amit alaposan átmostam és egy rácson átküldtem, hogy az egészen nagyok ne kerüljenek a takaróba.
A takarók töltete 8-10% poliészterszálat is tartalmaz, ezt egy kidobásra ítélt párna töltetével fogom helyettesíteni.
A takaró szövete
Mivel a töltetet közvetlenül fogom a takaróban kialakított cellákba tölteni, erős, sűrű alapanyagra van szükség. Egy puha felületű műszálas kabátszövetet találtam egy gyári maradékokat árusító üzletben, szálhiba miatt rendkívül olcsón. A szálhibát majd a steppelés kiosztásába rejtem, így egyáltalán nem fog látszani, de a súlyozott takarót eleve ajánlott huzatba rakva használni, mert elég nyűgös mosni egy ilyen nehéz darabot, nem is raknám be a gépembe, egyszerűen túl nehéz.
150 cm széles szövetből éppen 3 méter volt, így a takaró 150 cm x 150 cm méretű lesz.
Elkészítés
Abban maradtunk, hogy akkor 150×150-es takaró készül (a szövet meg ugye 150×300 cm). 15×15 centiméteresre steppelt cellákba osztottam szét 6 kg töltőanyagot, a szövet maga 1 kg.
Ez cellánként 60 g kavics.
Az alapanyag két 150 centiméteres oldalát egycentisen duplán visszahajtottam, letűztem, ezek egymásra kerülnek, ahogy félbehajtom az anyagot. Az anyagot színre színt fordítva félbehajtottam és az oldalait összevarrtam, így kaptam egy 150×150 centiméteres zsákot.
A zsákot kifordítottam, a színe van már kívül. Sarkait kiigazítottam, a varrásokat kivasaltam. Kifektettem, és gombostűvel kijelöltem a 10 db varrat helyét, a steppelés irányát az oldalvarrattal párhuzamosan, a zsák szájára merőlegesen kezdjük, ez fontos, mert innen megy a töltés!
Fontos tűzni is, nem csak felrajzolni, mert még a legmerevebb anyag is trükkös ekkora méretben, torzulhat, jobb, ha rögzítve van.
Ezeket a vonalakat végigvarrtam, így kaptam 10 db 150 cm széles és 150 cm hosszú varratzsákocskát. Mindbe töltöttem 60 g kavicsot, teljesen leráztam, keresztben letűztem 15 cm szélesen. Arra megint töltöttem minden zsákocskába 60 g kavicsot, leráztam, letűztem.
Ezt addig folytattam, amíg a takaró megtelt, a végét letűztem. Körben is letűztem 1 cm szélesen a biztonság kedvéért. Meglepően nehéz a végeredmény, ekkora felületen szétosztva ez a súly sokkal nagyobbnak tűnik, mint például az egyik kutyám, pedig neki szintén 7 kg körüli súlya van.
Annyira nem nyűg egy ilyen kavicsos töltetet varrni, 2 órán belül voltam kész vele, kevésbé rutinosak legfeljebb 3-4 órát fognak vele dolgozni.
