Dübörög a gombaszezon: ezeket bátran gyűjtheted

Az igazi gombaszezon nyár végén és ősszel van, de gyakorlatilag bármelyik évszakban találhatunk ízletes, gyűjteni való példányt. Mit keressünk most? Mutatjuk a leggyakoribb ehető gombákat, amelyekkel szeptemberben találkozhatnak a természetjárók.
Mintegy 3000 nagygomba él Magyarországon, de nem kell ismernünk valamennyit. Elegendő, ha be tudjuk azonosítani az ehető és mérgező fajokat – egyikből sincs olyan nagyon rengeteg. A gombászás jó program, viszont egyáltalán nem veszélytelen. Megvannak a maga szabályai, amiket saját érdekünkben (és persze másokéban is) be kell tartanunk.
A gombagyűjtés szabályai
- Mindig kosarat, és sohasem nylonzacskót használunk. A gombák termőtestei a műanyagzacskóban befüllednek, ezáltal könnyen romlanak, továbbá összetörhetnek, és felismerhetetlenné válhatnak.
- Csak olyan gombát gyűjtsünk, amelyeket már ismerünk. A mérgező vagy étkezésre alkalmatlan gombákat hagyjuk békén.
- Gyűjtsünk szakszerűen: a gomba termőtestét gondosan válasszuk el a talajtól (vagy más aljzattól), csavarjuk ki a tönkjét, egyidejűleg fedjük be a keletkezett mélyedést avarral, hogy a szabaddá vált egészséges micéliumok ki ne száradjanak.
- A begyűjtött gombákat legcélszerűbb már az erdőben a rátapadó talajtól, levelektől stb. megtisztítani. Arra vigyázzunk, hogy különleges ismertetőjegyeiket (pl.tönk töve, bocskora, burokmaradványa) ne távolítsuk el.
- Csakis ép gombát szedjünk, az öreg, kukacos, rágott, penészes példányok maradjanak csak az erődben.
- Az ismeretlen gombákat határozásra csupán 2-3 példányban gyűjtsük.
- A gombák is, más élőlényekhez hasonlóan veszélyeztetettek és bizonyos védelmet érdemelnek. Ezért ajánlatos csak a leggyakoribb ehető fajokat gyűjteni.
- Aki nem vizsgázott gombaszakértő, az soha ne készítsen el úgy gombás ételt, hogy előtte a gombákat nem ellenőriztette.
- A galambgombákon, vargányákon, az ízletes rizikén és a nagy őzlábgombán kívül (természetesen csak ha ezeket is nagyon jól ismerjük), sohase ízlelgessünk, kóstolgassunk nyersen gombát! Csupán egyetlen kóstolási próba is súlyos mérgezéshez, a gyilkos galócánál halálhoz vezethet.
Kis segítség, a gombavizsgáló szakellenőrök elérhetőségei és országos térképe itt:
És akkor jöjjenek a gombák!
Leggyakoribb ehető gombák ősszel
A gombák leírása és a képek a Miskolci Gombász Egyesülettől származnak. Rengeteg hasznos információt olvashatunk a weboldalukon, többek között azt is, hogy melyik hónapban milyen gombát gyűjthetünk. Ajánljuk még a Magyar Gomba barátok Facebook-csoportot, illetve a Magyar Mikológiai Társaság oldalát.
Ehető gombák képekkel
Fehér tarlógomba – Leucoagaricus leucothites
Kalap: 5-10 (15) cm átmérőjű, kezdetben selymes, nemezes közepű, félgömbölyű, a hófehér csiperkékre emlékeztet. Gyorsan kiterül, ekkor már teljesen sima, legfeljebb közepe szürkés, vagy enyhén krémszínű. Erős napon vagy gyors időjárás változás során pikkelyesen, táblásan felrepedezhet.
Lemezek: sűrű, hófehér lemezeikkel különböznek a csiperkéktől, mert még az öreg példányok lemezei sem sötétülnek, mint a csiperkéké, legfeljebb halvány krémszínűek vagy szürkés fakórózsaszínűek lesznek.
Tönk: 5-12 cm hosszú, 0,6-1,5 cm vastag, fehér, lefelé vastagszik, alja szinte gumós lehet, belül üreges. Vékony gallérja könnyen letörik, múlékony.
Hús: hófehér, színét nem változtatja, kellemes enyhe illata van, fiatalon ízletes, ehető.
Étkezési érték: ehető. (!!!)
Előfordulás: májustól novemberig terem, réteken, legelőkön éppoly gyakori, mint a parkok, kertek művelt pázsitjában. Ősz végén a learatott gabonaföldeken is láthatjuk.
Megjegyzés: minden gyűjtött példányt ellenőriztessük gombaszakértővel, mielőtt elkészítenénk, mert könnyen összetéveszthető a halálosan mérgező fehér galócával, különösen akkor, ha a galóca bocskora begyűjtéskor a talajban marad.

Fotó: Szűcs Béla/Bükk, Csanyik
Ízletes rizike – Lactarius deliciosus
Kalap: 4-8(11) cm, domborúból kiterülő, de széle fiatalon is enyhén bemélyedő, széle sokáig begöngyölt, majd aláhajló. Felszíne síkos, sima, színe lazacszín és narancsbarnás, sokszor körkörös zónákkal a kalap szélén. A kalap közepe sötétebb, apró foltokkal, lehet rajta kisebb-nagyobb mértékű zöldes vagy zöldesszürkés elszíneződés, főleg a sértett helyeken.
Lemezek: sűrűk, lefutók, lazacszínűek, élük világosabb, lehet zöldes vagy zöldesszürke elszíneződés a sértett helyeken.
Tönk: 3-6 cm hosszú, 1,5-2,5(3) cm vastag, hengeres, sima, lazacszínű, a felszínén sok különböző méretű, sötétebb gödörkével, lehet rajta zöldes elszíneződés, üreges.
Hús: kemény, fehéres, de a lemezek fölött és a tönk felszíne felé narancsszínű, lassan barnás-narancsra változik, majd több óra után szürkészöldre. Tej narancsvörös, íze kellemes, édeskés.
Termőhely és idő: kéttűs fenyők alatt fenyvesekben és elegyes erdőkben, augusztustól novemberig terem.
Étkezési érték: ehető, ízletes csemegegomba, a rizikék legízletesebb faja.
Megjegyzés: összetéveszthető a rizikék csoportjának (Dapetes) többi tagjával, melyek mindegyike hasonló színű, a tejük is.
Elkülönítő bélyegei:
- gödörkés tönk
- narancsvörös, nem változó tej
- kéttűs fenyőkhöz való kötöttség

Fotó: Soltész Róbert/Károlyfalva
Ízletes tőkegomba – Kuehneromyces mutabilis
Kalap: 2-8 cm átmérőjű, domború, később kiterül, kissé púpos, nedvesen sárgásbarna, fahéjbarna, közepe világosabb sárgás, okkeres színű, szárazon mézsárgára fakul, felülete lecsupaszodó.
Lemezek: a tönkhöz nőttek, néha kissé lefutók, sűrűn állók, keskenyek, fiatalon okkersárgák, világosbarnák, később rozsdabarna színűek.
Tönk: 4-10 cm hosszú, 0,3-0,8 cm vastag, hengeres, görbe, idősebb korban üreges, sárgásbarna színű, hártyaszerű, múlékony barnás színű gallérja felett csupasz, alatta finom, elálló, barnás színű pikkelyekkel díszített.
Hús: a kalapban vékony, puha, törékeny, a tönkben keményebb, rostos-szálas, sötétebb színű, fűszeres illatú, jóízű.
Előfordulás: áprilistól októberig, főleg lombos fák tuskóin sokszor nagy csokrokban növő, nem ritka faj.
Étkezési érték: ehető.
Megjegyzés: összetéveszthető a mérgező fenyves sisakgombával (Galerina marginata)

Fotó: Szűcs Béla/Bükk, Garadna
Ízletes vargánya – Boletus edulis
Kalap: 5-25 (40) cm átmérőjű, kezdetben gömb alakú, majd kiterül, világos sötétbarna, gyakran foltos, felülete sima vagy kissé ráncos, nedvesen és öreg állapotban tapadós, ragadós.
Csöves rész: fiatalon szűk pórusú, a kalap húsáról könnyen lefejthető, eleinte fehér, majd zöldessárga, végül olívzöldes.
Tönk: 3-30 cm hosszú, 2,5-6 cm vastag, változatos alakú, a hengerestől a hasas formáig, fehéres, világosbarna, a tönk felső részén fehéres színű, hálózatos erezet látható.
Hús: vastag, eleinte kemény, idővel megpuhul, fehér, nem színeződő, a kalapbőr alatt rózsás-, húsbarna lehet, kellemes illatú, dióízű.
Előfordulás: júniustól októberig, csak savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj.
Étkezési érték: ehető. Jól szárítható.
Megjegyzés: hasonlít hozzá a mérgező farkastinóru, kesernyés tinóru, a nem ehető epeízű tinóru és az ehető barna tinóru.

Fotó: Tölgyesi Tamás/Miskolc-Pereces
Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades
Kalap: 2-5 cm, félgömb vagy kúp alakúból kiterülő, középen púpos; széle bordázott; felszíne sima, bőrszerű; színe nedvesen narancsokker, szárazon bőrszínű, higrofán.
Lemezek: ritkák, felkanyarodók, világos kalapszínűek, sok féllemezzel.
Tönk: 4-8 (10) x max 0,5 cm, hengeres, karcsú, erősen szíjas, felül kalapszínű, lefelé sötétedik, bázisa fehéresen molyhos.
Hús: fehéres, vékony, szíjas, jellegzetesen, erősen aromás szagú és ízű.
Termőhely és idő: mindenféle gyepen, réten, kertben májustól októberig, az alföldtől a hegyvidékig, helyenként seregesen.
Étkezési érték: ízletes csemegegomba.
Megjegyzés: Összetéveszthető más, erdőben élő szegfűgomba fajokkal.
Elkülönítő bélyegei:
- szíjas tönk
- termőhely
- ritka lemezek sok féllemezzel.

Fotó: Kaposvári László/Miskolc, Avasi Arborétum
Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera
Kalap: 10-30 cm széles, halványbarnás, felülete pikkelyekkel borított..
Lemezek: fehérek, idősödve krémszínűek, szélesek, sűrűk, a tönk előtt gyűrűbe összenőttek.
Tönk: kígyóbőrszerűen mintázott, alja gumós, gyűrűszerű gallérja vastag, kettős szélű.
Hús: a kalapban vattaszerű, mogyoróillatú és -ízű.
Termőhely és idő: V-XI; erdőszélen, tisztásokon, mezőkön, hazánkban gyakori.
Étkezési érték: ehető, kiváló ízű gomba, legjobb rántva. A rostos, kemény tönköt ne használjuk fel. A kiterült kalapokat lehetőleg még a szedés napján készítsük el, mert tárolva gyorsan romlanak. (!!!)
Hasonló fajok: piruló őzlábgomba, karcsú őzlábgomba, tüskés őzlábgomba.
Megjegyzés: a zárt kalapú, fiatal példányok jellegzetesen dobverő formájúak, kiterülve esernyőre hasonlítanak.

Fotó: Lezsák Mónika/Bükk, Csanyik, Erdei iskola
Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius
Kalap: 3-10 cm átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodik, végül tölcséressé válik. Széle kezdetben begöngyölt, később hullámos lesz, felülete gyakran kissé egyenetlen. Élénksárga, világossárga, idősebb korban kifakulhat.
Termőréteg: mélyen a tönkre lefutó, eres, ráncos vagy lemezszerűen erezett, sokszor villásan elágazó.
A kalaphoz hasonló színű.
Tönk: 3-8 cm hosszú, 0,8-1,5 cm vastag, tömör, lefelé elkeskenyedő, a kalapnál kissé világosabb színű.
Hús: vastag, tömör, fehéres, a kalapbőr alatt világossárga, jellegzetesen gyümölcsillatú, nyersen kissé csípős utóízű.
Előfordulás: júniustól novemberig, főleg savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj.
Étkezési érték: kiváló, ehető gomba.
Megjegyzés: az ehető halvány rókagombával, a mérgező világító tölcsérgombával, mérges pókhálósgombával, a nem ehető rozsdasárga tőkegombával és az ehető sárga gerebennel téveszthető össze.

Fotó: Dr. Jenei Csaba/Erdély
Téli fülőke – Flammulina velutipes
Kalap: 2-10 cm átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodik, idősen széle gyakran hullámos. Élénksárga, okkersárga, közepe gyakran sötétebb, rozsdabarnás színű. Felülete ragadós, csupasz.
Lemezek: a tönkhöz nőttek, szélesek, krémszínűek, halványsárgák.
Tönk: 3-10 cm hosszú, 3-0,5 cm vastag, lefelé elvékonyodó, kissé gyökerező, csoportos, csövesedő, felül sárgás, lefelé barnás, a tövénél feketésbarnás, felülete bársonyos.
Hús: a kalapban vékony, rugalmas, a tönkben rostos, szívós, fehér vagy halványsárgás, szaga heringre, halra emlékeztet, mely főzés hatására eltűnik.
Előfordulás: szeptembertől áprilisig, erdőkben és kertekben, különböző lombos fák törzsén, tövén, ágain, korhadó fatuskón növő, gyakori faj.
Étkezési érték: jóízű, ehető gomba, de csak a kalapja.
Megjegyzés: összetéveszthető a mérgező sárga kénvirággombával. A Távol-Keleten rákellenes hatása miatt termesztik. Fehér színű változata is létezik.

Fotó: Magyar Józsefné/Bükk, Hollóstető
Varashátú galambgomba – Russula virescens
Kalap: 5-15cm, szögletes alakúból domborún át kiterülő, közepe mindig bemélyedő; széle aláhajló, bordázott; felszíne száraz, hamar apró részekre repedező először a szélén; színe először fehéressárga, de hamar zöld, olívzöld, smaragdzöld, kékeszöld, általában a közepe feketés.
Lemezek: krémszínűek, sűrűk, törékenyek, tönkhöz nőttek, féllemez alig van, öregen okkeresen foltosodnak.
Tönk: 3-7 x max. 4 cm, vaskos, hengeres vagy hasas, üregesedő, fehér, hosszant ráncolt, öregen barnásan foltosodik.
Hús: fehér, kemény, öregen puhul, elvágva okkeresen foltosodhat, kellemes diószerű ízű és szagú.
Termőhely és idő: lomberdőkben, júniustól szeptemberig, elterjedt, helyenként gyakori.
Étkezési érték: ehető, ízletes.
Megjegyzések: A Russula cutefracta fajjal téveszthető össze, mely csak a szélén repedezik és mindig van barna szín a kalapján.
Elkülönítő bélyegei:
- sűrű, foltosodó lemezek
- nem csípős, dióízű hús
- zöld szín a kalapon
- lombos élőhely
- jellegzetesen berepedező kalap.

Fotó: Hodobay Mária/Cserehát