Az először 1970-ben vert sárgaréz kétforintos (a szlengben bélás) egy forgalomból kivont forintérme, melyet 1970-től 1989-ig vertek. Az 1990-ben Magyar Köztársaság felirattal készült veret nem került forgalomba. Az érmét Boldogfai Farkas Sándor tervezte és Vári Dezső véste. 1970. július 1-jén került forgalomba,[1] és 1995. június 30-án vonták ki a rendszerváltás előtti forintsor többi tagjával együtt.
Az érme réz-cink ötvözetből (72% Cu 28% Zn) készült. Átmérője 22,4 mm, vastagsága 1,6 mm, tömege 4,44 g. Előlapján félkörívben a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG felirat, alatta a Kádár-címer látható, a perem mentén 21 rovással.
Hátlapján 2 FORINT értékjelzés, a szám alatt BP. verdejegy, a szám két oldalán megosztva a verési évszám szerepel, a perem mentén itt is 21 rovással.
Az érme pereme sima.
A „bélás” elnevezés
A bélás elnevezés a börtönszlengből ered, nincs köze a Béla személynévhez. A mal(l)ér szót a tízforintosra használták, ebből alakult ki a bémallér, a húszas elnevezése, majd ez utóbbi rövidüléséből a bélás. Később a bélás szót általánosságban is használták a kettes számnév helyett.
A bélás elnevezést az újabb kiadású kétforintosra már nem használták.
Az először 1970-ben vert sárgaréz kétforintos (a szlengben bélás) egy forgalomból kivont forintérme, melyet 1970-től 1989-ig vertek. Az 1990-ben Magyar Köztársaság felirattal készült veret nem került forgalomba. Az érmét Boldogfai Farkas Sándor tervezte és Vári Dezső véste. 1970. július 1-jén került forgalomba,[1] és 1995. június 30-án vonták ki a rendszerváltás előtti forintsor többi tagjával együtt.
Az érme réz-cink ötvözetből (72% Cu 28% Zn) készült. Átmérője 22,4 mm, vastagsága 1,6 mm, tömege 4,44 g. Előlapján félkörívben a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG felirat, alatta a Kádár-címer látható, a perem mentén 21 rovással.
Hátlapján 2 FORINT értékjelzés, a szám alatt BP. verdejegy, a szám két oldalán megosztva a verési évszám szerepel, a perem mentén itt is 21 rovással.
Az érme pereme sima.
A „bélás” elnevezés
A bélás elnevezés a börtönszlengből ered, nincs köze a Béla személynévhez. A mal(l)ér szót a tízforintosra használták, ebből alakult ki a bémallér, a húszas elnevezése, majd ez utóbbi rövidüléséből a bélás. Később a bélás szót általánosságban is használták a kettes számnév helyett.
A bélás elnevezést az újabb kiadású kétforintosra már nem használták.