Tóparti idill Őrbottyánban: pillanatképek egy idősotthon életéből

A törődés jó példája a Tópart Idősotthon, mellyel igen jó kapcsolatot ápol a település önkormányzata.

Nem mindenre garancia a függetlenség, mégis jól jár vele az ember, ha a napi cselekvésekre fókuszál. Nagyjából így lehet összefoglalni a praktikus teendőket maga előtt görgető őrbottyáni polgármester, Szabó István alapállását. A 8200 lakosú fiatal városka most igazi tavaszi arcát mutatja. Tarkán virágoznak a kertekben a gyümölcsfák, a fagyok elmúltával megpezsdült az élet, s dühöngnek ugyan a helyiek az átjáróház jelleg miatt (az M3 és az M2 Gödöllő és Vác közötti szakaszának közepén élnek, napközben is erős a kamionforgalom), de mindenki várja a jó időt.

Sütök, főzök, mosok, vasalok

– mondja a polgármester, aki tíz éve polgárőr, és nevéhez köthető például az utcabizalmi rendszer kialakítása. Munkálkodásának lényege, hogy ha az önkormányzatnak nincs sok pénze, legjobb, ha odamegy, ahová hívják.

– Sokféle törésvonal van Őrbottyánban, olykor a „gyüttmentek” állnak szemben a helyiekkel, négy egyház is működik a két egyesült – a vácbottyáni és az őriszentmiklósi – településrészen, van úgy, hogy mást akar a tó és mást a város, de azért el lehet simítani a konfliktusokat. A főváros hetedik kerületéből jöttem, egykor vendéglátós voltam, tudok az emberek nyelvén beszélni. A gyerekek és az idősek is megértik a törődés nyelvét. Erre van most a legnagyobb szükség.

A törődés jó példája a Tópart Idősotthon, mellyel igen jó kapcsolatot ápol a város.

A polgármester édesanyja is lakója volt pár éven át, az otthonnak jó híre van, folyamatos a bekerülési várólista, és fontos, hogy helyiek dolgozhatnak ott. A tulajdonos igazgatóval, Dr. Haraszty Zsomborral, aki egyébként törökbálinti háziorvos, a helyszínen találkoztunk. – 2015 óta fogadjuk vendégeinket – mondta az orvos –, a cél az volt, hogy egészséges és ideális természeti környezetben saját tóval, erdővel rendelkező telken, a forgalomtól távol építsük föl az otthont. Ezt az egyhektáros telket az isten is ilyen intézménynek teremtette, a mikroklíma segíti lakóinkat abban, hogy javuljon az állapotuk. Az állandó orvosi felügyelet pedig biztonságot ad.

A családias otthonban, melynek 25 lakója van, a személyzet azokat a helyi ételeket készíti, amelyeknek receptjét a nagymamáiktól tanulták. Az sem hanyagolható el, hogy falusias mentalitást hoznak magukkal, ez pedig bejön a városi beköltözőknek is. Az otthon figyelme kiterjed arra is, hogy az új generáció a wifikapcsolatot lassan a kenyérrel tartja egyenértékűnek, az egész otthonban teljes az ellátás ezen a téren is, a szobákban 133 csatornás HD-TV-rendszer van bekötve, minden megvan a kényelmes élethez. Ami nem jelenti azt, hogy ne lennének konfliktusok, de eddig csak egy esetről tudni, amikor a lakót el kellett távolítani a Tópartról. Változó a helyi konfliktusok természete, van, amikor az egészen kicsi nézeteltérések fölnagyítódnak – hogy például miért vékony vagy vastag a vaj a kenyéren –, ezeket kezelni kell. – Igyekszünk személyre szabottan elsimítani a felmerülő problémákat – foglalta össze a 43 éve háziorvosként praktizáló Dr. Haraszty Zsombor.

Csendes Csabáné Köteles Katalin férje halála után Váchartyánból költözött át Őrbottyánba, a középiskolai szakrajztanár nem bírta egyedül ellátni a nagy családi házzal járó feladatokat, biztonságra és társaságra vágyott. Ez lett az idősotthon.

– A ház megmaradt – mondta a tanárnő, aki több évtizeden át tanított Vácott először a Lőwy Sándorról, majd a rendszerváltás után Boronkay Györgyről elnevezett gépipari szakközépiskolában. – Amikor nyugdíjba vonultam – sorolta bekerülésének történetét a hetven fölötti tanárnő –, édesanyámat kellett gondoznom, abba kellett hagynom a tanítást. Az idősotthont, a Tópartot a fiam találta, itt biztonságban érzem magam, voltaképp szerencsés választásnak bizonyult. Ketten lakunk egy szobában, szép a környezet, részt veszünk a közösségi programokban, nem unatkozunk. Az egykor nagyon is aktív életünket kellett felváltanunk a nagyobb biztonságot nyújtó, csendesebb idősotthoni életre. Nehéz volt ide bekerülni, mert hát mégiscsak egy magánotthonban vagyunk, de nem bántam meg, nem hiszem, hogy újra felvállalnám a kötelmek nélküli, de számos nagyobb felelősséggel járó családi házas létet. Egészen biztosra veszem, hogy sokáig itt maradok.