Mitől függ az állásidőre járó bér? Több pénz illeti meg a munkavállalót ezekben az esetekben
A munka törvénykönyvének (Mt.) 2023. január 1-jén hatályba lépett módosítása némileg újraírta az állásidő és a foglalkoztatási kötelesség összefüggéseit. Az ebben foglaltak szerint állásidőnek minősül az az időszak, amikor a munkáltató nem teljesíti foglalkoztatási kötelezettségét, kivéve, ha ennek oka elháríthatatlan külső körülmény. Mi számít ilyen körülménynek és mi nem? Mennyi az állásidőre járó bér és hogyan alakulnak a pótlékok? Mutatjuk, mik a szabályok.
Általános szabályként elmondható, hogy a munkavállalót az állásidő tartamára alapbér illeti meg, és ha jogosult bérpótlékra, azt szintén köteles kifizetni a munkáltató. Az állásidőre járó bért a munkavállaló alapbére képezi, amelyhez a munkaidő-beosztás szerinti pótlékok is hozzáadódnak.
Állásidőre járó bér: mikor köteles a munkáltató fizetni?
- A munkáltató köteles munkabért fizetni, ha a munkavállaló rendelkezésre áll, munkára képes és a munkaszerződés szerint foglalkoztatható.
- Állásidő esetén (mikor a munkáltató nem tudja foglalkoztatni a dolgozót, de elháríthatatlan külső ok nem áll fenn) a munkáltatót az alapbér kifizetése kötelezi.
- Elháríthatatlan külső ok (pl. természeti katasztrófa, háború, korlátozó jogszabály) esetén azonban a munkáltató mentesülhet az alapbér fizetése alól. Elháríthatatlan külső oknak számítanak a felettébb ritka események, mint például természeti csapások vagy vis maior esetek, amire a munkáltató nem tud befolyással lenni. A sztrájk nem minősül ennek, csak ha harmadik fél ilyen formában akadályozza a foglalkoztatást

Milyen esetekben nem jár állásidőre illetmény?
Az állásidőre nem illeti meg a munkavállalót alapbér a már említett, elháríthatatlan eredetű helyzet esetében. Fontos viszont tisztázni, hogy nem minősül elháríthatatlan oknak például a beszállító késedelme, az áramszünet vagy gépleállás, amelyeknél a munkáltatónak kellő gondossággal számolnia kell. Továbbá nem jár díjazás az állásidőre akkor sem, ha csak a munkakör egy részét nem lehet ellátni, de más munkafeladatok elvégzése kivitelezhető. Ebben az esetben a foglalkoztatónak biztosítania kell a munkavégzést a megváltozott lehetőségekhez mérten.
A fő szabályok az állásidőre vonatkozóan
- Az állásidő szabályainak alkalmazása csak akkor lehetséges, ha a munkavállaló munkára kész és a foglalkoztatás akadálya a munkáltatónál van.
- Ha a munkavállaló egészségi okból alkalmatlan munkakörére, a munkáltató köteles más munkakört ajánlani vagy a foglalkoztatási körülményeket módosítani (pl. munkaidő-beosztás), máskülönben az állásidőre is járó alapbért kell fizetnie a munkavállalónak.
- Ha valaki a munkaköre betöltésére alkalmatlanná válik, az a foglalkoztatási kötelezettség szempontjából ugyanúgy számít, mint amikor keresőképtelen. Ez a helyzet nem szünteti meg automatikusan a munkáltató kötelezettségeit.

A munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége
- A munkaadó feladata biztosítani a munkavégzéshez szükséges feltételeket, a biztonságos munkakörülményeket, és alkalmazkodni a munkavállaló egészségi állapotához.
- Egészségi okból alkalmatlan munkavállaló esetén köteles a munkakört vagy feltételeket átalakítani, illetve alternatív munkakört felajánlani.
- Ezt elmulasztva köteles a személyi alapbért az állásidő időszakára is kifizetni.
Munkavállalói akadályok esetén a pótlékfizetés
Ha a munkavállaló az adott időszakban beosztása alapján pótlékra lett volna jogosult (például éjszakai műszak vagy túlóra), akkor az állásidő idején is járhat bérpótlék az alapbér mellett.
Ez azt jelenti, hogy ha a dolgozót állásidőre bér illeti meg, akkor az alapbér mellet a pótlékokat is ki kell fizetni.
Amennyiben viszont a munkavállaló akadályozottsága a saját egészségi állapotával vagy jogilag szabályozott hiányzásával magyarázható, akkor az állásidő sem jogosítja fel a pótlékra való igényre. Az ilyen esetekben a munkáltató mentesül a bér- és pótlékfizetés alól az adott időszakra.
Munkajogi kérdésed van? Fordulj ügyfélszolgálatunkhoz, kollégáink 2 munkanapon belül válaszolnak.
Járványhelyzet speciális kezelése
A járványhelyzet és az arra hozott esetleges állami korlátozások önmagukban nem jelentenek automatikusan elháríthatatlan külső okot. A munkáltatónak mérlegelnie kell, hogy milyen mértékben és milyen munkafeladatok ellátása vált lehetetlenné. Ha maradnak ellátható feladatok, a munkaadó nem mentesül az alapbér és pótlékfizetés alól, ebből adódóan a dolgozót az ellátható feladatokkal kell foglalkoztatni. Szabadság kiadása ilyen időszakban csak a vele történő megfelelő egyeztetéssel és a jogszabályi előírások betartásával történhet.



