Sokan nem tudják, kevesebb szolgálati időt számolhatnak el, mint amennyit dolgoztak – ez az oka
A szolgálati időnek két szempontból van jelentősége: egyrészt ettől függ a nyugdíjra való jogosultság, másrészt a megszerzett szolgálati idő és a korábbi keresetek alapján határozzák meg a nyugdíj összegét. Mikor számolhatnak el kevesebb szolgálati időt? Nem a jogosultság megállapításakor, hanem a nyugellátás összegének kiszámításakor. Ezt nevezik a szolgálati idő arányosításának. Mutatjuk, mikor alkalmazzák, és mik az arányosítás szabályai.
Kell-e aggódnia egy átlagos munkavállalónak amiatt, hogy csökkentik a szolgálati idejét, és a 30-40 évéből hirtelen 15-20 lesz? Természetesen nem. Amikor a nyugdíjra való jogosultságot vizsgálják, akkor a teljes életpálya számít, tehát például 30 év szolgálati idő akkor is 30 év lesz, ha valaki teljes állásban alkalmazottként, vállalkozóként, esetleg részmunkaidőben dolgozott. A nyugdíj összegének kiszámításakor viszont már más lehet a helyzet: általános szabály, hogy a szolgálati időt arányosítani kell, ha a megszerzett és nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset kisebb, mint a mindenkori minimálbér.
A szolgálati idő arányosítása
Korábban a szolgálati idő arányosítását nem csak a nyugdíj összegének kiszámításakor alkalmazták: az 1997. január 1-jétől 2003. december 31-éig szerzett szolgálati idő esetében, ha a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset nem érte el a minimálbért, a szolgálati időt a kereset és a minimálbér arányában csökkentették. Ez a nyugdíjjogosultság megállapításakor is érvényesült. (Vagyis ha valakinek a keresete a minimálbér felét érte el, akkor egy nap biztosítási idő csak fél nap szolgálati időnek számított.)
A szabály 2004. január 1-jétől megváltozott, ekkortól az arányosításnak már csak a nyugdíj összegének kiszámításakor van szerepe. 20 naptári év biztosítási jogviszony tehát ugyanúgy 20 év szolgálati időt jelent a nyugdíjjogosultság szempontjából, függetlenül attól, hogy a befizetett nyugdíjjárulék alapja elérte-e a minimálbért vagy sem. Ez a változás kedvez a tartósan részmunkaidőben dolgozóknak és a Nők 40 kedvezményes nyugdíjat igénylőknek. Esetükben a keresőtevékenységgel járó évek száma akkor sem csökken, ha a bér alacsony volt.
Mikor kötelező az arányos szolgálati idő alkalmazása?
Ha egy adott biztosítási jogviszonyban a megszerzett, nyugdíjjárulék-alapot képező havi kereset nem éri el a mindenkori minimálbért, akkor az 1996. december 31-ét követően szerzett biztosítási időnek csak a kereset és a minimálbér arányának megfelelő részét lehet figyelembe venni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például egy minimálbér felének megfelelő jövedelemnél egy évnyi munka csak hathavi szolgálati időnek számít az ellátás megállapításakor.
Ezt a szabályozást kötelező alkalmazni többek között a megbízási szerződéseknél, a 2007. december 31. utáni őstermelői tevékenységeknél, a főállású kisadózói, illetve a jelenlegi kata szerinti kisadózói jogviszonyban és a munkaviszonyok jelentős részénél is.
Vannak persze kivételek: nem kell arányosítani a munka törvénykönyve szerinti teljes munkaidőben foglalkoztatottak szolgálati idejét, illetve azokét sem, akiknek a munkakörére jogszabály teljes munkaidőt határoz meg.
Munkavégzés a hét bizonyos napjain
Van egy másik eset, amikor szintén arányosan veszik figyelembe a szolgálati időt. Előfordul, hogy az üzem működési sajátosságai vagy a foglalkozás jellege miatt az érintettek a naptári hétnek csak meghatározott napjain végeznek munkát. Ilyenkor a biztosításban töltött időből kizárólag a tényleges munkavégzés napjait veszik figyelembe. Aki tehát folyamatosan csak a hétvégéken vagy a hét adott napjain vállal műszakot, annál csak a ledolgozott napokat adják össze az összesített időhöz.
Kérdése van a szolgálati idő arányosításáról? Forduljon ügyfélszolgálatunkhoz, kollégáink díjmentesen és 48 órán belül választ adnak.
Kivételt jelentenek azok a munkavállalók, akiknek a heti munkaideje az adott munkakörre irányadó teljes heti munkaidő legalább felét eléri, és a fizetésük összege meghaladja a minimálbért. Számukra a naptári idő teljes egészében érvényesíthető a nyugdíjszámítás során.
