Gyerekkorunk kedvenc szilvás étele, a gombóc! Így lesz tökéletes

A szilvás gombóc igazi nagymamás étel, nemcsak azért, mert gyermekkorunk egyik nagy kedvence volt ősszel, hanem azért is mert ma már kevesen állnak neki.
Pedig nem annyira bonyolult csak olyan, mint a többi “nagymamás” étel – kell hozzá némi gyakorlat. A főtt krumpli-liszt alapú tésztáknak se szeri se száma a nemzetközi gasztronómiában, főleg ebben a régióban. Az osztrák-bajor, de még az olasz konyha is használja bőven alapnak, és nálunk is készül belőle jó pár fogás.
A gombóc a paraszti konyha egyik kedvelt, laktató fogása volt, és osztrák közvetítéssel került hozzánk. Bár egy időben sok változata volt – például a barackos vagy a lekváros – a legnépszerűbb és legelterjedtebb kétségkívül a szilvás gombóc. Az étel titka egyébként a megfelelő alapanyagokon múlik, és a gyorsaságon. Elkészíteni ugyanis bármilyen krumpliból el lehet, bármennyi liszttel. Csak éppen lehet, hogy kőkemény, vagy épp egyeletlen gombócokat kapunk, amitől elmegy a kedvünk, és többet nem állunk neki.
A gombóchoz – akár a többi lisztes-krumplis tésztához – ugyanis kifejezetten régi, vagy lisztes típusú burgonya kell, aminek magasabb a keményítőtartalma. Vicces módon ez általában a C típusú, vagyis sütni való burgonya. A szép friss újkrumplik amelyek víztartalma még ilyenkor ősszel is magas, kerülendő ilyenkor, ellenben ha maradt egy kis régi krumplink, ami valami csoda folytán nem csírázott ki akkor az a legalkalmasabb alany a feladathoz. A gombóc minősége ezen kívül főleg azon múlik, hogy mennyire gyorsan dolgozunk vele – a tészta akkor viszi fel a legkevesebb lisztet és marad jó puha, ha még meleg-langyos állapotában megy bele a liszt.
Kérdésed van a receptekkel, a főzéssel kapcsolatban? Fordulj ügyfélszolgálatunkhoz, két napon belül, ingyen válaszolunk.
Ha nehezen dolgozunk vele, akkor pedig érdemes a deszkát lisztezni a tészta helyett: a túllisztezett tésztával kétségkívül könnyebb dolgozni csak épp betonkemény lesz az eredmény!
Tökéletes szilvás gombóc

Hozzávalók
A gombóchoz:
- 75 dkg lisztes fajtájú burgonya
- 30-35 dkg finomliszt
- 1 csipet só
A töltelékhez:
- 25 db egészséges, nem túl nagy szilva
- cukor
- fahéj
A morzsához:
- 3-4 ek zsír
- 40 dkg zsemlemorzsa (házi az igazi, de akkor sincs semmi, ha boltit használunk)
Elkészítés
- A kurmplit megpucoljuk, felkockázzuk és sós vízben puhára főzzük.
- Amíg a krumpli fő, egy nagyobb serpenyőben vagy lábasban felforrósítjuk a zsírt/olajat és aranybarnára pirítjuk benne a zsemlemorzsát. Nem hagyjuk a végére mert a kész gombócok nem állhatnak főzés előtt, főzés után pedig azonnal kell nekik a morzsa, különben ledobja a bundát.
- Ha kész, összetörjük (nyeles vagy sima krumplinyomóval, esetleg szitán de semmiképpen nem botmixerrel, attól nyúlós lesz).
- Kicsit kiterítjük, hogy gyorsabban hűljön.
- Addig a megmosott szilvát kimagozzuk.
- Ha a krumpli kicsit hűlt hozzáadjuk a lisztet és gyors mozdulatokkal összedolgozzuk. Erősen lisztezett deszkára tesszük és ujjnyi vastag téglalapot nyújtunk belőle.
- Kb 7×7 cm-es négyzeteket vágunk belőle. Mindegyiknek a közepébe teszünk egy magozott szilvát, ízlés szerint cukrot és fahéjat majd a végeit összecsippentve gombócot formázunk belőle.
- Gyöngyöző vízbe tessszük úgy, hpgy legyen köztük hely, pár perc után pedig megrázzuk az edényt. Ami feljön a víz felszínére az kész van, mehet a prézlibe.
- Lanyosan, fahéjas porcukorral a legfinomabb!
