Molyos liszt: para vagy nem?
Ki ne ismerné az undi szálakba csomósodott lisztet? Van az a helyzet, amikor felmerül a kérdés, indokolja bármi a molyos liszt kidobást?
Nem indokolja semmi.
Az élelmiszereinken táplálkozó lisztmolyfélék lárvái (Phycitinae alcsalád, ide tartozik a készletmoly, és az aszalványmoly) nem közvetítenek betegségeket, parazitát és nem is mérgezőek. Ráadásul mire megtaláljuk, a lárva már régen lepkévé változott és az orrunk előtt billegve tovább állt a konyhából, így magát a kis rovartestet, vagy kukacot nem kell elfogyasztanunk.
A szálacskák amúgy a kukacok szőtte fonalak, mert a lárva fogyasztja élelmiszereinket, az imágó már csak elrepül, és vígan szaporodik.
Aki nagyon undorodik, jobb ha tudja, hogy egy kutatás szerint naponta 140 000 db rovarrészecskét fogyasztunk el tudtunkon kívül. Itt egy kis csótányláb, ott egy fél kukac. A rovardarabkák jelenléte az élelmiszerben annyira valóságos, és biztonságos, hogy az FDA (Nébih az USA-ban) engedélyez egy egészen apró rész rovart az élelmiszerekben, amelyek elsősorban a kávéban, csokoládéban és búzalisztben találhatók meg.
A sörfogyasztók kedvéért kiemeljük, 100 g komló 25 000 db rovartestrészt törvényesen tartalmazhat, akkor valószínűleg akad is benne egy-kettő. Nyilván ezek nem lótetű méretű Godzillák, hanem picike jószágok picike csülkei, petezsákfoszlányai. A képen a kutatás infografikája, rajta az FDA által, 100 g termékre engedélyezett határértékekkel.
A grafikán a teljes csóti képe egész rovart, a lábikó csupán testrészt jelöl. 100 g brokkoli/60 db egész rovar, az azért erős.
A legdurvábbat a végére hagytuk, a paradicsomszószban nem csak rovar, hanem egy kis meztelencsiga is akadhat.
