A legfontosabb könyv, amit olvashatsz

Nem kell mindig udvariasnak lenni. – könyvajánló –
Talán nincs olyan barátnői kör, amelyet ne rázott volna meg a pár éve Magyarországon is végigsöprő metoo-mozgalom. Számomra kiderült, hogy nem csak gyerekkori nemi erőszak súlyossá dagadó következményei miatt öngyilkos barátnőm, partnere által meggyilkolt (két ilyen eset) barátnő barátnője a mérleg a köreimben. Hanem szinte mindenkit ért támadás. Felpofozta, fenyegette a partnere. Akár meg is verte, fenyegette szexuálisan a főnöke. Összetörte kedves tárgyát, munkaeszközét a partnere. Vagy verbálisan alázták, szarba vették, sarokba szorították így, vagy úgy.
Ismerek férfit is, aki hasonló eset áldozata lett.
A problémát nem kenhetjük a putrira. Barátnőim jómódú, magasan képzett, okos, elismert picsák. Szó sincs szegénybűnözésről, vagy ki mivel próbálja ezeket az eseteket eltávolítani magától. Ez mindenki problémája. Kivéve, aki megúszta eddig, mint én.
Amikor ilyen mértékben érinti a halmazod egy probléma, felmerül a kérdés: én ebből hogy a fenében maradtam ki? Az élet minden területén jellemző, eszelős mértékű szerencsémre fogtam. Haladtam tovább. Aztán egy barátnőm a kezembe nyomott egy könyvet, és a szerencse mellett volt ott más is. Anyukám volt ott, aki ugyan nem rendelkezett szakmai ismeretekkel, simán ösztönből meghökkentően pontosan megtanította, hogyan legyek éber. Rettenetesen éber. Ő ezt úgy mondta, hogy nem kell mindig udvariasnak lenni.
Kézikönyv emberi ragadozókhoz
Pintér Márton Kéziköny emberi ragadozókhoz című könyvében szinte pontról-pontra azokat az ismereteket kapod meg, amelyek között felnőttem. Személyesen meghökkentő élmény volt egy szakembertől ugyanazokat a fordulatokat, és képeket megkapni, amiket évtizedekkel ezelőtt egy hiperérzékeny, végtelenül instabil, iszonyatosan idegesítően túlféltő anyától. Igen, akkor így láttam, pedig csak megtanított a biztonságos szabadságra.
Ne győzködd magad, ne okoskodj, ne matekozz
Gyerekként eszelős marhaságnak gondoltam a biztonságos vidéki kisvárosban a szavannai túlélőgyakorlatnak (Pintér is él a gazella képpel) beillő életemet. Az állandó csesztetést, hogy sportoljak, legyek kondiban, hogyan mozogjak, hogyan nézzek, hogyan lépjek be, hogyan menjek oda, hogyan beszéljek (A könyvben Pintér kitér egy tanulmányra, amelyben a ragadozók áldozat-kiválasztási módszerében kifejezetten fontos szempont a mozgás), mire figyeljek, húzzam ki magam, ne bambáskodjak, ne igyak, ne drogozzak, mikor takarodjak el valahonnan, és hogy a döntéseimért egyáltalán, de tényleg egyáltalán ne szégyelljem magam. Mert ha felmerült a veszély lehetősége, akkor már benne is vagy, elkezdődött, szimplán TAKA VAN, ne győzködd magad, ne okoskodj, ne matekozz, menekülj, vagy támadj, de inkább menekülj.
A könyv, ami útmutató
Pintér könyve ehhez ad útmutatót. Pontokba szedve veszi sorra, mi történik veled, és mi történik a ragadozóval, amikor helyzetbe kerültök, és ebből te hogyan tudsz a lehető legnagyobb valószínűséggel kijönni a legkisebb sérüléssel, vagy teljesen épen. Nincsenek szaftos sztorik, nincsenek fölösleges szavak, Pintér simán bepótolja, amit a szüleid elmulasztottak a nevelés során. Nem az ő hibájuk, vagy lehet, hogy az ő hibájuk, a lényeg, hogy Pintér Márton anyád helyett is anyád lesz, és a szádba rágja, hogyan legyél éber és felkészült a ragadozókkal szemben. Hogyan ismerj fel helyzeteket, személyiségeket, mit tegyél és mit ne.
A könyvben több közszájon forgó, ordas baromságnak minősíthető önvédelmi tévhitet is tisztába tesz, magyarázatai logikusak, tanulmányokat idéz, és világosan beszél. Bizony, jól érted, tenned kell az ellened elkövetett erőszak ellen, erről szól a könyv. A ragadozót ugyanis nem érdekli a józan észérveket eltaposó pc-kultúra, ő ugyanígy fog téged eltaposni, akármilyen filozófiai trend megy éppen a libsi köreidben. Bizony, piros sztreccsruhában fullra bebaszva táncolni a diszkóban veszélyesebb, mint szürke szövetkabátban, NEM TELEFONOZVA, a felszállókat a szemed sarkából monitorozva, kihúzva állni délután a villamoson.
És a legfontosabb, a nőket sújtó, idegesítő alapvetéseket felejtsd el, nem kell mindig kedvesnek, megengedőnek, puhának, cukinak, alárendeltnek és megmentenivaló anyagnak lenni. Inkább a kelleténél többször legyél bunkó, mint egyszer áldozat.