A muskátli betegségei képeken: ha ilyet látsz a növényen, ne vedd meg

Szép, napos, nyári időben erkélyeink és ablakaink, illetve a városi lámpaoszlopok gyakori díszítő eleme a muskátli. Ez a méltán csodaszép, friss illatot adó virág Dél-Afrikából származik, éppen ezért kedveli a meleg, száraz időjárást. Összegyűjtöttük a muskátli betegségeit (képekkel), ha ezeket látod a levélen, inkább ne vedd meg!

A muskátli gondozásánál figyelnünk kell annak egyenletes vízellátására, és a magas páratartalmú levegőtől való óvására. Sajnos megfelelő gondoskodás mellett is számos kórokozó, illetve kártevő jelent veszélyt rá.

A muskátli betegségei képeken

A muskátlira veszélyt jelentő egyik betegség a levélfodrosodás. Ez a kór inkább az álló muskátlira veszélyes, a levéltünetek tavasszal láthatóak igazán jól. A betegség külső jelei, hogy a leveleken kör vagy csillag alakú sárgászöld, majd folyamatosan sárguló foltok jelennek meg. Ezek a foltok később megbarnulnak, ezt követően kiesnek a levélből. Jellemző tünet még, hogy a sérültlevél felhólyagosodik, görbül, kanalasodik, és a levéllemez csíkokban bereped, a növény gyengül, és csökken a virághozama is. Ez a vírus szaporítóanyaggal és növényi nedvekkel terjed, a virág szaporítása során alkalmazott dugványozás közben különösen nagy veszélye a fertőzés. Ennek inkubációs ideje 4-6 hét, vagyis több mint egy hónapig nincs látható a jele a növényen. Megelőzhető viszont, ha a növény szaporításánál csakis egészséges növényekről szedünk le dugványalapot, és a dugványokat 38 fokos hőkezelésnek vetjük alá, illetve a beteg növényeket leválasztjuk az előre lefertőtlenített dugványvágó késsel.

A muskátli további betegségei képeken

Egy másik elterjedt fertőzés a xantomonászos betegsége. Ez jelenleg a muskátli legveszedelmesebb bakteriális betegsége, mely évről évre járványszerűen terjed, időnként 80-90%-os kiesést is okozhat a virág esetében. Ez a járvány is főként az álló muskátlit támadja, jellemző tünetei a levélfoltosság és a szárrothadás.

A gyakorlatban úgy néz ki, hogy a levelek szélén kör alakú, vízzel átitatott foltok jelennek meg, melyek rövid időn belül 3-5 mm nagyságúak is lehetnek. Ezek a foltok középen fokozatosan barnulni kezdenek, míg a szélen sárga színt vesznek fel, ha ezek a foltok összefolynak a levél gyorsan elszárad. A levelek mellett a szárakon is hasonló jellegű elváltozások jelennek meg, a fertőzés átterjedése a teljes szárra annak nyálkás rothadását eredményezheti. Ezt követően a beteg szárrészen lévő  levelek is elszáradnak, majd elpusztulnak. Ezen betegség fő forrásai a beteg növények, és a talajban elfekvő növényi maradványok. A kórt okozó baktériumokat az öntözés során szétfröccsenő víz is hatékonyan terjeszti, ezért fontos , hogy a virág locsolásakor ne a növényt, hanem a körülötte lévő talajt öntözzük, elkerülve ezáltal a fertőzés veszélyét. A virág szaporítása során figyeljünk természetesen ez esetben is, hogy eszközeink sterilek legyenek, és ha a növényen valamilyen seb keletkezett azt valamilyen réztartalmú hatóanyaggal(pl. rézoxidkloriddal) kezeljük.

A muskátli egyéb betegségei, képeken mutatjuk

Másik fertőzés forrását jelenti a rodokokkuszos betegség. Ez egy látványos fertőzés ami nem csak a muskátlira, hanem szinte az összes létező kerti virágra veszélyes. Jellemző tünete, hogy a növény szárának a tövéből, vagy akár a talajszinten lévő rügyekből a karfiolvirágra emlékeztető torz levelek hajtanak ki, amik később megnyúlnak. Ezt követően a szár vékonnyá válik, a növény legyengül, azonban életben marad. Viszont a lehullott növényi maradványokból és vetőmagokból is képes kórokozó fejlődni. A fertőzés könnyen terjed a növény sebein keresztül, aminek hatására nagy mennyiségű növekedési hormon termelődik, ennek következtében a rejtett rügyekből sok levél nő ki. A hatékony védekezés alapja itt is a beteg növényrészek eltávolítása, és a virág továbbtermelése során használt eszközök fertőtlenítése.

Szintén ismert betegség még a muskátlirozsda is. Ezt a gombás betegséget 1962-ben fedezték fel Európában, kórokozója Afrikából származik. Ez a fertőzés csak az állómuskátlira veszélyes, legjellemzőbb tünete a virág levelein megjelenő 5-8 mm nagyságú kör alakú foltok.  Ezekben a foltokban fertőző gombatelepek jelennek meg, ezt a folyamatot uredotelepnek nevezzük. Az uredotelep egy fejlődési alakja a rozsdagombáknak. A gombatelepek körül később újabb telepek jelennek meg koncentrikus körök formájában. Ezt követően ha ezek a beteg foltok összefolynak, a levelek elszáradnak és lehullanak.

A magas páratartalom kedvez a kórokozónak, ezért figyelnünk kell, hogy a növényt száraz környezetben tartsuk. A betegség kezelésének hatékony eszköze a korábban már említett módszerek mellett, hogy a dugványokat  magas hőkezeléssel, vagy gombaölőszeres csávázással kell kezelni. Gombaölőszeres  permetezést a fertőzés mértékétől  függően 7-14 naponta kell elvégezni.

Meg kell említenünk még a muskátlik során azoknak botrítiszes betegségét is. Ez esetben szintén gombás fertőzésről beszélhetünk. Jellemző tünete, hogy a száron puha, rothadó foltok, a leveleken  vizenyős, barna elhalások, míg  a virágon barnuló sziromlevelek keletkeznek. A fertőzött részeken ezt követően szürke penészréteg keletkezik, amit konídiumtartó gyepnek nevezünk, innen kapta a szürkerothadás nevet a gomba. Mivel a gombák szeretik a párás környezetet, így ez esetben is törekednünk kell a pára kiszűrésére és a korábban említett gombaölőszerekkel való permetezésre.

Hogyan óvjuk meg a muskátlit a kártevőktől?

A kórokozók mellett veszélyt jelentenek még virágainkra a kertben lévő kártévő rovarok. ezek közül a legismertebbek a Gyapottok-bagolylepke, az Üvegházi molytetű, a Levéltetű, és az Amerikai lepkebabóca. Ezek ellen a leghatékonyabb védekezési forma a növény permetezése, főként növényvédő szerekkel vagy magas olaj, illetve káliszappan tartalmú oldatokkal.

Képek: edenkert.hu és Megyeri Szabolcs kertészete